Sokáig éljen az új pápa! Megválasztotta a Konklávé. Asszem ötödszörre volt meg a kétharmad.
Nem vagyok teológus, sem katolikus pap, ettől még lehet véleményem?
Nőnek születtem, eleve nem lehetek pap. Ennyit a kétpólusú világ teljességének megjelenítéséről a katolikus világban. Én csak bűnös gondolatok ültetésére vagyok jó, akkor nesztek, itt van egy:
Hát kérem, azt tanultuk, hogy a papság (hát még a bíborosok és egyéb főpapok) azért kellenek, mert ők a híd Isten és köztem. (Arra most nem térek ki, hogy nekem saját közvetlenem van Istenhez, nem kell hozzá öreg férfi vörös estélyiben.) Hogy ugyanis Isten a papjaihoz szól. A papság közvetíti Isten szavát.
Megkérdezhetem, hogy ha a fenti mondat igaz, minek a konklávé és minek a füst?
A pápaválasztó bíborosok még otthonuk békés magányában imádkoznak, és Isten álomban vagy sugallatban közli annak a társuknak a nevét, akit pápaként akar látni. Mivel Isten gondolatai nem csapongók, a főpapjai pedig tiszták, mind az összes bíboros megkapta az egy nevet.
Összegyűlik a konklávé. Annyi lenne a dolog, hogy mindenki bemegy, leírja a nevet, amit sugallatban kapott, majd összeolvassák a cetliket, és győztest hirdetnek, egyhangút.
Mi az "ötödszörre"? Mi a "kétharmad"? Minek?
Persze a fenti kérdések csak akkor érvényesek, ha abból indulunk ki, hogy ez az egész Istenről szól elsősorban. Mert Róla szól... ugye?
Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:
Az utolsó 100 komment: