Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu/atom
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/29/uj_uton_indulunk
Új úton indulunk
2013-05-29T12:37:00+02:00
2013-05-29T12:37:00+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'book antiqua', palatino;">A KultúrSzóda köszöni az Indexnek, hogy tapasztalhatta: milyen érzés sokszor és sokáig a címlapon lenni. És általában is hálával gondol az első lépésekre. Azonban a csecsemőkor lezárult, eljött az ideje az önállósodásnak, függetlenedésnek. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="book antiqua, palatino" style="font-family: 'book antiqua', palatino;">A KultúrSzóda a mai naptól új címen található, ahol szabadabb, sajátabb, magaurább lehet. Hiszem, hogy ez a változás előnyünkre szolgál, és igyekezni fogok, hogy mindazt megtaláljátok az új helyen, amiért látogattátok a magazint. Sőt, talán többet is. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span face="book antiqua, palatino" style="font-family: 'book antiqua', palatino;">Vigyétek jó hírünket, szeretettel várunk Benneteket új otthonunkban:</span></p>
<p style="text-align: center;"><span face="book antiqua, palatino" style="font-family: 'book antiqua', palatino;">www.kulturszoda.hu</span></p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/FBlogo.jpg" alt="FBlogo.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F29%2Fuj_uton_indulunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F29%2Fuj_uton_indulunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F29%2Fuj_uton_indulunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Új úton indulunk"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/29/uj_uton_indulunk#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5332070" border="0" /></a><br /></p>
KultúrSzóda
www.kulturszoda.hu
Költözünk!
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/FBlogo.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/25/ujszinhaz_szeretlek_faust
Újszínház: Szeretlek, Faust!
2013-05-25T14:52:45+02:00
2013-05-25T14:52:45+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/szeretlekfaust_sm.jpg" alt="szeretlekfaust_sm.jpg" height="325" width="165" /></span></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Újszínház</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. május 24., 19 óra</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Pozsgai Zsolt: Szeretlek, Faust! (Mindszenty)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Lux Ádám, Kautzky Armand, Fazekas Zsuzsa, Fazekas Andrea, Ifj. Jászai László, Tóth Tamás</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: </span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> „1944, Sopronkőhida. A börtönben két „híres rab”, Mindszenty József és Jávor Pál. Két ellentétes személyiség, két különböző életszemlélet. A hitét megszállottan őrző Pap, és a változásra mindig kész Színész. Kettejük időutazása alatt a Pap végignézheti saját életét, nem csak a múltját, a jövőjét is – és ezzel képet kaphatunk a magyar történelemnek fájdalmas századáról. Az előadásban megelevenednek, megküzdenek a korral és egymással ismert, valódi történelmi alakok.”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> </span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> </span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Mindig emelkedett lélekkel, díszbe öltöztetett szívvel indulo<span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">k színházba. Ma este sincs ez másképp, hiszen izgató téma csalogat: Mindszenty megkísértése,</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> életének fontos állomásai, Lux Ádám és Kautzky Armand, bepillantás egy hétországos (vagy hétpróbás? – döntse el mindenki magának) elme rejtelmeibe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Stílusosan érkezem: az Andrássy út 60. mellett parkolok, sokáig mélyedek a hatalmasra nagyított Mindszenty-képmás szemébe. Kíváncsian és eltökélten kutatom: talán ma este közelebb kerülhetek a családunkban már-már legendának számító alakhoz, ’56 hőséhez, a megalkuvást nem ismerő, kérlelhetetlen katolikus főpaphoz. Ő jár a fejemben, miközben sétálok a színház felé. A nézőtéren, az előadást megelőző zsibongásban újra és újra átszűröm magamon titokzatos, szenvedélyes és markáns lényét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Aztán kialszanak a fények, én pedig elkezdem orcára zuhanásaim sorozatát. (Mondanám, hogy végtelen füzérét táncolom a pofáraeséseknek, ha nem tartanám ezt profánnak egy bíboros prímással kapcsolatban, de mégis… Kedvetlenül írom le, de véleményem szerint Pozsgai kezdte…) Nincs azzal baj, ha valaki fog egy jó sztorit, lecsupaszítja vezérfonalig, majd ráilleszt egy másik történetet. Láttunk már ilyet. A problématosság ott kezdődik, amikor valaki fogja a művet (amely művet ráadásul mindenkibe az unalomig belevernek az iskolában), majd kicseréli a neveket, pofoz párat a cselekményen, átírja a címet, és nyomdába küldi az „új” anyagot. És mindennek tetejébe – azoknak, akik még nem vették észre – erőteljesen vissza is utal az eredeti történetre, hogy ne lehessen félreértés. (Mondjuk, így legalább megjelenik a rejtett forrásmegjelölés, ami talán jogi szempontból hozza helyre a színdarabot, nem tudom.) Ez az egész annyira propán-bután, hogy minden pillanatát hitetlenkedve szemlélem. Mivel a kezdő jelenetben a női minőséget két nyilas ápolónő képviseli, a darab végén egész komolyan várok arra, hogy a fiatalabbik valamilyen költői szabadság folytán imígyen szól a püspököz:</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">„Tudom, fel fog mosolygni arcod,</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Ha megsugom. De jőj hát közelebb:</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Anyának érzem, oh József, magam.”</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ilyesmi persze nem történik (azért ez húzós áthallás lett volna), mégsem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Disclaimer</span> (úgy hiszem, ez a hivatalos neve, amikor az ember le akarja rázni a felelősséget azért, amit ír): a színészek a végén hosszú vastapsot kapnak, amihez magam is lelkesen csatlakozom. Láthatóan mindenkinek tetszik az előadás, mert mégis a Hit ezeréves védelme és a Prímás és ’56 és Mária Országa és hejj! És én igazán nem értek hozzá szakmailag, irodalmilag meg főleg nem, csak úgy szeretek belebeszélni, mintha érteném, és én csak egyetlen pici néző vagyok, aki saját, személyes, szubjektív (és így nem pártatlan), kontár és talán tökéletesen helytelen véleményét alkotta meg, továbbá csaknem telehold van, ami köztudottan érzelmi kilengésekre hajlamosít. Így akinek ez a prímási téma (mérgesen és csalódottan darabokra szedve) tyúkszeme, könyörgök, ne olvasson tovább!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">De tényleg ne, mert ideges lesz.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">No.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Először a külsőségekről. Egy rendezőnek tudnia kell, hogy a felülről alkalmazott szikár fehér fénnyel érdemes csínján bánni, mert nagyon nagyot kell ahhoz ütnie az emberen a darabnak, hogy ne figyeljen az éles fényben láthatóvá váló, oda nem illő körülményekre. Egy sor olyan természetes mozzanatot és jelenséget világít meg az éles fehér fény, amelyek egyenként is és csoportosan is alkalmasak arra, hogy kiüssék az embert a táltos nyergéből. És tovább a rendezéssel: ki mondta, hogy akkor lesz valami hatásos, ha hangos és erős és nagy? Jaj, és megint: jaj! Hová lett az a visszafogott finomság, amit ezen a színpadon megszoktam és oly igen megszerettem? </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Úgy képzelem, hogy a színművésznek a rendező az egyetlen natúr tükre, az egyetlen, aki szólhatna, hogy „figyelj oda, Tihamér, mert ez a mozdulat itt már nagyon sok, mesterkéltnek hat a csenddel és az éles fénnyel együtt, elmegy a dolog paródiába. Klárikám, Te pedig nem a Bambi gyermekeit meséled, csillagom, ügyelj arra, hogy mit adsz át a hangoddal, mert az is, meg a testbeszéded is teljesen lenullázza, amit a jelmezzel és a szöveggel Rád építettünk…” és így tovább. Naivan hiszem, hogy a színművész tehetsége legjavát adja, és biztos, hogy én vagyok túlságosan elkapatva a rengeteg zseniális alakítás miatt, amiket volt szerencsém látni, de ha egy színpadon összegyűlik a szakma krémje, akkor se húzzuk le az aprólékos igényességet a WC-n, mert az nem tesz jót sem a renoménak, sem a kasszának, sem a színészeknek!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Kiváló ötlet, hogy egy szereplő több, tökéletesen ellentétes figurát kelt életre. De akkor tessék leülni külön és gyakorolni, mert amikor Hófehérkén átsejlik Maugli, János Vitézen meg a Dzsinn, akkor mire mentünk? Azért színművész valaki, azért lehet ott azokon a gyönyörű és lánggal égő deszkákon, mert felvállalta ezt a hivatást. És ha ezeket a hiányosságokat egy rendező nem veszi észre, egy mezei (nem kifinomult és nem is túl érzékeny) parasztlánynak meg a dézsából ömlő nüanszok tönkrelapítják a színház-élményét, akkor hogyan elvárható a nézőtől, hogy akár erőszakkal is elrángassa hozzátartozóit, barátait és üzletfeleit „ezt mindenkinek KÖTELEZŐ megnézni” felkiáltással?!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Jó a darab témája (igen, még akkor is lehetne érdekes, ha szerintem kilóg a lóláb… pontosabban a darab <i>maga</i> a lóláb), de szerintem hiba azt hinni, hogy teljesen mindegy, hogyan állítjuk színpadra, mert az erre a témára politikailag érzékenyek (különösen, akik esetleg átélték ’56-ot) automatikusan csengetik a jegy árát. Ezúton szeretném jelezni, hogy nálunk otthon szinte esti mese helyett is az ötvenhatos forradalom volt műsoron, ennek ellenére kategorikusan megtiltottam édesapámnak, hogy megnézze ezt az előadást. Mert nem méltó.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Bár legszívesebben a nyelvem harapnám el (pontosabban az ujjaimra kötnék csomót), de következnek a kiváló színművészek. Úgy hiszem, mindegyiküket láttam már kisebb-nagyobb szerepben, és kivétel nélkül mindegyikükről tudom, hogy <i>van </i>csillagpor a tarsolyukban. Mindenkinek. Ebben a konkrét előadásban is kivétel nélkül mindannyian villannak olyanokat, hogy könny szökik a szemembe. Ösztönös ráérzések ezek, olyan tiszta pillanatok, amiket az ember ajándékként vihet haza, felemelő és kedves élményként, valódi útravalóul. Amelyekben nincs manír és mesterkélt fogások, ahol nem harsogunk, amikor suttogni kellene, és nem hadarunk, amikor megtörten kellene elfulladnunk… A „Szeretlek, Faust!” legnagyobb tragédiája az, hogy úgy tűnik, a művészeket senki nem fogja egységbe, senki nem ad irányt játékuknak. Borzasztóan nehéz és feleslegesen kimerítő lehet ilyen lefetyelve, útkeresősen játszani. Számomra – nézőként – pedig dühítő, hogy mindenkinek a szeme csillog, mindenkinek olyan tekintete van, hogy rémület, az előadás teljes tartama alatt ülhetnék villámsújtottan, mert adott a téma, a tehetség, lehetne valódi légkör… én pedig nem és nem érzem. Haragos vagyok, becsapottnak érzem magam. A szabadság fogalma körül örvénylő logikai bukfencektől meg még tizennégy óra elmúltával is tikkelek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">De van egy igazi, hamisítatlan pillanata az estének. Egy kétmondatos párbeszéd, amit megtisztogattam és kimentettem magamnak – kései értékként. Ez pedig az, amikor Mindszentynél elgurul a laszti, és kiszalad a száján: „Kiátkozlak, Színész!” Jávor pedig leírhatatlan, ezerpontos telitalálatos arcot csinál, megvillan a szeme, és visszakérdez: „Engem? Honnan?”</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ha én lennék az Újszínház, az egész darabot kidobnám a kukába. Majd fognám ezt az egyetlen, kétmondatos párbeszédet úgy ahogy van, kitenném a szelemenre etalonként, és újjáalkotnám az egészet ehhez a mértékhez, a témához, és a művészekhez méltón.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">És igen, láttam a filmet is. Tudom, hogy ugyanilyen. Tudom, hogy grandiőz téma, híres nevek, Terror Háza, stb. Tudom, hogy talán egyedül vagyok a teljesen helytelen véleményemmel. És tudom, hogy nem vagyok Újszínház.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">De akkor is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">(A kép forrása: www.ujszinhaz.hu)</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F25%2Fujszinhaz_szeretlek_faust%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F25%2Fujszinhaz_szeretlek_faust%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F25%2Fujszinhaz_szeretlek_faust%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Újszínház: Szeretlek, Faust!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/25/ujszinhaz_szeretlek_faust#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5317582" border="0" /></a><br /></p>
Lux_Ádám
Tóth_Tamás
Újszínház
Mindszenty
Kautzky_Armand
Fazekas_Zsuzsa
Fazekas_Andrea
Ifj._Jászai_László
Szeretlek_Faust
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/szeretlekfaust_sm.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/21/jozsef_attila_szinhaz_feketeszaru_cseresznye
József Attila Színház: Feketeszárú cseresznye
2013-05-21T15:08:45+02:00
2013-05-21T15:08:45+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> József Attila Színház</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. május 20., 19 óra</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Hunyadi Sándor: Feketeszárú cseresznye</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Rékasi Károly, Pikali Gerda, Nemcsák Károly, Márkó Eszter, Pataki Szilvia, <span class="userContent">Chajnóczki Balázs</span>, Ömböli Pál, Almási Sándor, Blazsovszky Ákos, Ujréti László, Katona János, Molnár Gyöngyi, Fila Balázs, Schnell Ádám, Rusz Milán, Dányi Krisztián, Láng József, Lakatos Mihály</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: „Bácska, első világháború. Mese szerelmi sokszögekről, a hatalom személyiségformáló erejéről, emberségről és nemzetiségekről. Színészi virtuozitás, magyar és szerb dallamvilág.”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/Nemcsak_Reka_kis.jpg" alt="Nemcsak_Reka_kis.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Mr. Murphy szelleme lebeg a színház felett. Látszólag minden zökkenőmentesen zajlik ugyan, az egyik ültető hölgy tüneményesen igazít útba, a székem nyikorog (viszont cserébe senkin sem kell átesnem a helyemig), előadás kezdetéig Tüskevárat olvasok, a háttérben azonban zajlanak az események. Arra figyelek fel, hogy valaki beszélni kezd a színpadon, pedig még égnek a nézőtéri lámpák. Zavartan otthagyom Matulát és a fiúkat, és Schnell Ádámra összpontosítok, aki láthatóan eléggé nemboldog. Először azt hiszem, éppen lemondja az előadást, teljesen olyan arca van, de nem. Csak fellebbenti a virtuális függönyt a kulisszákról, és eléri, hogy úgy érezzem: bármit nyújt ma este ez a társulat, máris a legnagyobb elismerést érdemli. Merthogy Turek Miklós helyére <span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span class="userContent">Chajnóczki</span></span> Balázsnak kellett beugrania kettő nappal az előadás előtt, ami nem is lett volna akkora galiba, azonban este hat óra körül a Milicát alakító Kocsis Judit rosszul lett (innen is hamari felépülést és tökéletes egészséget kívánok Neki), helyette Márkó Eszter játszik majd, szöveggel a kezében. (Vagy ez, vagy le kellett volna mondani az esti játékot.) Ilyenben nem volt még részem, és gondolatban megsüvegelem a helyzetkezelést. Nem vagyok egyedül, a közönség biztatóan tapsol.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Eleinte valami <a target="_blank" title="Operett: Menyasszonytánc" href="http://kulturszoda.blog.hu/2013/04/22/operett_menyasszonytanc">Menyasszonytánc</a>-féleséget vártam, kevesebb zenével és más jelmezekkel. Kellemes meglepetés, hogy a téma alapvető egyezőségei ellenére Hunyadi Sándor más vonalakat húz erősebb színnel, és – szinte a Fegya-darab elleni árulásnak érzem – engem mélyebben is érint.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A kezdés – kedvessége dacára – eleve nehéz súlyokkal terhelt. Pedig semmi komolyról nincsen szó: huszártisztek érkeznek búcsúzni a helyi (szerb nemzetiségű) nagybirtokostól, és annak családjától. A katonákat új állomáshelyre vezényelték, méltóképpen kívánnak elköszönni: zeneszóval, lopott virággal, pálinkás-boros mámorral, a holnaptalanság sejtelmének „sosehalunkmeg”-szenvedélyével, amikor a mindennél még egy kicsivel többet is elnéznek a harctérre indulónak. Másfelől a magyar huszárokkal egyébként sem bölcs dolog packázni, ezt akárki beláthatja. Nyílik a kapu, sül a csirke, folyik a jóféle pálinka és bor, szenvedélyek kavarognak: a fülledt, fűszeres klíma mellett egy gyönyörű, fekete asszony forralja az egészséges férfinép kedélyét. A legszebb a dologban, hogy nem is akarattal – pusztán lényéből fakadó, férfiakat láncra verő sötét delejjel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Először nyilván a férj vall színt. Nemcsák Károlynak igazán jól fekszik a bővérű, gutaütés-esélyes szerb nagygazda, akit hatalmas vagyona sem emel közelebb udvarias, ám jéghideg feleségéhez. Pikali Gerda játéka kimért, józan és meggondolt asszonyt rajzol, akinek olykor megszalad a nyelve, de azért helyén a szíve is, az esze is. Kezdetben nem derül ki, miért olyan karótnyelt ez a nő, miért uralkodik magán olyan kényszeresen, miért toldja meg a háziasszonyként kötelező három lépés távolságot gratis rőfökkel. Nagyjából valamennyi tisztről elmondható, hogy – ki játékosan, ki komolyabban – szerelmes Irinába és néhány eltévedt, lopott pillantástól eltekintve az ember azt hinné, az egyik jóképű, fiatal huszár a titkos favorit. Almási Sándor huncut tekintetű, vicces, nótás, mégis keserű kicsikét… tréfál, de annyira övé ez a szerep (is), hogy azonnal érezni lehet, mikor látja az alkohol fátylán át is tisztán a jövendőt. Mellékszálat gombolyít, de megjelenítésébe annyi tisztaságot, valóságot és fiatalos szenvedélyt sűrít, amennyi éppen elég ahhoz, hogy gombócot hizlaljon az ember torkába. A jégcsap-asszonynak azonban inkább nyűg ez a kedves fiú, látszik rajta, hogy szeretne máshol lenni, kínos, fárasztó, kellemetlen a szilaj udvarlás.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Feszengésének a községi főbíró megjelenése vet véget, és a fiatal tiszt sem annyira részeg, hogy ne vegye észre a nyilvánvalót. Visszatér a mulatozókhoz, kettesben hagyva a bírót a ház úrnőjével – férfit az asszonnyal. Egyszerre helyükre kerülnek a lopott pillantások, félrenézések, és bár a világon nem történik semmi, olyan sűrű és nehéz lesz a levegő kettejük virágnyelvű és bugyuta beszélgetésétől, a tagadhatatlan és mégis tagadni vágyott igazságtól, hogy a páros által keltett elektromosság hosszú pillanatokra blokkolja bennem a levegő rendes közlekedési útvonalát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ahelyett, hogy a cinkos, borgőzös hajnal összekerítené a két sóvárgó lelket, a becsület és felelősségvállalás áthidalhatatlan űrt szakít kettejük közé. Komoly a feladvány, és lehetőséget ad a bátrabbaknak az önvizsgálatra: vajh’ hasonló helyzetben hányan választanák az adott szó szentségét a tikkasztó, hatalmasan lángoló érzelem ellenében? Főleg, hogy megtudjuk azt is: a két embert összefűző kötelék nem a pillanat gyermeke. A titkolt, elfojtani vágyott szerelem tíz éve gyötri a szerb asszonyt, és ugyanennyi ideje űzi-emészti a magyar bírót. (Rékasi Károly ebben a szerepben mindent megjelenít, amit a régi világban született, büszke, a szó hagyományos és legjobb értelmében vett nagytekintetű nemesekről gondolok. Elegánsan, felesleges sallangoktól mentesen játszik, és pont a kitűnően elhelyezett, tökéletesen időzített gesztusok, az arcizmok alig észrevehető rebbenése, az összeszorított állkapocs bőr alatt vibráló feszültsége miatt olyan veszett hatásos. Láthatóan tudja, hogyan lesz a kevesebb több. Mi sem lenne egyszerűbb, mint egy ilyen karakteres jellemet elrontani egy oda nem illő grimasszal, önkéntelen mozdulattal. És nem. Géza bíró alakja tiszteletet parancsoló, markáns. Az elejétől látszik, hogy inkább törik, mint hajlik. <em>Érezhető</em> minden hangulata. Amikor háttal áll, a zekéje ráncolódása is bőbeszédű.)<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">És – csak hogy kicsivel még legyen bonyolultabb a feladvány - a bíró ugyan „irgalmatlanul” magyar, mégis barátjának vallja a szerb nagybirtokost. Épp a szemünk láttára menti meg a teljes vagyonelkobzástól és az általános megvetéstől pusztán azzal, hogy ügyesen kérdezi ki Dusán árulkodó hajlamú alkalmazottját (Schnell Ádám). Az áruló megroskad a bíró tekintete alatt, szavak nélkül, borzalmasan. Szinte érezhető, hogy a zavaros időkben a megszégyenülésnek ez a fajtája adja a kihegyezett kaszát a folyósgerincű emberek kezébe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Trianonnal természetesen perdül a kocka. A bírónak a tehetetlen düh könnyeivel a szemében csak keserű nevetésre futja, de konok méltóságát és becsületét akkor is őrzi, mikor mása sem marad. Új, botcsinálta emberek kerülnek pozícióba, akik kedvüket lelik abban, hogy a megtépett, kifosztott magyarokat minden lehetséges alkalommal megalázzák. Azonban az olyan férfiak, mint a bíró, nem törnek meg és nem esküsznek hűséget új hazának. Hogyan is tehetnék: egyetlen adható szavukat már a Magyar Királyságnak adták – húzódjanak bár máshol a határok. Géza is eldönti, hogy hazatér az új határokon belül fekvő birtokára és gazdálkodásba kezd. Ez persze azt is jelenti, hogy Irinát sem láthatja többé, de a dolognak nincs is akkora jelentősége, hiszen a búcsúszerenádos éjszaka óta – a tisztesség nevében – egyébként is kerüli az asszonyt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Csakhogy Dusán is jó ember, a szerbek nagyura is becsületes férfi: nem felejti el, amit a bíró tett érte és családjáért annyi éven át. Most ő került pozícióba, az ő szava a törvény a községben, igyekszik hát tompítani a magyar férfit érő csapásokat. Odáig megy, hogy maga mellé venné őt helyettesként a birtokra, szállást pedig saját házában ajánl neki azzal, hogy a hivatalnokból lett intéző vigasztalhatja majd a gazda magányos feleségét olyankor, ha neki városon akad dolga. Ez a pont újabb kitűnő alkalom a magunkba nézésre: lehet-e nemet mondani egy ilyen ajánlatra? Hibáztatható-e a farkas, ha a bárány maga nyitja ki az akol ajtaját és tessékeli be a toportyánt? Nos, nem találnánk el úgysem: a férfi tisztessége és az asszony becsülete ismét győzelmet arat, de </span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">utolsóerős kínlódásukat már észreveszi a férj is.<span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/feketeszaru-cseresznye07.jpg" alt="feketeszaru-cseresznye07.jpg" class="imgnotext" height="204" width="305" /></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span>Ami ezután történik, mind szép és erőteljes és hatásos</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">. Életeket nyomorító igazságok, mázsás koloncok dobbannak egy-egy félmondatban. A történet magában hordozza a borút </span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">és hideg súlyosságot: ami így indul, annak nem lehet mindenki számára boldog vége. A sorstragédiák, változások és történelmi mozzanatok között számomra az a legmegrázóbb rész, amikor az asszony gyón a férfinak, aki férje ugyan, de akit szíve minden tisztességével és akarásával </span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">sem tud férfiként szeretni. A lecke hatalmas és életre szól. Van, hogy nem <i>történik</i> semmi, ebbe a <i>semmi</i>be mégis életek roppannak bele, mert ez ellen a <i>semmi</i> ellen nincs apelláta. Mert létezik egy <i>semmi</i>, ami a fizika összes törvénye ellenében megtöri a legerősebb akaratot, lerombolja az összes érvet – és még csak kitörési pontot sem enged a haragnak, mert nincs, amit a jogos indulat megbosszulhatna. Az asszony és a férfi körül annyi kín, megbánás, tehetetlenség és gyötrelem vibrál, olyan sok kimondott és kimondatlan vád és fájdalom forrasztja egybe kettejük alakját, hogy még nézőként is soknak találok ennyi érzelmet: le kell sütnöm a szemem. Tudom: ezt a rejtvényt még nagyon hosszan fogom a megoldás halvány reménye nélkül hordozni.<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az előadás végén megérdemelt tapsvihar tombol. Mindkét beugró teljesítményét díjazza a közönség, Márkó Eszterét külön is kiemelem azért, mert a saját szerepe mellett úgy jelenítette meg Dusán nővérét, hogy nekem személy szerint semmiféle hiányérzetem nincs – sőt! A színpadrendezés néhol mókás, és egyébként is vannak nevetésre alkalmas felütések a darab során, azonban nem ezekért ajánlom ezt az előadást, hanem azért a csodáért, amit a történetet maradéktalan hitelességgel megjelenítő színészi játék jelent. A mese önmagában is több napra elegendő gondolkodnivalót ad, de ha hozzáveszem azt az energetikai hálót, a vonzások, taszítások, ellenszegülések és tagadások finom szövedékét, amit csak a színpadi élmény (csak <i>ez</i> a színpadi élmény) nyújt, úgy érzem: töprengéseim előtt hetekben mérhető távlatok nyíltak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><small>(A képek forrása: www.jozsefattilaszinhaz.hu)</small></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F21%2Fjozsef_attila_szinhaz_feketeszaru_cseresznye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F21%2Fjozsef_attila_szinhaz_feketeszaru_cseresznye%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F21%2Fjozsef_attila_szinhaz_feketeszaru_cseresznye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=József Attila Színház: Feketeszárú cseresznye"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/21/jozsef_attila_szinhaz_feketeszaru_cseresznye#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5310958" border="0" /></a><br /></p>
Rékasi_Károly
Nemcsák_Károly
József_Attila_Színház
Almási_Sándor
Feketeszárú_cseresznye
Pikali_Gerda
Márkó_Eszter
Lakatos_Mihály
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/Nemcsak_Reka_kis.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/16/momentan_rogvest
Momentán: RögvEst
2013-05-16T21:42:00+02:00
2013-05-16T21:42:00+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> IMPRÓ – kreatív töltőállomás</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. május 15., 19 óra</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> RögvEst</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Nemes Takách Kata, Várady Zsuzsi, Boldoghy Borbála, Molnár Levente, Harsányi Bence, Kiskovács Attila; „Műsorvezető”: Göttinger Pál, zenefelelős: Pirisi László</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Programcímke:</span> „Az alap Momentán élmény. Itt kezdődik minden. Egy előadás, ami klasszikussá vált, pedig minden este más és más.”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">________<span style="font-family: book antiqua,palatino;">___________</span>__________<br /><br /></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/rogvest_plakat.jpg" alt="rogvest_plakat.jpg" class="imgnotext" height="319" width="220" /></span></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A szórakoztatóiparral többemeletes bajom, hogy nem szórakoztat, nem kapcsol ki. Látszik rajta a tartósítószer és természetes színezék. A tejszínhab még nem fájna, de az E120 már sok. Néhány forrásvíz-szerű vidámságtól eltekintve kiérezhető a tornaöltözők nazális aroma(n)tikája. Előzetesen reményt ad, hogy a Momentán eleddig csak kellemes meglepetéssel szolgált. Kell is ma a humor (lehetőleg vénásan, tűzoltófecskendővel adagolva), mert egy apró kertészeti baki következtében (hogy tudniillik én nyírom a füvet és nem a kertészünk, aki nincs) megsemmisült az egérautónk hátsó szélvédője. De nem úgy, hogy keletkezett rajta egy pici lik, hanem igazándiból. Az egyetlen szépséges és homogén üvegfelület helyén született hárommillió független üvegcserép (a kis gonoszok mintha már előre lesték volna a szabadság lehetőségét, elvégre majd’ húsz éve feszültek a helyükön), és most egyező akarattal, nagyjából egyszerre döntöttek úgy, hogy a kalaptartó jobb hely lesz nekik a jövőben. Mondjam még? Rám fér a vidítás…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az utolsó utáni pillanatban érkezünk (ha a RögvEst hajó lenne, az orrunk előtt menne el), a szerencsés véletlen folytán van még pontosan két szabad hely – igaz, olyan magasan, ahol csaknem zavarjuk a gomolyfelhő-képződést. Ezért hiszem, hogy rosszul látok, mert a belépő férfiú nem BódyGergő-alakú. Bemutatkozásával igazolódik sejtelmem: Göttinger Pál a neve (később a Google elmeséli, hogy ő rendezte a Belvárosiban futó, engem oly igen megzakkantó lélekturmix-darabot). Három mondat után érzem: karmolni fogom a stílusát. Más, mint Gergő, de ő sem normális (és ez itt, kérem, nem becsmérlés, hanem ellenkezőleg).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A játék itt is egy rövid teszttel kezdődik, és kicsattogtat a büszkeség, mert ötből öt pontunk lenne, ha Férj is utálná a whiskyt, de azért az ötből négy is ott van a szeren. Utána már semmi dolgunk, hátra is dőlhetünk. Nekem a kerti intermezzo óta némi fájást tartalmaz a fejem. Mindez a kellemetlenség a kezdést követő hetedik percben foszlik semmivé és vándorol világgá. Mert a Momentán tudja a megfelelő ráolvasást. A repülőtéri jelenetben Kata majdnem hazataxizik Buenos Airesből, és nekem már ilyenkörül kisimulnak a mogorvás ráncaim. Kedvtelve érzékelem, hogy a RögvEst amolyan ráérős, hosszított, kijátszós Nulladik óra. Nem azért, hogy negatív reklámot csináljak ama párját ritkító kezdeményezésnek, de itt ugyanabból sokkal többet lehet átélni, és nem kell érte hajnal négy előtt kelni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Van egy olyan rész, amikor egy nézőtéri virágcsokor a főszereplő – az ember nem is hinné, mi mindent lehet kezdeni egy közepesen cifra szerelemcsokorral… Nálam Kata sírós ötévese viszi a babért és aratja a pálmát, aki a Princess Barbie felsőtestét keresi. Ez konkrét technikai K.O., Férj is diszkréten törölgeti könnyeit.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Később a „Musical” újdonságként hat, kellőképp készületlenül is ér: Zsuzsa és Bence összetalálkoznak a Szecskában, és amikor a műsorvezető csenget, dalt kell rögtönözni az utolsóként prózában elmondott mondattal kezdődően. Kapunk így tangót, bluest, meg hasizom-görcsöt. (Vajon van külön hahota-izomcsoport? Ebben a stádiumban már úgy érzem, nincs is szükség hátsó szélvédőre. A cabrioknak sincs.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Van még provokálós rész, ahol Leventét kell a többieknek jelenetekkel rávezetniük, hogy mit akar tulképpen csinálni (és Levente ki is találja, becsületére legyen mondva), megint mások western-jelenetet szinkronizálnak angyalföldi környezetbe, énekelnek IT-bluest egy baráti társaságnak, és ez még csak az első félidő!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Szünetre azt kapja házinak a Társulat, hogy dolgozzanak ki egy jelenetet „a férj baráti köre ki van tiltva a lakás 1 km-es körzetéből” témakörre. A megoldástól szerintem még a legyek is röhögnek a falon: fiúk versus lányok „népi felelgetős” sziporkája száll a rögtönzött dallamok szárnyán. Ha nem tudnám, hogy vegytiszta impró…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">És tényleg nem akarok leölni minden poént, csak még ezt az egyet: a közönség által felvázolt megalázó helyzetet (amikor kifejezett kérés ellenére is tesz a büfés hagymát az ételbe) oldja fel Kata és Bence. De nem gyengén. Azt az egyet sajnálom, hogy az orbitális kacagástól nagyon sok poén elvész – egész egyszerűen nem hallatszanak. Pedig amit hallok, attól is hullatom a nedvességet a szememből. Mindketten belemenősen komolyan veszik a szerepeket. Eszembe jut közben, hogy nem lehet azért az rossz, ha az ember egy ilyen improvizációs társulat tagja… ha van a mindennapok során ráragadt feszültsége vagy frusztrációja, legálisan kiüvöltheti magából, és még meg is tapsolják érte, mert annyira jó volt… Hiába, no, elfoglaltságot választani tudni kell.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Nem gondolok tovább semmit, nincs magasröpt. Odaszánós, mindentbele társulat van, feneketlen röhögések. Magas labda bizton nem marad lecsapatlanul, a váratlanság alapvető, és nagy tétben fogadható, hogy egy helyzetnek nem az lesz a kimenetele, amire a hétköznapi, sablonos elménk számít. Viszont éppen ezt élvezzük benne annyira. A szabadító, következmények nélküli nevethetőséget.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Aki úgy érzi: szemernyi humorérzéke sincs, próbálja ki ezt az előadást... Ki tudja… mellékhatásként akár a nevetőképesség is előkerülhetik a sublót mélyéről…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">(A kép forrása: <a href="http://www.momentantarsulat.hu">www.momentantarsulat.hu</a>)<br /></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F16%2Fmomentan_rogvest%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F16%2Fmomentan_rogvest%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F16%2Fmomentan_rogvest%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Momentán: RögvEst"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/16/momentan_rogvest#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5303777" border="0" /></a><br /></p>
Göttinger_Pál
Molnár_Levente
Momentán_Társulat
Nemes_Takách_Kata
Várady_Zsuzsi
Harsányi_Bence
Kiskovács_Attila
Boldoghy_Borbála
Pirisi_László
RögvEst
Improvizációs_színház
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/rogvest_plakat.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/14/nincskullancs
Nincskullancs
2013-05-14T21:34:39+02:00
2013-05-14T21:34:39+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: right;" align="right"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><i>„Fiat iustitia et pereat mundus…”</i></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> </span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/Lina%20057.JPG" alt="Lina 057.JPG" class="imgnotext" height="179" width="240" />Persze az egész könnyebb lenne, ha még mindig ekkora lenne, és ennyire álmos...</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Azoknak, akik drukkoltak és figyelemmel követték kutyánk <a target="_self" title="Kutya vacsorája" href="http://kulturszoda.blog.hu/2013/04/23/kutya_vacsoraja">nyers kosztra való átállását</a>, köszönöm a törődést, és örömmel jelentem: Kölyök életben van, imádja a napi menüsort. Hullatéka kellemesen kompakt, sokkal kevesebb és</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> szilárdabb, mint azelőtt. Szinte öröm összeszedni. Öröm összeszedni olyankor, amikor az ember nem téveszti össze a csontok emésztésének eredményét egy közepes fehér kaviccsal és mint ilyet, nem akarja eldobni a fűnyíró útjából. Kézzel. Puszta kézzel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Nem részletezem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Lecsengett az újdonság varázsa (de azért még mind</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">ig büszkén nézzük a lemenő nap fényében önfeledten marcan</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">goló családtagot). Úgy határoztunk, felsőbb szintre léphetünk. Korábban sem tetszett maradéktalanul, hogy különféle mérgekbe kell tunkolnunk Linát ahhoz, hogy ne menjen bele kullancs, ennek ellenére így tettünk, mert még mindig kevésbé zavaró a méreggel átitatott kutya tudata, mint amennyire zavaró lenne a babéziában elpusztult kutya. Ezért van évek óta nyakörv, plusz spot-on. Biztosra megyünk. Történt azonban, hogy homeopátiás készítmény tűnt fel a horizonton (Patadoki ismét rulez): nem juttat mérget a kutya szervezetébe, természetes és ártalmatlan módon védekezhetnénk a kullancsok ellen. Juppi! A nyers kosztra való áttérés sokkján túl vagyunk, invito kullancsűző csepp!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A legnagyobb kiszerelést kérem, egyből nagypályán játszunk. Olvasom a tájékoztatóban, hogy aszondja: „3-4 hetente kell egy pipettányit (1 ml) egy kis testű kutya és macska nyelvére csepegtetni. Közepes méretűnek 2, nagytestűnek 3 pipettányi az adag ugyanilyen rendszerességgel.”</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Khöm. Mi az a pipetta? Mondjuk ezt hamar ki tudom logikázni, nagy valószínűséggel ez lesz az üvegcse belsejében az adagoló. (Volt egy félév, amikor csaknem buktam kémiából. A kapcsolódó eszközök, anyagok és jelenségek nevét törölte valamelyik pszichikai önvédelmi mechanizmusom.) A mi kutyánk valószínűleg a maga 50+ kilójával nagytestűnek számít. Tehát a gyakorlatban három ilyen izényi prütymőt kellene a nyelvére cseppenteni. Mindezt úgy, hogy az adagoló nyállal és egyebekkel (?) szennyezetten ne kerüljön vissza az üvegbe. Elsőre nem gondolok bele, hogy a nyálon kívül mi egyébbel szennyeződhetne a művelet közben a pipetta, és fejben hozzákezdek a stratégiai tervezéshez.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Bruhahaha! <i>Három</i> pipettával <i>a nyelvére</i>, úgy, hogy a pipetta <i>ne legyen nyálas se’?!?!?!</i> Hát Kedves Patadoki, ez az ötlet ez hogy lett ez?!?! Nagyjából el tudom képzelni, hogy egy nagyon öreg (vagy halott) kutya esetében maradéktalanul kivitelezhető a folyamat, de mi most az én egyetlen pici kutyámról beszélünk, aki főállású csontkukac. Egymagában egy zsák… mit zsák?! <i>szakajtó</i> bolha, hangyaboly. Ő maga a megtestesült ficergő mocorgás. És még nyálas sem lehet? Mondom Férjnek, hogy én lejátszottam fejben, marad a nyakörv meg a dupla spot-on. Az bazira biztos, hogy én ezt így nem… tisztára hivatástudatosan vagdosom a kaparókról a karmokat, darabolom a marhavesét (rendes esti programmá vált, hogy én zöld arccal tetemeket darabolok, Férj pedig a hátán pörög a sírvaröhögéstől), de erre tuti nem vagyok hajlandó, nem vagyok én sem kalandor, sem kamikaze (mint a pesti gyalogosok), semmi értelme. Kiborítja az üveget, elharapja az üvegpipettát, vihetjük orvoshoz, hogy szedegesse ki a nyelőcsövéből az üvegszilánkokat. A reform-ösztönnek is kell hogy határa legyen, nini, az enyémnek pont itt is van a határa, kérek tejet, menjünk aludni!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Nem is az én férjem lenne, ha nem venne rá mégis, hogy ugorjunk fejest. Gondolom is magamban, hogy túsztárgyalónak kellett volna mennie, sokak jártak volna jobban… Meg elgondolom azt is, hogy mim rekedt el hol a fejlődésben, hogy ilyesmikre rávehető vagyok… áh, hagyjuk!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A haditerv: Férj kezében lesz az üveg, az enyémben a pipetta és a kutya (mert persze ilyenkor rögtön én vagyok a falkavezér), Istennek ajánlkozunk, és rögtönzünk, ha kell. Naná, hogy kell, meg sem lepődöm. Van ugye a kutya, aki ilyenkor estefelé már éhes, és azt gondolja, most fog enni kapni. Rögeszméjéből az sem billenti ki, hogy láthatóan nincs egyikünknél sem semmi, ami élelemhez hasonlít. Az ilyesmi általában sem hatja meg, az ember bármikor elővarázsolhat a pulcsija ujjából egy fél disznót. Nyersen. Kicsi szentem vegytiszta érdeklődés és türelmetlen szeretet, egyszerre kutatja át mindkettőnk ruháját, közben csóválja az egész testét, a nagy igyekezettől felugrásból esik orra. Vannak neki ezek a kis magánszámai, irtó aranyos, ahogy nyüzsög. Most mondjuk szívesen cserélnék valakivel, akinek egy öreg Yorki jutott, de ha már ezt dobta a gép… Jobb kezemben a teleszívott pipetta, üvegből (szerintem egyébként muránói fújt üveg, és mint ilyen: hártyavékony). Bal hónom alá veszem Linát. Megpróbálom intellektuálisan – lélek a lélekhez – felvázolni, hogy ki kellene nyitnia a száját szépen, és akkor én ebből a csőből majd gyorsan… (meg aki ezt kitalálta, annak hadd kívánjak nagyon sok szerencsét, és áldást marokszám!) Kutya szeme tele szeretettel, és várakozással, annyira helyes, hogy biztos vagyok benne: most megértette, és majd minden flottul fog menni. Jelentem: nem megy. Először is hétrét görnyeszt a vidámság, annyira mókás fejet vág, ahogy bandzsítva szemléli a pipettát. Aztán persze teljes hosszában végignyalja. (A csövecske ettől nem lett nyálas. Bevallotta.) Ha lenne műkörmöm, valamennyit elveszteném a testcsatában. Edzésnek sem gyenge egy ekkora, életerős, vidám és szeleburdi kutyát rávenni, hogy nyissa ki a száját. (Próbált már valaki működő betonkeverőben szájkontúrt rajzolni?!) A bal kezem alkarig de facto eltűnik Lina szájában. Tiszta szerencse, hogy ennyire bízom benne. Szegénynek az esti street-fight nem lehet túl kellemes, mert olyan hangokat ad, mint aki fulladozik. És nem, ennek ellenére sem harapja el a csuklómat, pedig simán képes lenne rá. (Annyira szeretem! – Egyébkor számottevően intenzívebben, de most is jobbára kedvelem.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A csata közepén hirtelen van egy pillanat, a másodpercnek talán a milliomod része, amikor nyitva a szája, szabad a nyelve. Célzok, lövök… és csak egész kevéssé öntözöm meg a kézfejem, a folyadék túlnyomó része Lina nyelvén köt ki. Lassítva látom magam, mint a Matrixban, megszűnik a gravitáció, én vagyok a téridő nagyasszonya! </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Közben Kölyök fején hatalmas kérdőjel rajzolódik ki. Tudjátok: az az igazi bugyuta arc, amikor valamit szívből és őszintén nagyon nem ért. Fura lehet az elixír íze… Ezen az ábrázaton persze megint artikula-mentesen muszáj vigyorogni... Aztán meglepő gyorsasággal hervad le arcomról a mosoly, mikor tudatosul, hogy ugyanezt meg kell ismételnem. Még pontosan kétszer.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">No de a Pendragon legenda óta tudjuk, hogy valaki vagy Connemarából való, vagy nem való Connemarából. Jelképesen nyeregbe pattanok tehát, jelképesen bajuszt pödrök, erősen belekapaszkodom a jelképes kápába, és újra indul a teljesen jelképtelen, viszont egészen valóságos kutya-rodeó. Megjegyzem: melléktermékként feltaláltam egy új sportágat gigamacsóknak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Röpke húsz perc alatt sikerül a 3 ml folyadékot elhelyeznem Kutya nyelvén (és megértenem, mi "egyébbel" szennyeződhet a pipetta: ti. könnyel és véres verejtékkel). Az attrakció mérlege pár beszakadt köröm, egy nagyobb és két kisebb felületi hámsérülés, továbbá egyéb apróságok. Egyben maradt az üveg, a pipetta (!!!), Férj és Kutya.<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ezek után szívből remélem, hogy nem hiába fáradoztam, és tényleg nem lesz kullancs… egyúttal ötletpályázatot írok ki a készítményt sikerrel alkalmazók között. Aki a legeredetibb és leghumánusabb adagolási módszert írja meg, annak jutalmul nem énekelek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Férj szerint elég ugyanezt a varietét eljátszani három hét múlva. Részemről az élmény még annyira friss, hogy úgy érzem: legközelebb egyszerűen leöntök a kutya torkán egy háromcentes stampóval, és biztos ami sicher, marad a nyakörv is…</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F14%2Fnincskullancs%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F14%2Fnincskullancs%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F14%2Fnincskullancs%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nincskullancs"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/14/nincskullancs#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5300598" border="0" /></a><br /></p>
Cane_Corso
Nincskullancs_csepp
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/Lina%20057.JPG
https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/12/ujszinhaz_bolondok_grofja
Újszínház: Bolondok grófja
2013-05-12T14:01:06+02:00
2013-05-12T14:01:06+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Újszínház</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. május 11., 19 óra</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Jókai Mór: A bolondok grófja (énekes bohóság két felvonásban)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Almási Sándor, Helyey László, Szarvas Attila, Szabó Sipos Barnabás, Nagy Zoltán, Vass György, Nemes Wanda, Szabó Zsuzsa, Tordai Teri, Gregor Bernadett, Ifj. Farkas Sándor</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: „Az idős, dúsgazdag bankár válaszút elé állítja fiát. Lehet belőle bankár, politikus, amit csak akar. Koromfi Árpád azonban inkább egy kastélyt szeretne vidéken, ahol elgazdálkodhat. Vásárol is egyet magának, rendkívül jutányosan – de ennek a nagy kedvezménynek ára van. A kastély új tulajdonosának meg kell tartania a személyzetet és a házban élő fiatal grófkisasszonyt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Jókai egyik késői műve rendkívül szórakoztató vígjáték, egyes elemeiben már a huszadik század abszurd színházának elemei fedezhetők fel.”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/kastely.jpg" alt="kastely.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Megfontolandó, hogy figyeljek a színházi esteket megelőző előjelekre. A Jókai-darabot pl. a Győr BL-győzelme előzte meg, aminek kifejezetten örülök, és az előadás is ehhez mérhető kedélykényeztetésként hat. Az Újszínház csak ősszel mutatja be hivatalosan ezt a színművet, most három napig olyképpen kóstolhatja a közönség, ahogy krumplipürébe nyalintunk, mielőtt díszítenénk a tetejét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A Bolondgrófot nem kíséri botrány-reklám. Nem Alföldi-rendezés (szerintem szerencsére), nem feszeget kínos kérdéseket és nem pukkaszt polgárokat. Hanem simán és lágyan lelket simít, idegcsomókat dögönyöz szét. És még csak azt sem mondanám, hogy karakteres, kacagtató bohózat lenne a javából. Tény, hogy kedves, időszerű és bővelkedik remek helyzetekben, azonban a finom humor, a helyzetkomikum csak másodlagos. Meglehet: különösen érzékeny és lelkizős pillanatomban ér az előadás, ezért érzékelem annyira másnak, mint előzőleg gondoltam, és ezért hatódom némely mozzanatán pityergősre.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ahhoz képest, hogy bohóságnak harangozták, a darab egy mélységesen megrázó, szívszorító és bús jelenettel indul: ártatlan-szép fiatal lány énekel kivetettségről, magányról. Talán a hollószín köpeny teszi, talán a dallam, vagy az egész tragikus kisugárzás, de oda nem illően Ophelia-érzés tolakszik belém. Egyedül a tűzpiros csizma reménykedtet. Vidámságra készültem, most meg tövig nyomják a szomorgást, kénytelen vagyok az életszínű, táncra való lábbelikbe kapaszkodni a szememmel. A trükk beválik, kocsizörgés ijeszti el a mélabús nyitóképet, a függöny mögül pedig igen-igen kedvemre való kastélybelső díszlete tűnik elő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Mostanra már bizonyára kiderült, hogy szeretem a szép környezetet, örülök, ha a díszlet segít beleringani a hangulatba. Mira János munkája nyomán épp a kellő egyensúlyban jelenik meg a tárgyiasult fantázia, és a képzeletet szabadon röptető sok apró jelzés-kezdemény. Különös érzékjáték csapdájába esve valóságosan orromban érzem a régi épületek és ódon bútorok történelem-szagát. Biztosan csak képzelődöm, de ugyanazt az illat-keveréket érzem, mint a Nádasdy-kastélytól Rozsnyóig minden ilyen misztikus helyen. (Úgy tűnik, az Újszínház - külön nekem - minden alkalommal személyre szabott illúzióval készül.) Sokáig azért nem töprenghetek ezen a furaságon, mert a kellemdús díszlet közepébe szó szerint beleesik egy vidám figura. Markáns arca van (helyes, végre a női szemeknek is akad édesség!), de bankár-csemetének meglehetőst zilált. Értelemszerűen, mivel nem ő a fióka, hanem a mögötte utazóruhában megjelenő fiatalember. Nem rossz, nem rossz. Almási Sándor a Koromfi-figurát valahova félútra teszi a naiv idealista és a nyakas, kihívásokra megfelelő, puritán földesúr közé. Testbeszédéből, szálfa tartásából kiviláglik, hogy ő márpedig helyt szándékszik állni, akármilyen meglepetés bukkanjon is fel. Jó hozzáállás, tekintve, hogy új kastélyába való megérkezésétől kezdve folyamatosan és sűrűn peregnek rá a bolondságok. Rokonszenvesen állja a sarat egyszer egészséges humorral, másszor mosolyogtató tanácstalansággal. A karaktert jellemző szisztematikus és maximalista problémakezelés pedig példaértékű.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az uradalom öt excentrikus bentlakója közül bárkit említhetnék, mindegyikük játéka darab a darabban, aprólékosan kidolgozott jellem- és rögeszme-csemege. Azért Szabó Sipos Barnabást emelem ki mégis, mert az ő hangja nekem régtől fogva nagyon komolyat és sokat jelent (a világ – meggyőződésem szerint – legszebb gyógyító regéje kel életre általa), akármikor meghallom, jólesően végigborzongat. Ehhez képest itt olyan alakban, tökéletesen fából faragott arccal jelenik meg, hogy kirobban belőlem a nevetés. Az az arckifejezés, ahogy a nemtommilyen állatbőrt a földre helyezi, a mozdulat és a magából sugárzott fensőbbség önmagában világokat ér. Innen kezdve külön figyelem őt: amikor a színen van – ha mégannyira sincs semmi dolga – végig játszik, csillogó szemű, eleven. A grófkisasszony bizonyos vonatkozású ellenpontja, felülmúlhatatlan kedvencem az előadásban, külön köszönöm a csodálatos, személyes ajándékként megélt varázsolást, amit művel. Kényeztetése nem csupán vizuális: minden szava tisztán érthető, a hangszínével gyakorolt hatásokra pedig az illendőség okán nem térek ki. Ha tehetsége látható spektrumon ragyogna, kötelező lenne a védőszemüveg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az öt habókos férfi mellett él a kastélyban egy dajka is, akinek szomorú szeretete szinte tapintható, gondolatai tiszták és világosak, ami ritka kincs ezen a különös helyen. A Szabó Zsuzsát körüllengő légkör kevéssé sem való egy bohózatba, a bennem pendülő húrral viszont harmóniában rezeg együtt. És ha van dajka, úrleánynak is lenni kell: a nyitó szín magányos énekesét, a grófkisasszonyt a birtokkal együtt adták. Vajon őrült? Van-e oka, hogy nem beszél, csak énekel? Koromfi alapos ember, nem rest felfejteni a kastély lakóinak titkait. Eközben történik, ami engem csaknem megríkat: beköszönt az ötödik elem (a szer-elem), ami talán elég erős lesz ahhoz, hogy sebeket kötözzön, bajokat gyógyítson. A mód pedig, ahogy a fiatal földesúr megtalálja az egyetlen lehetséges utat a grófkisasszonyhoz, és nem rest azt taposni a vágyott célig… kettejük közös nyelve úgyszólván szájbarágós jelkép tágabb értelemben is. És – csak hogy ne legyen egyszerű – Gregor Bernadett személyében felvágott nyelvvel és tündéri szép alakban megjelenik a régi élet kísértete, a Bonyodalom.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A felhangzó nép(ies) dalok belső világom érzékeny pontját érintik. Mind dallamviláguk, mind szövegük és előadásuk olyan élmény, ami miatt tudom: ott leszek az őszi bemutatón, és Férjet is viszem magammal. Természetesen nem lenne egész és igaz a mese hegedűjáték nélkül. A zeneiségre nem térek ki bővebben, a hatás magától mesél. Sok szálon és egész végig érezhető a népmesék bölcsességben bővelkedő világa. És vajon a véletlen műve, hogy érintőlegesen (de tisztán érthetően) felbukkan Hermész Triszmegisztosz neve, majd hangsúlyossá is válik a szívdobbanásnyi csendben? Talán véletlen. Sokaknak humor, nekem hangsúly. Végül is lényegtelen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A darab megoldása nem meglepő, viszont annál elemibb erejű. Közvetlenül a befejezés után, a tapsrendben nem tudom még eldönteni, hogy csak belemagyarázom a mögöttes tartalmakat, vagy azok tényleg jelen vannak? Magamtól azt mondanám, hogy ilyet kérdezni is sértő annak tudatában, hogy a színművet ugyanaz az elme szülte, aki Bálványosvár legendáját úgy írta meg, ahogy.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Színház után ráérősen ballagok, bele-belehallgatok mások beszélgetéseibe. Nem túl szép szokás, de ha egyedül vagyok, így szoktam lemérni, másra is úgy hatott-e az élmény, ahogy rám. Ma este nem leszek okosabb: innen-onnan azt hallom, hogy kedves darab, de semmi különös, mások szerint zseniális, aranyos, cuki (micsoda? - Brrr!), recsegős, sótlan, túl sós… Nem marad más hátra, mint másoktól függetlenül saját véleményt alkotni: nincs botrány, nincs tunkolható szaft vagy vájkálható magánéleti válság. Helyette van tiszta két óra, amikor a felhők fölé emelkedhet a fogékony lélek. Objektíveknek megéri, szubjektív elvarázsoltaknak (meghatározó személyiségű történelem-okítóm szavaival élve) kötelezően fakultatív.<br /></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F12%2Fujszinhaz_bolondok_grofja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F12%2Fujszinhaz_bolondok_grofja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F12%2Fujszinhaz_bolondok_grofja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Újszínház: Bolondok grófja"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/12/ujszinhaz_bolondok_grofja#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5296587" border="0" /></a><br /></p>
Újszínház
Helyey_László
Gregor_Bernadett
Tordai_Teri
Almási_Sándor
Szarvas_Attila
Szabó_Sipos_Barnabás
Nagy_Zoltán
Vass_György
Nemes_Wanda
Szabó_Zsuzsa
Ifj._Farkas_Sándor
A_bolondok_grófja
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/kastely.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/09/arizona_studio_akkor_mar_inkabb_varnek_godot-ra
Arizona Stúdió: Inkább várnék Godot-ra...
2013-05-09T15:08:13+02:00
2013-05-09T15:08:13+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Thália Színház, Arizona Stúdió</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. május 8., 19 óra 30 perc</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Martin McDonagh: Vaknyugat</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Hunyadkürti György, Kovács Lajos, Mészáros Sára, Rátóti Zoltán</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: „A helyszín: The Lonesome West. Árvavidék. Világvégi hely. (Ki)úttalan föld és víz, a világ maga. Gyürkőző, dadogó-makogó, négykézlábra ereszkedő, röhejes apokalipszis-vízió.”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/vaknyugat_001.jpg" alt="vaknyugat_001.jpg" class="imgnotext" height="182" width="182" /> Két dolgot hadd szögezzek le már az elején: szellemi szintem általában nem éri el a kortárs darabokéit, ebből következően a legtöbb ilyes szerzeménnyel hadban állok. Valamint: a négy szereplő együtt és külön-külön csodát teremt a színpadon. Rajtuk nem múlik. Nem rajtuk múlik.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Eleve lehetne gyanús, amikor a Nagymezőben, a kedvenc piciny fagyizónkban azzal szembesülök, hogy mindenféle fagylalt elfogyott. Rossz előjel. További intő mozzanat lehetne a Vaknyugat szórólapja. Hogy ugyanis a szerzőről szóló bekezdés Wikipedia, szinte betű szerint. Azonban ez csak utólag tűnik fel, amikor már késő. Ugyanebben a körben tisztelettel kérdezem a fordítótól, hogy milyen gondolati szál gombolyított a címből („The Lonesome West”) Vaknyugatot. (A nyugatot értem, a másik részt azonban egyikünk nagyon benézte. Biztos én.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A darab ma reggelre ért földet bennem. Teázás közben (szálas, és nem filteres; forrázva és nem áztatva) döbbentem rá, mekkora – bizonyára véletlen – humort tartalmaz, ezen a bukfencen percekig sírva röhögtem. Kérem szépen, aki látta a Valami Amerika 2-t, és ezt az előadást is megnézi, annak jutalmul a felismerés: <i>ez a darab </i>a Bűnös város<i>. </i>Az ír-angol író (aki egyébként a kortárs dráma fenegyereke, mint kiderült) direkte a filmben látott befejező kép elé pottyintotta ezt a történetet. Ám ez minden bizonnyal rejtett mondanivaló, bennem is csak Kovács Lajos személye okán állt össze a kirakós. És még mondja valaki, hogy alaptalanok az összeesküvés-elméletek!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Különös anomáliája a darabnak, hogy a színészi játék pontosan annyira zseniális, amennyire hulladék maga az iromány. (A későbbi félreértéseket elkerülendő jegyzem meg, hogy nyilván azért alakult ki ez a személyes véleményem, mert nem voltam képes felkapaszkodni azokba a régiókba, ahova a mese szól. Továbbá határozottan voltak a nézők között lelkek, akiknek nagyon tetszett maga a darab is, ezt hallottam is szünetben, hallottam közben az igazi és szívből jövő nevetéseket, és hallottam a végén a lelkes tapsokat, tehát semmi vész, attól, hogy nekem nem tetszett, sokaknak igen.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Boldog gimnáziumi éveimre visszarévedvén eszembe ötlött, hogy egyszer egy feleletben valamelyik orosz alkotó írásáról mondtam (mert így tanultuk, tehát így kellett mondani), hogy „drámaiatlan dráma”. Ezennel elhatárolódom akkori önmagamtól. Ehhez a műhöz képest még a Godot-ra várva is Die Hard. És nem azért, mert nincs lövöldözés (mert van), hanem mert az egész egyhelyben topogva visz a sehonnanból a sehovába. Annyira sablonos és kiszámítható az a kicsi történet is, ami van benne, hogy szinte méltatlan. (Lásd még: ha puska van a díszletben, az el is fog sülni.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Aki úgy határoz, hogy megnézi az előadást, annak ajándékba egy objektív jó tanács: ne igyon semmit már 2-3 órával a kezdés előtt, és mindenképpen látogasson el a mosdóba. Különösen szól ez annak, aki érzékeny a csobogó-csöpögő hangokra, mert ilyenekből kapni fog, gazdagon. Értékelem egyébként, hogy tényleg van eső, nem csak úgy csinálnak, és hogy minden apró részletre ennyire figyelt a rendező. Kár, hogy az ügyesen kidolgozott, hatásos és fontos részletesség nincs, amerre mutasson. Még a jellemekkel is lenne mit kezdeni, de nekem (és újra: biztosan az én hiányosságom, de akkor is) az volt az első gondolatom, amikor vége lett, hogy „Rendben. És?”</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Négy szereplővel dolgozik a szerző. Közülük ketten bogaras agglegény-testvérpár, van egy alkoholista pap és egy gyönyörű, életteli, kicsattanó (kobold-)lány. A faluban gyakori a szárazon elvitt rokongyilkosság, ami feszélyezi a papot, és mint ismeretes: a feszély alkoholban oldódik. Természetesen a testvérek sem hagyják a rájuk ereszkedő maligánködöt túlságosan kitisztulni, különösen, mert egyikük épphogy lepuffantotta a papájukat, meg sem roskadt még a föld a sír felett. Sag schon, előfordul a legjobb családokban is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Szubjektív értékelésem szerint a legtöbb mazsolát a katolikus pap alakja rejti. Ő az, aki feltesz egy engem is régtől fogva piszkáló kérdést: hogy van az, hogy valaki megölhet akár egy tucat embert, mégis bekerülhet a Mennybe? (Feltéve persze, hogy tettét meggyónja, megbánja és egy pap feloldozza.) Ugyanakkor, ha valaki önmagát helyezi múlt időbe, az tuti Pokolban rotyogás, fellebbezésnek helye nincs. És mi van, ha valaki elvágja a csuklóját, majd megbánja, meggyónja, de már elvérzik? (Ez utóbbi apróságra nem tér ki az előadás erkölcsisége, ez már csak magánkekec.) De mindegy is, mert még a pap szerint sem terjed ki erre a falura Isten illetékessége. Ennek a kijelentésnek azért van légköre...<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ha jól sikerült lehéjaznom (ami távolról sem biztos), azon is megy nyűglődés, hogy miért gyűlölik egymást az emberek, amikor akár szerethetnék is. Jó kérdés, nyolc pont. Tényleg, miért? Válasz nincs, a probléma meg éppen nem újdonság, úgyhogy ezt akár át is ugorhattuk volna. A fősodor mellett már csak a leányka marad, aki a szétcsúszott és meghasonlott papot választja szerelme tárgyául, és végül csúnyán pofára esik. Pedig van egy kimondatlan érzelmektől nehéz közös jelenetük, amiből akár jól is kijöhettek volna. Pl. ha a pap rájött volna, hogy két tilos közül csak egy örök vesztes választja az alkoholt, mert a bűnös testi szenvedély még mindig a szebbik rossz. (Szintén magánspekuláció: ha már pásztorként úgyis elkárhozunk, legalább tegyük ezt a lehető legkellemesebb módon, nem?)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Üzenem azoknak, akik szünetben elmentek: nem történt a második részben sem semmi olyan, amit ne lehetett volna az első félidőből egyenesen és egyszerűen kikövetkeztetni. Ha valamiért mégis megérte maradni, akkor az a négy színész munkája. Adott négy karakter, egyszerűek, mint a szög. Ezt a négy személyiséget a tökélyig kidolgozottan ábrázolják nekünk a (legteljesebb tiszteletet és legmagasabb elismerést érdemlő) szereplők. Talán ha azt mondtuk volna, hogy ez a darab alapvetően karakterjáték, a célja annak az érzékeltetése, mennyire kitűnően tudják a színészek megformálni a négy sablont, akkor még élvezni is tudtam volna az estét. Lehet, hogy magamban így is fogom kezelni ezt a fura jelenséget. Egészen addig, amíg valaki nem lesz olyan jó és türelmes, hogy megvilágítja egy csekélyértelmű medvebocsnak (nekem), hogy mi volt a magv és a fennszárnyaló mondanivaló, amit olyan nagyonsajnos nem vettem észre. Addig azonban valahányszor meglátom valahol, hogy „Vaknyugat”, szélsebesen elnyargalok a máshovába.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">(A kép forrása: www.thalia.hu)</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F09%2Farizona_studio_akkor_mar_inkabb_varnek_godot-ra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F09%2Farizona_studio_akkor_mar_inkabb_varnek_godot-ra%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F09%2Farizona_studio_akkor_mar_inkabb_varnek_godot-ra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Arizona Stúdió: Inkább várnék Godot-ra..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/09/arizona_studio_akkor_mar_inkabb_varnek_godot-ra#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5291315" border="0" /></a><br /></p>
Thália_Színház
Kovács_Lajos
Vaknyugat
Rátóti_Zoltán
Hunyadkürti_György
Mészáros_Sára
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/vaknyugat_001.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/06/momentan_rigocirip_es_improhajnal
Momentán: Rigócirip és impróhajnal
2013-05-06T12:54:00+02:00
2013-05-06T12:54:00+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> IMPRÓ – kreatív töltőállomás</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. május 6., 7 óra</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Nulladik Óra</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Nemes Takách Kata, Várady Zsuzsi, Molnár Levente, Harsányi Bence, Kiskovács Attila; „Műsorvezető”: Bódy Gergő, zenei felelős: Pirisi László</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline; font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: </span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> „<strong>impróreggeli</strong><b><br /> </b>Ki mondta, hogy a hétfő csak szörnyen kezdődhet?</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Ki mondta, hogy színházba csak este lehet járni?</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Ki mondta, hogy reggel nem vagyunk viccesek?</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Ki mondta, hogy előbb a munka, aztán a szórakozás?!?”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/nulladik-ora-2-copy.jpg" alt="nulladik-ora-2-copy.jpg" class="imgnotext" height="155" width="109" />Hajnal négykor magamtól ébredek. Mivel azonban kukksötét honol, kintről is fülemüle hallatszik, a rigók eldugultan fekszenek valahol a bokrok alján, kilogikázom, hogy belső órám rengeteget siet, még nincs annyi. Megnyugodva fordulok hasra, és épp csöppennék vissza az igazak édes álmába, mikor Edith Piaf lágyan, de ellentmondásra érzéketlenül jelzi, hogy mégis igen: fel kell már kelni. Vigasztaló gondolat, hogy mindenkinek vannak perverziói (<a target="_self" title="Momentán: Márciusi Nulladik" href="http://lilithcadmon.blog.hu/2013/03/05/momentan_marciusi_nulladik">március</a>, <a target="_self" title="Momentán: Variációk valóságra" href="http://lilithcadmon.blog.hu/2013/04/08/momentan_variaciok_valosagra">április</a> és május: ez talán már kényszeres…), és hogy van, aki napi szinten négy előtt kel. De vajon nekik ér szundizni ebéd után? És vajon nem lehetne bevezetni egy nulladik órát mondjuk déltől? Régebben még voltak délutáni iskolák… Férj is elszenvedte a felébredést, Neki is ugyanannyi az idő, hát hogy csinálja, hogy kicsit sem gyűrött az arca? Elmélkedésemnek a zuhanyozás végén lévő brutálhideg víz vet véget. Ezen kívül eszembe jut, hogy aki ma ír magyar érettségit, tuti szívesen cserélne velem koránkeléssel és rigófütty-hiánnyal együtt. A magam idejében (a mateknál) lettem volna én is szívesen bárhol máshol.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Persze mire megivódik a tea és megfésülődik a hajam, a rigók is kezdenek ciripelni a fenyők alján. Épp ideje volt… És a hajnaloknak az általános apró örömökön túl van egy vitathatatlan előnyük a közlekedésben is: ilyenkor lehet hasítani, úgyszólván üresek az utak. Ki is használom a lehetőséget, negyvenöt lóerőnk minden zabolátlan vadságával. A parkolótól kényelmes séta esik a Töltőállomásig. Ezalatt alkalmunk nyílik empirikus úton meggyőződni a kutyapiszok-tárolókra festett mondat igazságtartalmáról (hogy ugyanis még egy terézvárosi kutya sem képes maga után takarítani). Úgy rémlik, volt egy rövid időszak, amíg viszonylag kevés ürülék volt az utcákon, ehhez képest mostanában újra sajátos akadályversenyhez hasonlít a belvárosi gyalogos közlekedés. (És az autós is, ha már itt tartunk, csak az a kátyúk miatt.) De nem azért jöttünk, hogy sopánkodjunk, különben is: gyülekeznek az emberek, süt(ni fog) a nap, az arcokon bianco mosoly.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Nálam már a kezdés életveszély. Elkövetem azt a hibát, hogy a sajtos péksütiből a hagyományos reggeli torna után harapom az utolsó falatot. Félre is nyelek pár morzsát, amikor az asszociációban a tojástól eljutunk a majdnem-nagyharangig, a Társulat pedig eldalolja (hűdelazzaaa…) reggae-stílusban a „Mindennapok reggelének himnuszát”. A mű kissé szétesős, nagyon jointos. Hangulatszint beállítva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Lepereg előttünk egy csomó variáció libatömésből indulásra (buzgón jegyzetelek), és ugyanekkor megtudjuk, hogy Zsuzsira rá lehet ugrani (ami szerintem még mindig jobb Neki, mint a múltkori Nulladikon a családi jelenet kutyával), és hogy miért veszélyes egy göndör lány a sárkányokra (is) és a mondai hűségre (is).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Új játék a rádiócsavargatós szituáció: Gergő váltogat a rádióadók közt. A kínálat „revolver”, „vega”, „paintball”, „(templomégetőből) templomos metál”, „rendmániás”. A könnyem a „Brokkoli és Répa Rudi” c. mesénél kezd folyni, az „eladó (kereszt, vagy kelta kereszt) gitárok” résznél pedig már szúr az oldalam. A „Fűvel-Fával: Szexuális Tanácsadó rovat” csak hab a tortán.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Májusban is van cetlis rovat. A helyszín egy baleseti sebészet, tehát nem környezetidegen, ha azt írom: elgurultak a gyógyszerek. Attila lába a másik irányban van, Bence nem találja a melltartóját, de különben is az egész Attila apukájával kezdődött.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Van még reggeli TV-adás egy előző életét bikaként leélő (és így a vöröslő napfelkeltékben érdekelt) időjárás-jelentővel, gyöngyhalászból megélhetési sportriporterré előlépett kollegával és döntésképtelen helyszíni tudósítóval. Kata és Bence csatornatisztításos jeleneténél újból szúr az oldalam, de az aranydiplomát ma reggel a „grimaszolunk a főnök háta mögött” játék viszi egyhangú szavazással. Ennél a résznél szinte hányingerig nevetek, alig kapok levegőt, a jelenet végét jelző kis csengőhang szerintem többünk életét menti meg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A végén még Zsófit köszönti a dal (aki szerencsére nem Zénó lett), aztán könnyes szemmel, még fájó hassal, de szakadatlanul vigyorogva kiszállingózunk a napsütésbe. Van, aki munkahelyre siet, nekem egy odafigyelős, eszmecserés beszélgetést juttat a Szerencse. Hazafelé az autóban pedig az mocorog a fejemben, hogy ezt az impró-színházas dolgot egészségügyi jelleggel be kellene vezetni minden unalmas és egyhangú munkahelyen. Mert sokkal jobb nevetéstől hasizomlázas lenni, mint felülésektől, nem igaz? És mert egységnyi nevetés százegységnyi mérgelődést képes közömbösíteni. Szerintem.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F06%2Fmomentan_rigocirip_es_improhajnal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F06%2Fmomentan_rigocirip_es_improhajnal%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F06%2Fmomentan_rigocirip_es_improhajnal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Momentán: Rigócirip és impróhajnal"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/06/momentan_rigocirip_es_improhajnal#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5284366" border="0" /></a><br /></p>
Molnár_Levente
Momentán_Társulat
Nemes_Takách_Kata
Várady_Zsuzsi
Harsányi_Bence
Bódy_Gergő
Nulladik_Óra
Kiskovács_Attila
Pirisi_László
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/nulladik-ora-2-copy.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/05/eless-szin_ma_ejjel_szabad
Éless-Szín: Ma éjjel szabad
2013-05-05T11:43:06+02:00
2013-05-05T11:43:06+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: left;" align="left"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Petőfi Sándor Művelődési Ház, Csömör</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. május 4., 19 óra</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Vaszary János: Ma éjjel szabad vagyok</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Nyertes Zsuzsa, Tóth Roland, Kautzky Armand, Madár Veronika, Koncz Gábor, Borbáth Ottília, Kertész Péter, Valler Gabriella, Boldizsár Tünde, Plaszkó Éva, Éless Béla</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: „Vaszary János, a szerző – a francia bohózatok komikus helyzeteit jó érzékkel helyezi át magyar környezetbe – igazán megérdemli, hogy felfedezzük és együtt élvezzük bohózatát.”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/index.jpg" alt="index.jpg" class="imgnotext" /> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A Vaszary nevet nálunk Gábor és Piroska járatta be, s úgy logikáztunk, a testvérek harmadika sem lehet teljesen tehetségtelen: az ő darabját nézve eme langyos tavaszi estvén pillekönnyű szórakozásunk leend. Az sem riasztott vissza, hogy a bemutatóért Csömörig kellett utaznunk, ami – tekintve otthonunk földrajzi elhelyezkedését – számunkra szinte zarándoklati minőség. Szétrágtunk egy-egy Sebajtablettát, annál is inkább, mivel Koncz Gábor neve számomra nyomógombként üzemel, érette messzebbmenésre is rávettem volna Férjet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Hódolva a magunk teremtette hagyományoknak (mármint hogy színház előtt fagylalt dukál), kerestünk egy cukrászdát. Vagyis kerestünk volna, ám mivel a környéken egyetlen kocsmából lehetett választani (ahol jégkrémet árultak fagylaltként) inkább csak imitáltuk a fagyizást. Olyan érzésem volt, mint mikor régen Apu elvitt a Kapufába (ez egy régi, utcasarki elmélkedő műintézet volt évtizedekkel ezelőtt), én elhatároztam, hogy meggyes üdítőt kérek, elvégre nagy ünnep, ha kapufázunk… és minden gyönyörteljes tervezgetés ellenére csak Jaffa volt, amit ki nem állhattam, ezért jobb híján maradt a szódavíz, ami viszont szúrt. A fagyizás (vagyis annak hiánya) által kiváltott életérzés pakkra passzolt az este további részére. Pici művház a csömöri, pici nézőtérrel. Tetőzésként nincs helyjegy, előre láttam lelki szemeimmel, ahogy a virgonc nyugdíjas-hordák átgázolnak a lábamon, letörik a derekam… (fránya előítéletek!) Itt követem meg a közönséget, mert abban ugyan igazam volt, hogy zömében a tapasztaltabb korosztály képviseltette magát, mégsem volt tülekedés, senki nem ütötte bottal a bokacsontom, mindenki kedvesen és türelmesen várt a sorára… mintha másik bolygón lettem volna. Száz piros pont Csömörnek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A régi idők TSZ-hangulata azért csak nem hagyta magát, és besurrant a falak repedésein: történt ugyanis, hogy az első négy sorba mezei halandó nem ülhetett: oda a helyi és környéki polgármestereket és egyéb potentátokat várták kísérőikkel. Ettől persze vihogási ingerem lett: vajon hogyan döntik el, ki üljön hova? Aki jobban polgármester, azé az első sor, a képviselőtestület meg hátra szorul? Megvan az az eléggé el nem ítélhető és emberileg is nagyon rossz szokásom, hogy nem átallok pusztán a külsőségeket szemügyre véve élettörténeteket szoborni az arcok mögé. Így ismerem fel a nyugdíjas állatorvost, amint a fiatal aljegyzővel parolázik… a TSZ-elnökből lett képviselőt, és Katikát, akiért hajdan versengett az egész agrár-szekció, és még évtizedek elmúltával is kellemes borzongást vált ki a joviális öregurakból. Katika persze szorgosan vasvillázza tekintetével azokat a fiatalabb menyecskéket, akik viszik tovább a virgonc-stafétát, és akik láthatóan felelősek a modernizált, de lényegét tekintve változatlan hivatali testület borzongatásáért. Ez az egész teljesen gyönyörű. Már megérte eljönni, pedig a függöny még meg sem lebbent.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Újabb csodaként hat ránk, hogy szinte percre pontosan kezdődik az előadás. Az elején ugyan beszédet mond Éless Béla, a darab rendezője, ám mondandóját dicséretesen rövidre fogja. A lényeg így is kiderül: a produkciót magánszínház állította deszkára, Csömör Nagyközség Önkormányzatának anyagi támogatásával. (Nem baj, ettől akár még jó is lehet.) Direktor úr említi, hogy a darabnak nincs mély mondanivalója és erkölcsi tanulsága, a cél pusztán a szórakoztatás. Eddig remek, kérem, az egyetlen bökkenő, hogy tapasztalatom szerint ezen a legkönnyebb elvérezni. De ha már eljöttünk, szavazzunk bizalmat!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az első másodpercben, elhirtelenkedve kialakított véleményem semmikor sem változik hangyányit sem: a bohózat megállna önmagában, dalok nélkül is. Nincs elég hely a színpadon, a zene túlharsogja az énekhangokat, valamilyen technikai berendezés rezonál valamilyen másikkal, és ez nagyon zavaró. És ha már a zavarásnál tartunk: a súgó ebben az esetben kiválóan megfelelne müezzinnek: a nyolcadik sorban is hiba nélkül tudnék súgásból énekelni… van nekem ez a súgási érzékenységem, hogy szerintem ez a rész nem rám tartozik (aki a néző vagyok), tessen’ bepróbálni, hova kell ahhoz állni, hogy Vecsésen már ne hallhassák a súgót!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A dalbetétekkel és koreográfiával egyébként többrendbeli problémáim is adódnak, de úgy veszem észre, hogy ez nagyjából egyéni szájhúzás, mert a többségnek igenis nagyon tetszik, és a közönség nagyobb fele lelkesen tapsol. Ez az oka, hogy nem részletezem a dalok milyenségét. És az is, hogy igazat adok Férjnek: nem szabad ezt a produkciót ugyanazzal a kontaktlencsével nézni, mint egy Vámpírok bálját. A történet bugyutácska, sokszorosan ismert, mégis kedves és pikáns. Nyertes Zsuzsára mintha ráöntötték volna a szerepét, és a számomra eddig ismeretlen Madár Veronika is kifejezetten kellemes meglepetés. Szokásom nézni a mellékszereplőket, ebben a kategóriában Plaszkó Évának ítélem az aranyat, mert nem túl sok, hanem pont tökéletes. Tóth Roland ellenben ömlesztve jön. Gyanítom, hogy rendezői utasításra játszik, rá is igaz, ami a darabra egészében: kedves és vicces, és alapjában véve jó, csak elég lenne tőle/belőle kicsit kevesebb is. Kautzky Armandtól elnézését: számomra ő szinkronszínész, nem jön össze a fejemben a mimikája és a gesztuskészlete. Magamnak is ciki vagyok, de zavar, hogy teste és arca van a hangjának. És az ő figuráját is túl vehemensnek rendezte Éless Béla, ami – nem győzöm hangsúlyozni – nem biztos, hogy baj, mert a bohózat elbírja, a közönség többsége szereti.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Nem irigylem egyébként a rendezőt: komoly dilemma lehet, hogy elmenjen-e a produkció bennyhillbe, vagy maradjon meg finoman elegánsnak. Végül sok lett a túlzás és a kivárás, a szájbarágós grimasz (igen, köszönöm, elsőre is megértettem, hogy a portás álmos, egy helyzetből öt poént kiküzdeni kedvesen szólva is unalmas), magam a lágyabb megoldásokat kedvelem, ezzel együtt igazat kell adjak a rendezőnek, mert a többség szereti a túljátszásokat. Azért én is megtalálom a nevetési lehetőségeket: van egy-két kifejezetten jó poén, és a háromlábú előadás még nekem is elég stabil ahhoz, hogy ne boruljon fel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Miként az étkezéseknél, az élet egyéb területén is szívesen hagyom a csemegét utoljára. Jelen esetben Koncz Gábor tekintendő epernek. (Kontrollálatlan ömlengés következ.) Végletesen és szemellenzősen elfogult vagyok vele szemben, pici koromtól kezdve mindent meg akartam nézni, amiben látható volt, vagy legalább a hangja hallatszott. És mindezt annak ellenére, hogy kislányként kifejezetten féltem az ilyen típusú emberektől, őt mégis… Egyike ő azon kevés férfilénynek, akiknek valódi, kézzelfogható kisugárzásuk van. Személyes tapasztalatom, hogy az ember akkor is tudatában van a jelenlétének, ha éppen a piacon áll előtte sorban. A nyakszirt az a szervünk, amely bizsergéssel jelzi, hogy figyelmünkre érdemes ember van a közelben. Az <i>én</i> nyakszirtem az <i>ő</i> jelenlétét <i>minden alkalommal </i>(mondom: piacon is) jelzi. Ő pedig nem elégszik meg azzal, hogy rendelkezik ezzel az adottsággal úgy általában, hanem <i>bánni is tud vele</i>. Ezért nyeri el nálam folyton az összes első díjat. Játszik a hangjával, a testével, a tekintetével, sőt, talán a szempillájával is. Eddig rendben is lenne, de játszik az érzelmeimmel is: azon nevetek, amin csak akarja. Nyúlfarknyi, semmi kis szerepbe annyi mindent belepakol (elegánsat, finomat, szépet), hogy helyrebillenti az előadást számomra is. Méltatlan helyzetekbe rendezték bele, alkatára sehogy nem illő pózokat kell felvennie, és megoldja mégis. Az évek, a rutin, vagy a tehetség (pont nem érdekel, nem vagyok elemzős hangulatban), de tőle minden jobb lesz. Pedig nem mosolyog sosem. Meg sem rándul a szája sarka. Vág egy arcot, mindenki pukkad a nevetéstől, egyedül ő marad blazírt. Azért persze lehet némelykor mosolyogni látni… olyankor kisüt a nap.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Előadás-mérleg: megnézésre ajánlom is, meg nem is. A hozzám hasonló törpe kisebbségnek ajánlom a csemegék miatt, ellenjavallt viszont a túlzások, harsogás és dalbetétek miatt. Az ilyesmire fogékonyaknak viszont hajrá-hajrá! Kedves, nosztalgikus, vicces, csinoslányos, nevethetős. Azt azonban mindenképpen javaslom, hogy aki teheti, üljön távolabb. Oda, ahova nem hallatszik el a csikorgás.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F05%2Feless-szin_ma_ejjel_szabad%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F05%2Feless-szin_ma_ejjel_szabad%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F05%2F05%2Feless-szin_ma_ejjel_szabad%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Éless-Szín: Ma éjjel szabad"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/05/05/eless-szin_ma_ejjel_szabad#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5281891" border="0" /></a><br /></p>
Koncz_Gábor
Éless-Szín
Nyertes_Zsuzsa
Madár_Veronika
Kautzky_Armand
Plaszkó_Éva
Tóth_Roland
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/index.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/27/momentan_melegfroccs_es_homofobok
Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
2013-04-27T20:37:14+02:00
2013-04-27T20:37:14+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> IMPRÓ – kreatív töltőállomás</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. április 26., 19 óra</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> FRÖCCS – Interaktív lélekbúvárkodás F. Várkonyi Zsuzsa pszichológussal</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> F. Várkonyi Zsuzsa, Bódy Gergő (műsorvezető), Boldoghy Borbála, Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Molnár Levente, Tóth Barnabás, Várady Zsuzsi</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Programcímke:<br /> </span>„<strong>Melegek, homofóbok és egyéb emberfajták: </strong><em>Elfogadni másokat, elfogadni magunkat, bevallani magunknak, bevallani másoknak, miért szégyelljük, miért titkoljuk, miért gúnyoljuk, miért üldözzük, miért gyanús, miért visszatetsző, miért normális, miért felszabadító? Melegek és a társadalom – ahol ma tartunk, ahol holnap tarthatnánk.</em> Félelmek, tévhitek, elfojtások, társadalmi feszültségek – minden a rejtett homoerotikus fantáziáktól a homoszexuális életformáig. Meleg szerelem – meleggyűlölet, Momentán és F. Várkonyi Zsuzsa.”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/froccs.jpg" alt="froccs.jpg" class="imgnotext" height="212" width="146" /></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Valamennyi általunk látott FRÖCCS zikkantágos helyzetekre épül (a szórakozáson túl pontosan ezek feldolgozása, kijátszása, meg- és átbeszélése, megértése és légtelenítése a cél), de a mai este még ezen túl is érdekes. Hagyománytörő módon strigulázással kezdünk. Az előtérben elhelyezett nagy, fehér lapra mindenki húzhat egy pálcikát a következő kategóriákhoz: (1) Meleg vagyok; (2) Lehet, hogy meleg vagyok; (3) Nem értem, miért bántják a melegeket; (4) Nincs bajom a melegekkel, de…; (5) A homoszexualitás betegség, rendellenesség (ebben az utolsóban nem vagyok biztos, de a lényeg valami ilyesmi volt).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A 3. pont alatt van a legtöbb fűszál, de egyik sem üres. Az engem jelölő vonás a négyes pont alá csücsül. Mert nincs bajom a melegekkel, de nem értem, miért tartozik rám (vagy bárki másra, ha már itt tartunk) legbelsőbb magánügyük, hálószobájuk rejtelmei. Jobbára azért is voltam nagyon kíváncsi erre az impró-estre, hogy kiderüljön: miért kell érdekeljen (mennyiben változtatja meg az én világomat), ha valakiről megtudom, hogy homoszexuális. Mert <i>van</i> olyan kérdés, ami ezzel a témával kapcsolatban érdekel, pl. hogy az egynemű párok milyen értékek mentén nevelnek gyermeket és hogyan mutatják meg az otthonról hiányzó (ellenkező) nem minőségeit, viselkedési formáit, hogyan kezelik a gyermekek lényegre törő kérdéseit… azonban a szexuális irányultság – miként a vallásosság és a transzcendens hatalmakban való hit – véleményem és meggyőződésem szerint mindenkinek magánügye.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az este – talán a tájékozottság felmérését, talán a feszültség oldását célozván – játékkal kezdődik. Öt kérdést kell párokba rendeződve megválaszolni, melyek így vagy úgy a homoszexualitással kapcsolatosak: a világ hány országában engedélyezett a melegek házassága, hány pár vett részt a világ legnagyobb meleg esküvőjén, hány állatfajban jelenik meg a homoszexualitás, mikor használták először a történelemben a szivárványos zászlót és hányan vonultak a világ eddigi legnagyobb meleg-felvonulásán. Férjemmel párt alkotunk, és pontosan nulla kérdésre tudjuk megtippelni a helyes választ. Sebaj, azért jöttünk, hogy tanuljunk…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Következik a sztereotípia-gyűjtés. Bármilyen sztereotípiát ér bekiabálni, a lényeg, hogy melegekhez kapcsolódjon. Elhangzik Lady Gaga, Madonna, a divatszakma, a feminin meleg férfiak, a pedofília (!!!), és hogy a meleg férfiak jó barátnők. Nekem hirtelen egy címke sem jut eszembe, bezzeg normál napokon hemzsegnek a fiókosítások a fejemben. Hiába tudom, hogy a sztereotípiákat azért nehéz észrevenni, amiért a szemüveget (mert nem <i>rá</i>nézünk, hanem <i>át</i>nézünk rajta), attól még nekem is vannak és az enyémek is ilyenek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az összemondott csokorból leginkább a pedofília ragad meg, mert rémlik, hogy én is hallottam már emlegetni, de vajon mi lehet az alapja eme asszociációnak? A kisfiúkat molesztáló papok botrányai? Vagy micsoda? Hogy jön ez ide? (Valójában erre a kérdésre nem kapok választ az este folyamán, de nem is akkora baj, saját hatáskörben eldöntöm, hogy ez társadalmi nyelvbotlás. Bár annak elég erős…)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A mai cetlis játékok arról szólnak, hogy milyen kellemetlen helyzetekbe kerülhet az ember, ha meleg. Ezt megelőzően azonban Gergő kérdezi F. Várkonyi Zsuzsát (és mintha helyettem kérdezne), hogy a mai este témája miért téma tulajdonképpen? A pszichológus is ember, ezért tudja, hogy válasza nem arat majd zajos tetszést: hogy ugyanis a „nemszabályos” kiközösítése az állatvilágban is jelenlévő biológiai reflex. Ha úgy tetszik: a faj túlélése érdekében. És amíg a társadalomban nincs úgy, hogy a szexuális ízlése mindenkinek a magánügye (köszönöm, ennyi!), addig erről a témáról bizony beszélni kell.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Lényegében tehát választ kapok a legfőbb kérdésemre, de attól a kérdés még nem enyészik el: megértem, hogy ez a „most van” állapota, de nem értem, miért. Saját – lapostányér-egyszerű – észjárásom azt feltételezi, hogy ha mindenki a maga életében söpörne, nem lenne probléma. Viszont igaz ez visszafelé is szerintem: ha engem nem érdekel a más magánszférája, akkor ne is tuszkolják rám a részleteket. Se hetero-, se homo-, se bi-, se trasz-, se semmilyen. (De azt hiszem, ez a dolog is már következmény, a rengeteg mások életében való örömest-vájkálás eredménye.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Viszonylag kevés helyzetre szűkül az este, több a megállás, több a beszélgetés és a magyarázat, mint általában. Vannak olyan cinkes helyzetek, amikre nem is gondoltam volna. Például vajon mi történik, ha egy lányosan viselkedő fiú (Bence) homofób főnök (Barna) alá kerül? (Mármint szervezeti felépítésileg gondolom, nem helyrajzilag.) Ha behúzza fülét-farkát (kettőből kettőbe beleszaladtam, ez valami freudi izé?), csak azt éri el, hogy sosem hagynak neki nyugtot. Ha viszont önérzetes és nem hagyja magát, a munkahelyével játszik. (Bence ezt százpontos, frappáns zárszóval oldja meg és szeretném hinni, hogy az életben is legtöbbször így történik, de sajnos a saját tapasztalatom azt mutatja, hogy nincs így. Szexuális preferenciától függetlenül nincs így.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Képbe kerül az is, amikor valaki önmaga őszinte vállalása miatt konfrontálódni kénytelen a szüleivel. Ez a vonal hallatlanul érdekes, mert az ember lépten-nyomon azt hallja, hogy a szülői szeretet feltételek nélkül való, megbocsátó és egyetemleges. De akkor hogy is van ez? Feltétlenül szeretlek, ha úgy élsz, ahogy nekem tetszik, és ha normálisan heteroszexuális vagy? <i>Akkor</i> szeretlek <i>feltétel nélkül</i>, <i>ha</i>… Nem feszül itt ellentmondás? Vagy én hasogatok szőrszálat? Bence-apu és Bori-anyu kiválóan produkálják a sablonokat: tagadnak („Én jobban tudom. Én neveltem. Nem meleg.”), vádolják egymást, egymás fejéhez vágják a legelképesztőbb érveket hogy melyikük és miért felelős ezért a „tragédiáért”, ki akarják gyógyítani a fiukat… egyet nem akarnak csupán: szeretni és elfogadni őt, ahogy van.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Gergő nagyon jól válaszolható kérdéseket tud feltenni, Zsuzsa pedig kitűnően válaszol. Elmondja, hogy egy apának azért nagy trauma, ha fiáról kiderül, hogy a férfiakat szereti, mert benne megszakad a „dinasztia”. Az „utód” nem tölti be a vérvonal továbbvitelének feladatát. Mert a „gyerekem van” még nem is olyan régen is csak a fiúkat jelentette, akik képesek továbbvinni a pedigrét, a vagyont, az álmokat, a férfiszerepet, a „férfierőt”. Egy meleg fiúban ez mind sérülni látszik, ezért mondhatjuk az apák keserű csalódottságát evolúciósnak, társadalminak és hagyományosan megérthetőnek. Jó hír viszont, hogy a sokk idővel általában múlik (ilyenkor segít az emberi hangú beszélgetés és a türelem) és hogy az elfogadás abból látszik, amikor a család a partner iránt (egyben a partner dolgai iránt) is érdeklődik, a párt mint egységet támogatja és fogadja el.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Különösen érdekes jelenet az, amelyben sportolás után, öltözőben beszélgetnek a munkatársak meleg kollegájukról. Kellemetlenül érzik magukat, mintha minden pillanatban veszélyben lennének. Engem az a kérdés izgat, miért <i>félni</i> kezdenek? Miért veszik fel a <i>préda</i> szerepét? (Azt csak szimplán nem értem, miért gondolják, hogy attól, hogy valaki a férfiakat szereti, válogatás nélkül, mindenkit meg akar ugorni…) Ily módon a szaunázás is gyorsan elnapolódik. Tiszta szerencse, hogy a meleg fiúnak van egy toleráns kollegája, aki szerint beszélnie kellene erről a dologról a kollektíva előtt. (Itt azért megállnék egy pillanatra: mi a redváért kellene bárkinek a hálószobájára tartozó dolgait kollegákkal kibeszélni?!?!)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Egyik kedvenc részem, amikor Levi és Barna figurából válaszolnak a közönség kérdéseire. (Levi a visszafogott, Barna a mindentbele homofób.) És Barna elmondja, hogy a férfi+nő (gondolom <em>egy</em> férfi és <em>egy</em> nő) a „normális”, minden ettől eltérő nemnormális, mert természetellenes és beteges. Kicsit tovább kell ezt gondolnom, mert ez így rendben, ez így csudaszép… és mi van az örömszerzést célzó szexualitással (de tényleg csak akkor, ha már beszélünk róla)… akkor kuka minden, ami nem a fajfenntartásról szól? Mert akkor férfi-nő felállás esetén is inkább meghagyom másnak ezt az elméletet, köszönöm. Hát nem az lenne a normális, amikor mindazok, akik egy szexualitásra kijelölt területen együtt vannak, akarategyezőséggel végeznek és élveznek egy tevékenységet? Vagy messze mentem megint?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Valaki rákérdez Istenre és a feltétel nélküli szeretetére (külön kedvelem a kérdezőt ezért). Erre Barna szerepből lőtt válasza a következő: „Isten mindenkit szeret, persze, de azért nekik [értsd: a melegeknek] biztos van egy fél körük a Purgatóriumban.” Matt. Köszönjük, leülhet!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Másvalaki megkérdezi: „Mik azok az értékeid, amiket féltesz egy melegtől?” – Ezerpontos kérdés. És tényleg: mik? Válaszol az alany egy csomó dolgot családról meg értékekről, de könyörgök, attól, hogy alkalmasint két fiú (vagy két lány) együtt családként gondol magára, egy független, harmadik személynek mije lesz rosszabb? Hogy gusztustalan látni két fiút csók közben? És az nem az, ha egy fiú dugja le a nyelvét egy lány lépéig? (Megjegyzem pl. az utca szerintem sem a nyelvcsaták optimális színtere, de nem lehet, hogy egyszerűen a maradék 350 foknyi köríven helyezzük el valahol a tekintetünket?)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Felmerül még érvként a család szentsége (OK, ezzel egyetértek, a család tényleg szent, már csak a fogalom keretein vitatkozunk) és a homoszexualitásnak a családra mint értékre hosszútávon gyakorolt romboló hatása. Erre Zsuzsa helyből kontráz: a homoszexuális szerelem érzelmileg pont ugyanolyan gazdag, mint a hetero. (Nem is értem, miért lenne más: mindkettőben emberek szeretnek embereket, nem?) Ismerteti továbbá azt a sokak számára fájó statisztikát, mely szerint az egynemű párok által nevelt gyermekek a heteroszexuális párok által nevelt gyermekeknél <i>ritkábban</i> lesznek maguk is homoszexuálisok. Tehát <i>ritkábban.</i> Hát hogy van ez?!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Mondjuk azon kívül, hogy ez egy jó kis adat és érdekes tény, engem pontosan a dolog <i>mikéntje</i> érdekel egyedül ezzel a témával kapcsolatban, de ez meg nem tárgya a mai estének.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Zsuzsának – mint általában – néhány mondata betalál: azt meséli, hogy érthető a társadalomnak az elutasítása, hiszen ösztöneink elutasítást diktálnak. A tolerancia tanult tulajdonság. Viszont újra és újra hangsúlyozza, mennyire magánügy a szexuális preferencia (és ez nagyon tetszik, pártolom a magánügyeket: mindenkinek a sajátjaival kellene foglalkoznia). Éppen ezért: visszafelé is jó, ha van tapintat. Mert van, aki nem szereti, ha mások ráoktrojálják magánügyeiket (én például abszolút ilyen vagyok). Apróság, de nem értem a meleg „büszkeséget”. {[***Privát vélemény rovat***: Én büszke lehetek arra, hogy szép meséket tudok mondani, vagy hogy megtanultam szanszkritül és világbajnok lettem Militaryn (az előző három állítás közül kettő egyébként nem igaz rám). Ezzel ellentétben a félholdak a körömágyamon vagy a pöttyök az íriszemen adottságként jöttek velem. Hogyan és miért legyek rájuk büszke, ha nem tettem értük? (De ez már tényleg csak az én lovaglásom egy témán, ha a melegek vonulnak, a könnyebb utat választom és aznap én nem vonulok arra.)]}</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az este vége felé pedig azt mondja Zsuzsa, hogy a segítő sosem lehet okosabb a segítettnél. És azt is, hogy ha olyan tükröt tartunk valaki elé, melyet ő nem akar látni, egyszerűen be fogja csukni a szemét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az utolsó két mondat súlyosan koppan, igazságuktól tériszonyos leszek, annyival messzebb és magasabban igazak, mint az imént tárgyalt rámák.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A ma esti Fröccsön sem maradtak el a könnyes nevetések, a leírhatatlanul frappáns, csípőből lőtt poénok. A „színészi játékból” főleg az érintett meg, hogy ugyanaz az ember egyik percben még homofób vezető, majd meleg szerető. Vagy sokkolt, konzervatív édesapa, majd homoszexuális kollega. Minden a helyén volt, klappolás meg impró meg csiribiri, mégsem vagyok a szokásos felszabadult. Kicsit kő van a torkomban, mikor Férjjel lépdelünk az éjszakai utcákon. Jó egy órát sétálunk előadás után, átbeszéljük újra és újra, ki mit és hogyan látott, közben próbálunk oldódni a parfümös, turistás, nyárestés Pestben. Ezer jó tulajdonsága közül azért is felnézek Útitársamra, amiért ő sem érti, miért akarjuk (miért kellene?) megszabni másoknak, hogyan lehetnek boldogok.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F27%2Fmomentan_melegfroccs_es_homofobok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F27%2Fmomentan_melegfroccs_es_homofobok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F27%2Fmomentan_melegfroccs_es_homofobok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/27/momentan_melegfroccs_es_homofobok#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5250057" border="0" /></a><br /></p>
Molnár_Levente
Momentán_Társulat
Várady_Zsuzsi
Harsányi_Bence
Bódy_Gergő
Kiskovács_Attila
F._Várkonyi_Zsuzsa
Boldoghy_Borbála
Tóth_Barnabás
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/froccs.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/25/hangok_a_gyermekekert
Hangok a gyermekekért
2013-04-25T19:53:19+02:00
2013-04-25T19:53:19+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Marczibányi Téri Művelődési Központ</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. április 24., 19 óra 30 perc</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Hangok a gyermekekért – Jótékonysági musical és operett gála</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Janza Kata, Abodi Nagy Blanka, Egyházi Géza, Szabó P. Szilveszter, Nagy Sándor, Pirgel Dávid, Kovács Gábor, Serbán Attila, Baricz Gergő</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: Éneklés, bohókás játszódások gyermekek egészségesítéséért</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/haz.jpg" alt="haz.jpg" class="imgnotext" height="180" width="225" /></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A jótékonysági koncertek mindig különlegesek. Fokozottan így van ez, amikor beteg gyermekek is érintettek. Ez a tény emberi mivoltomban vidít, mert eszerint a lelkünk mélyén még mozdul a segítő szándék, a tevékeny jobbítás. Privát ízlésem, hogy engem a sok jótékonysági ezmegaz közül csak kevés mozgat meg, mert nem hiszek abban, hogy ha gyűjtünk ilyen-olyan gépre, meg amolyan gyógyszerterápiára, vagy drága külföldi műtétre, attól bárkinek is jobb lesz (itt most természetesen nem gondolok az akcióban anyagilag érdekelt közreműködőkre). Az viszont személyes tapasztalatom és mély meggyőződésem, hogy ami Székelyvarságon folyik, az valódi, élő gyógyítás. Igazi példa- és iránymutatás. Segítség. Remény. No, ezért vettünk mi is jegyet. (Na jó, Géza miatt is persze, de mennyivel szebben hangzik, hogy kizárólag a nemes cél vezérelt, őt meg már megnézzük, ha úgyis ott van…)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Székelyföld számomra – ha lehet – még olyanabb, mint a színház. Egyszer majd erről is írok, ha lesz merszem. Életemben az államháztartási hiánynál is élőbb valóság Csíkország gyógyító energiája. És minő véletlen – vagy mégsem? – erre a tájra szervez újra és újra gyermektábort Balla Tibor. Azért, mert tudja, hogy fontos a „hol”, „kivel”, „milyen szinten” és „milyen indíttatással”. A gála nélkül sosem hallottam volna kezdeményezéséről (<a href="http://www.gyogyitoenergia.hu">www.gyogyitoenergia.hu</a>), és bizony nagyon tanulságos dolog elolvasni a fellépők által a honlapra írt sorokat is…</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/tajkep.jpg" alt="tajkep.jpg" class="imgnotext" height="172" width="215" /></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Elámulító a művészek elhivatottsága. Elfoglaltak, hírnevesek, egyikük-másikuk bizony láthatóan fáradt, mégis olyan odaadással léteznek a színpadon, mintha a Carnegie és a Winter Garten összevont fesztiválján szerepelnének. Nincs szó arról, hogy ne lenne szövegtévesztés (mert van, és aranyos is és hatalmasakat nevetünk), inkább arról, hogy érezni lehet a levegőben, hogy egy célért mozdult közönség és művész, és ez fontos, ez jó, ezért érdemes nyélgázon vágtatni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ugyan az este a Rómeó és Júlia „Szívből szeretni” című (meglehetősen túlrágott és sokat énekelt) dalával kezdődik, ellesek pár mozdulatot és arcban gazdagságot (© by Janza Kata, kb. 2011, Érd), ami miatt most valahogy tetszik is. És észreveszem, hogy meglepetés-szereplő is van: Pirgel Dávid, akit eddig többször láttam hosszú ezüstfehér parókában, mint anélkül (vagy ha nem ezüst paróka, akkor tollas izébigyusz a Szentivánéjiben), pedig extrák nélkül is jól énekel, és még milyen jól mozog! Kicsit ugyan necces a szitu, amikor Szabó P. Szilveszterrel énekli az Útvesztőt, ebből a dalból két sor biztos van, amikor kificamítom Férj három ujját, de sikerül: nem röhintek fel hangosan (legalább a körülöttem ülőket nem zavarom).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Amikor Egyházi Géza megjelenik talpig öltönyben (hatásilag az öltöny az ő esetében szmokingnak minősül), meglepetten veszem észre, hogy szemüveg van rajta. Viszont elég gyorsan belekezd a Katedrális éneklésébe ahhoz, hogy ilyen apróságra ne figyeljek, sőt, még a saját szemüvegem, kontaktlencsém, másegyebem is elfelejtsem. Hiába, az ő hangja bennem mindig megindít, előhoz, kifacsar, eláraszt… Van olyan, hogy audio-drog? És ha ez még kevés lenne: a humorára is pendülök. Keveset énekel (a kilenc fellépő hátránya), ezeket a perceket a lehető legteljesebben igyekszem átélni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Janza Kata mindig szenzációs. Ezen az estén korrektség-díjat is osztok neki azért, ahogy Abodi Nagy Blankát beharangozza. Először hallom az Udvarhelyről származó énekesnőt: méltó a dicsérő felkonfra, simogató, lágy hangja van és láthatóan tudja, mit kezdjen vele. <br />Kovács Gábort ugyan másodszor látjuk színpadon, de még mindig nyomdahibának érzem, hogy ez a fiú informatikus… nagy lehetőségek lesznek a hangjában (mindamellett, hogy szerintem az Éj zenéje még nem érett teljessé benne).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Kivonatos emlékezésemben nyomot hagyott Janza Kata és Pirgel Dávid kettőse, merthogy a Mozart! című musicalből énekeltek egy olyan dalt, amely alapvetően egyáltalán nem duett, viszont ez az interpretáció mérföldekkel tovább tetszik, mint az eredeti (pedig ez nagy szó!).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ha nem érezném tiszteletlenségnek, azt mondanám, Szabó P. Szilveszter biztosan majszolt valami pezsdítőt előadás előtt. Kimerültséget látok arcán, nagyon fáradt a tekintete, mégis úgy odateszi magát, hogy ha ő lenne a magyar válogatott, önmagával focizna a döntőben. A második rész elején van egy apró és lényegtelen technikai malőr, amit úgy old meg, hogy utána még percekig nevetek. („Van egy másik dal esetleg?”) És amikor a hangpulttal meglesz a közös nevező (igaz, ez sem tökéletes), olyan Heródes-dalt énekel, hogy a hangulattól összekócolódik a hajunk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Géza énekel még Himnuszt, felemeli a szíveket, minden csupa magaszt, majd (éljen a kontraszt!) Nagy Sándor+Egyházi Géza+Kovács Gábor újraértelmezi a Magna Cum Laude Pálinka dalát. Először nem hiszek a szememnek (ilyen állat nincs is!), de hamar elsodródom, olyan bitang jók, egyszerre tapsolok, kacagok, ülve táncolok… parádés.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Némi privát vonatkozás: néhány éve Szilveszter éjjelén zártkörű bulit tartottunk otthon. Meghitten megvacsoráztunk az adventi koszorú fényénél, majd ereszdelahajam. Valamikor közben kigyulladt a koszorú, iszonyú penetra, majdnem leég a konyha, ám szerencsére idejében eloltjuk a gyulladozót, gyógyírként gyorsan székely szilva (nőiesre, hatvan fokosra hígítva), vissza a buliszobába… és mit mond Janza Kata a YouTube lejátszási listából pont mikor belépünk a helyiségbe? „Tűzről pattant barna lányok…” no, ekkor lefeküdtünk a földre (és csaknem szétszóródtunk, mint akik felrobbantak) és fetrengve röhögtünk fertály órát. Ez a dal azóta stigmaként kísér minket: sosem tudjuk orbitális görcsökbenröhögés nélkül hallgatni. Ma este sem sikerül, és csak remélni tudom, hogy működött a havaria-forgatókönyv: minél mélyebbre hajolni az ölünkbe, és minél visszafogottabban vinnyogni. Az operett-blokk ettől a vis maiortól eltekintve csodás volt. (Persze, Géza és Kató, hát milyen legyen?!)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A befejező részben megjelenik a Csillaghajú Juhász, az Azért vannak a jó barátok (kezdem hinni, hogy ez valami kötelező elem ilyenkor), és sajnos (túl hamar) véget is ér a koncert.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Mosolyogva szállingózunk kifelé, jó érzésekkel sétálunk az autó felé. Köszönjük a szervezőknek a 2in1 élményt, nagyon szeretünk nemes cél érdekében szórakozni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><small>(A képek forrása: www.okoturizmus.ro)</small></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F25%2Fhangok_a_gyermekekert%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F25%2Fhangok_a_gyermekekert%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F25%2Fhangok_a_gyermekekert%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hangok a gyermekekért"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/25/hangok_a_gyermekekert#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5247114" border="0" /></a><br /></p>
Janza_Kata
Szabó_P._Szilveszter
Egyházi_Géza
Pirgel_Dávid
Kovács_Gábor
Jótékonysági_koncert
Abodi_Nagy_Blanka
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/haz.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/23/kutya_vacsoraja
Kutya vacsorája
2013-04-23T11:47:04+02:00
2013-04-23T11:47:04+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/suvolveny_kis.jpg" alt="suvolveny_kis.jpg" class="imgnotext" height="172" width="227" />Amikor még süvölvény<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Kutya lassan négy és fél éves. Táplálása sarkalatos kérdés. Rendes háztartásokkal ellentétben nálunk semmi sem biztosabb, mint a kutya vacsorája. Büszke vagyok arra, hogy a lehető legjobb táppal etetjük, többet próbáltunk, több embert megkérdeztünk, figyeltük a proteint, szénhidrátot, tartósító- és színezékmentességet. Még a csomagolás színére is ügyeltünk volna, ha nem lenne kölykünk fekete (amihez – mint tudjuk – bármely szín passzol). De facto többet költünk az eb táplálására, mint a sajátunkra. A táp mellé kap gyümölcsöt és nyers zöldséget (abban van a vitamin) és főzött (sótlan, fűszerezetlen, natúr) rizst, ami segíti az emésztését. Vagy nemtommér’. Hogy érezze a törődést. Mindezt persze szépen felengedem vízzel, mert amikor – egyszer – szárazon kapta a tápot, kis híja volt, hogy megfulladt. Oh, majd’ elfeledtem: azért ilyen kritikus pont nálunk az etetési szertartás, mert Lina nem rág. Szippant. Bár amikor leette az egérautónk oldalsó díszlécét, azt meg kellett rágnia, tekintve hogy a méteres darab több részletben jelent meg a kutya másik végén… Mindenesetre minden este kézből kapja a minőségi papit. Ha tél van, meleg vízzel engedem fel, így legalább folyadékot is vesz magához. A probléma egyébként objektíven is létezik: a kutyaiskola 20<sup>+</sup>éves tapasztalattal rendelkező oktatója megkövülten nézi, ahogy Kuty zabál, elmondása szerint nem látott még ilyet, nem is hitte, hogy ilyen létezhet. (Na, <em>akkor</em> kezdtünk kézből etetni.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ehhez képest néhány napja olvasom, hogy akkor teszem a legjobbat családunk legifjabbjával, ha nyers, csontos húst adok neki. Pillanat. Hogyan? NYERS húst? Az én pici babakutyámnak? És a bélféreg? És a szilánkosra törő, beleket átszúró csontok? És a nyers hús okozta vérengzési hajlam? És a megcsavarodó gyomor? Egy útszéli keveréket esetleg, de <i>ezt</i> a túltenyésztett, elkényeztetett… Hát, ránk ez tuti nem vonatkozik. Aztán olvasok tovább, és kiderül, hogy de igen. Ugyanezt a típust más is tartja nyers koszton. És így sorban, minden kifogásom léket kap olvasás közben (Patadoki rulez, eleinte csak Facebook-on). A gondolatsor tragikusan logikus és egyszerű. Sőt (horribile dictu!) még rá is dobban a szívem. Mint anno, amikor arról olvastam, hogy a gyógyszergyártók nem feltétlenül azt akarják, hogy az emberek meggyógyuljanak (mert ugye az egészséges ember nem üzlet). Ezt követően egyik pillanatról a másikra visszaadtuk gyógyszerfogyasztási aranykoszorú érdemrendünket (olyan nem volt, hogy nálam ne legyen Quarelin, Algo-, Kalmo, NoSpa, Kataflam, Neo Citran, stb.), és végleg letettük a bogyókat (ennek kb. hat-hét éve lehet). Ilyen horderejű tudati megrázkódtatást okoz nekem ez a nyers dolog is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Megkérem Férjet, ugyan olvasná már el, mit találtam. Nálunk ő az ész, a logika és az értelem, hátha majd lebeszél. És lőn. Elolvassa, ám nem beszél le, hanem rákattan a témára. Bontatlan konzervekkel, tápos zacskóval irány a Vatera. Elhatározzuk: fejest ugrunk. (A dolog pikantériája, hogy mi magunk nem fogyasztunk húst, tehát honnan szerezzünk? Milyet? Mennyit? Nem fullad meg? Felvágjam? Adjak csontot? Belsőség? Az minek? És ha muszáj, abból mennyit? Hányszor? Hogy értessem meg vele? Hát fel sem fogja ismerni, ha nincs granulálva! Olyan kis béna, egyszer tisztára mozdulatlanul hagyta, hogy egy macsek véresre karmolja az orrát!). Nagy levegő, nóta kettő három, és!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ma délután Férj beállít 38 db csirkelábbal, és négy korpusszal. Utóbbiak teljes hosszukban foglalnak helyet a szatyorban: fej, tor, potroh. Tehát FEJ. Rajta a tetem végén. Persze Életem Cseresznyéje ilyenkor elmélyülten olvas, fehér vadász hazahozta, asszony dolgozza felfelé. Darab ideig farkasszemet nézünk: a szárnyas (maradéka) és én. Szerencse, hogy Tik már tollatlan, különben komoly veszélyben forogna a nyers táplálás (ideája is, nemhogy a gyakorlata).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ráhangolódásként levágom a lábakról a körmöt. Lehet, hogy meg tudja emészteni, de azért na! Ez olyan mérhetetlenül slampos dolog, az én kutyám nem fog körmöket ropogtatni! (És halottszemű, csőrös fejeket sem, ami azt illeti, praktikus okokból: hogy a gyomrom tartalma a gyomromban helyezkedjen el, ne pedig a drágaszép kutyám hátán.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Mit mondjak: az ókori Thermopülai hősei szottyadt mosónők hozzám képest. Eltökélem magam, nekifohászkodom és elválasztom a fejeket a nyakaktól. Közben csak egész kicsit hüppögök, és egész nagyokat nyelek. (Lélegezz, asszony, lélegezz!!!) Hogy egyébként mikről beszélek magamban, arra boruljon misztika.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A biztonságnak kedveskedvén a szokásossal indítok Kutyánál: főtt rizs és granulált táp (a maradékot már elhasználom, és hát kotyogjon szegénynek valami a gyomra alján, ha esetleg a software nem azonosítja táplálékként a boldogult kotkotot). Mellé (egy másik tálkába) a tetemdarabok. Lábak egyenként, egy darab madár nyaktól farkbojtig. Hozzálátunk a szokásos szertartáshoz, Linzer minden porcikájával koncentrál (Teremtőm, ha én így tudnék egyhegyűsíteni, már régen megvilágosodott lennék…) Férj ekkor bohón meglibbenti a nyers táplálékot tartalmazó küblit méterekre szemünk fényétől. Onnan kezdve a mi tápos ebünk három szólamban fütyül a tápra. Szinte hallatszik a robaj, ahogy a táp-istenség piedesztálja megürül. Valahogy azért letuszkolom a torkán az elkészített első fogást (látta valaki az Üvegtigrist? "De bizony, hogy megeszed!"), majd jöhetnek a lábak. És a csoda a szemünk előtt bontakozik valósággá! Vakok látnak, bénák járnak, a kutyánk RÁG! Nem győzünk gyönyörködni az eleddig ismeretlen tüneményben. Majd - az étkezés koronájaként - megkapja egyben a lefejezett testet. Szemérmesen arrébb lépünk, nem akarván látni fuldoklását. Ám ekkor ismét: csoda (vakok látnak, stb., lásd előbb) egy percnél hosszabb ideig rágódik ezen az… élelmen. Tép, rág, tép, rág, és így tovább. Csak a legelején próbálja egészben lenyelni a félkilós darabot, de hamar észleli a módszer hibáit. Távolról figyeljük őt, mint két elmeroggyant. Azért van annak egy diszkrét bája, amikor az ember azon izgul, hogy az ötvenkilós (harci)kutyája képes-e legyőzni 78 dkg nyers valamit... De nincs mit tenni, egyébként annyira béna szegény táplálkozás terén, hogy komoly és valódi büszkeséget érzek eme hétköznapi esemény láttán.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/csizmas_kandur.jpg" alt="csizmas_kandur.jpg" class="imgnotext" height="188" width="250" />Etetés előtt: apró, pici Csizmás Kandúr<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Elindultunk egy úton, a négyéves kutyánk magától táplálkozik és egyelőre nem fulladt meg (ki hinné?!). Ímhol nyíltak beláthatatlan távlatok. És akkor a homeopátiás kullancstávoltartót még ki sem próbáltuk. Fanfárok, zengjetek! Dobok, peregjetek! Zászlók, lobogjatok! Kutyacsemeténk önállóan táplálkozott, és túlélte!</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F23%2Fkutya_vacsoraja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F23%2Fkutya_vacsoraja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F23%2Fkutya_vacsoraja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kutya vacsorája"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/23/kutya_vacsoraja#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5242724" border="0" /></a><br /></p>
Cane_Corso
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/suvolveny_kis.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/22/operett_menyasszonytanc
Operett: Menyasszonytánc
2013-04-22T13:50:10+02:00
2013-04-22T13:50:10+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Budapesti Operettszínház</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. április 21., 19 óra</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Jávori Ferenc Fegya: Menyasszonytánc</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Kékkovács Mara, György-Rózsa Sándor, Mikó István, Szabó P. Szilveszter, Lehoczky Zsuzsa, Molnár Piroska, Dézsy Szabó Gábor, Pálfalvy Attila, Faragó András, Bódi Barbara, Kerényi Miklós Máté, Benkóczy Zoltán, Nádasi Veronika, Ullmann Zsuzsa, Papadimitriu Athina, Kovács Zsuzsa</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: Múlt század húszas éveinek közepe (vége), Erdély, Torockó. Magyar, román, zsidó. Születéssel meghatározott hovatartozás, antigojizmus, többemeletes képmutatás, szerelmi sokszög, elmeroggyantak és pletykások. Fegya zenéje.</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/Plakat_1.jpg" alt="Plakat_1.jpg" class="imgnotext" height="213" width="213" /></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Jókainál, egyik kedvenc mesémben is feltűnik Torockó: egy olyan táj, ahol csupa szabad lélek él Istenhez és emberhez méltó életet, uralja sorsát emelt fővel, mindazok magabiztosságával, akik számára természetes tény, hogy az Örökkévaló fényét hordozzák szívükben. A Menyasszonytánc nyitó jelentében hiba nélkül viszontlátom mindezt: leány táncol habfehér ruhában, röppennek a pántlikák, lebben a szoknya, a magasból éteri-finom hang szárnyal: egyetlen tündér szövi a holdezüst dallamot hímes-ékes templomi ruhában. Úgy rémlik: egyenesen a Teremtőnek énekel büszkén, tisztán, szépségesen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Már-már elemelkedünk a földtől a nagy csodálatosságban, mikor betipeg a színre Mikó István Herskovics kocsmárosként, és legott mesélni kezd a látszat huncut mivoltáról, és arról, hogy Isten fénye sokféle árnyékot vet, az árnyékok hívei pedig olykor kegyetlenül facsarják-kínozzák egymást a Fény nevében. Természetesen nem <i>pont így </i>fejezi ki magát, de nekem – sokadszorra látván a darabot – <i>pont ez</i> jut mindig eszembe. És rögtön utána mindannyiszor arra gondolok: ez a történet az epizódszereplők előadása. A fősodor szinte mellékes, a központi szerelmi történet sablonos. A hatás a mellékszereplők (a társak, a család, a szomszédok és ismerősök, zagykeverők és bolondok) csillagpor-kezelésén múlik.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A keret olyan mívesen faragott és önmagában is teljes, hogy a kép közepe lényegében fontatlanná válik. Érdemeik elismerése mellett úgy érzem, a naiv szerelmesektől elég, ha nem hibáznak. Siménfalvy Ágota és Kékkovács Mara számomra egyformán kitűnő Rózsi, bár egészen eltérő módon. Egyiküknél a drámai mélységek ütnek szíven, másikukban az életöröm elfojthatatlan szikrázása gyönyörködtet. Két sziporka, és csak ha kötelező lenne választanom, döntenék Siménfalvy Ágota javára az érettebb, mélyebb érzelemjáték miatt… talán ő mélyebben, ösztönösebben mutatja a nőiséget.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">András megszemélyesítői esetében jóval egyszerűbb a dolgom: míg Mészáros Árpád Zsoltnak ez a szerep második bőrként passzol, György-Rózsa Sándor sokkal feszengősebbnek tűnik. Egyrészt mert MÁZS eddig minden alkalommal hibátlanul énekelt, másrészt róla külalakilag is jobban elhiszem a fiatal, forróvérű, mokány parasztgyereket. György-Rózsa Sándor nekem túl… Hát láttak anno a torockói hegyek hátranyalt hajat? Ezen felül a magas részeknél nagyon bizonytalan és csikorgós a hangja. Ennek ellenére a legutóbbi alkalom óta sokat fejlődött, és a Dézsy Szabó Gáborral közös duetten kívül végig kellemes csalódás. A múltbéli előadásokhoz képest sokkal több egyéni ízt vélek felfedezni a ma esti Andrásban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Annyiban máris ki kell igazítanom a fent írtakat, hogy Andrással kapcsolatban igenis van extra követelmény, ám csak bizonyos alkalmakkor. Ugyanis amikor Szabó P. Szilveszter alakítja Jonelt, vele szemben kifejezetten kötelező hozni (legalább) ugyanazt az erőt, szenvedélyt, eltökéltséget és nehezen (vagy sehogyan) fékezhető robbanékonyságot, különben felborul a darab. És ugyanígy: MÁZS Andrásával szemben Jonel semennyivel sem lehet lágyabb vagy bizonytalanabb. Számomra ezen az (egyébként periférikus jelentőségű) erővonalon áll az előadás.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Rémlik, hogy létező színmű adja a klezmer-operett alapját, így lehet, hogy a Menyasszonytáncról elregélt nagyszerűségek egy része az eredeti mű alkotóit fényezi. Viszont tény, hogy ebben az előadásban manapság zsigeri indulatokat keltő kérdések páratlanul elegáns meg- és feloldásai láthatók, mindez történik pedig olyan zenei háttér előtt, amelynek a klezmer adja az alapját, de ha jól hallom, teret kapnak magyar népzenei motívumok, jazz, és talán még más is, amit laikus fülem meg sem hall.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Pikáns finomság – nagggyon szeretem –, hogy Rózsit élete szerelme némi vonakodás után simán dobja a család, a társadalom, a stb. miatt, ellenben van két férfi, akik dallamot fütyülnek a lány származására, és – a maguk néha sajátos módján – feltétel nélkül ajánlják fel neki magukat - ki ahogy tanulta. És még: hogy az elcsapott, kiközösített lány ott talál menedéket, ahol a papírforma nem mutatna erre esélyt: a zsidó kocsmárosnál. Mikó Istvánnál szerintem a kerek világon senki nem herskovicsabb. A mozgásán elkezdve a mormogásáig mindene egészen átlényegül. Zsémbes és csalódott, és a túlélés érdekében használja a tanult alázatot, a konfliktuskerülést. Övé minden bölcsesség, amire szüksége van az életéhez (és kicsivel még a mindennél is több). És – elsőre nem is mindenkinek tűnik fel – ő az egyetlen ember, aki kecmectelenül hajlandó kicserélni halálát Rózsi életére. Holott aztán neki sem lánya, sem szeretője, sem senkije. Hümm.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Benkóczy Zoltán egyetlen daláról nem írok, azt tényleg látni kell. Személyes vonatkozása annyi, hogy Férj gyanúsan intenzíven tapsol és önfeledten nevet. Biztos ami biztos alapon elhelyezek egy közepes erősségű suhintást a kobakján. Tehetem: nem ül mögöttünk senki. Pedagógiai jellegű mozdulatom tanútlan és nyomtalan szívódik fel az időben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A „Tangó” alatt semmi gunyor nem zavar: egységként élvezzük Molnár Piroska és Mikó István kettősét. Ha azt írom: bájos, nem fejeztem ki semmit. Nehezen vitatható életbölcsességek hangzanak el, az előadásmód mégis idézőjelbe teszi a logikát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az alkotók egyébként óvatosan, de határozottan nyúlnak csiklandós témákhoz. Engem mindenekelőtt a finom önirónia bűvöl el, ami egyenletesen spriccel magyarra és zsidóra, katolikusra és izraelitára egyaránt. A népmesék kifordítva foltozott agyagcsupra jut eszembe, ahogy a zsidók kirekesztenek és a templomba igyekvő katolikusok lincseléshez látnak. És hogy ne lehessen félreértés, a Dávidot alakító Kerényi Miklós Máté körülbelül kettő mondatba sűrítve köpi oda az övéi arcába, hogy pontosan azt teszik Rózsival, amitől visszafele annyira meg vannak sértődve… Ahogy ez a jelenet felépül (Dávid figurájára – némely más szerepével ellentétben – KMM százpontos választás), az a szokatlan, tömör szókimondás (mely éppen <i>attól </i>hiteles, <i>aki</i> mondja), a zenével alátámasztott holtponti energia és az ezt követő zuhanó spirál az abszolút kedvenc erkölcsi rágógumim ezen az estén. Hajszállal marad csak le a templomba sétáló, ünneplőbe öltözött lelkű sokaság (ez milyen már!), akik azért akarnak agyonverni egy lányt (akivel pár napja közös padban imádkoztak), mert kiderült róla, hogy zsidó származású. Amiről pontosan annyira tehet, mint hajának színéről. Hát, ez igen, gratula, fiúk-lányok!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Dávid és Janka kedves, üde színfoltok az előadásban. Dávid képes álmokat kergetni, és – mint az elszánt kergetők általában – biztos vagyok abban, hogy célt fog érni, akárhova vetődjön. Janka pedig Janka. Most láttam először Bódi Barbara által átlelkesítve, és örömmel jelentem, hogy minden megvan benne is, ami Szendy Szilviben, <i>plusz </i>egy s más még. Valódi, ízes, ölbevaló, kicsattanó, egyszerű, vidám, jólelkű. Szinte nem beszél, hanem kipödri a szavakat. Szem- és fülcsemege – elsősorban férfiaknak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">És sorban az epizódszereplők még:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Majzikné:</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Majzikné azért, mert Lehoczky Zsuzsa alakítja, ezzel el is mondtam mindent a szerepről. Számomra Lehoczky neve a halhatatlan, utánozhatatlan Thália-papnőt jelenti. Akármit játszik. Tehetség csurog a cipője sarkából is. Hihetetlen.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/Majzikne.jpg" alt="Majzikne.jpg" class="imgnotext" height="157" width="237" /></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Pap:</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Faragó Andrásról már írtam az előzőekben. Most csak annyit, hogy ő mondja ki a toronymagasan kedvenc mondatomat: „Rebe! Tejföl nélkül…” Ehhez persze nem elég a mondat maga, hanem kell a gesztus, az arc, a termet, az átélés, a szellem… Ehhez Faragó Topy kell.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Jonel:</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> A bonyolultsága miatt hagytam a végére. (Jonel alatt mindenkor Szabó P. Szilvesztert értem, Angler Balázst még nem láttam ebben a szerepben, elődje alakításaira pedig részemről boruljon a feledés jótékony köde…) Persze értem, hogy szőröstalpú, felkapaszkodott senkiházi, agresszív hatalommániás férfiállat. Levettem. És bosszúálló, alattomos, nemtelen, meg sok ilyesmi. Egyetlen picike probléma, hogy tud ő másmilyen lenni, tud ő emberül is. Főleg persze Rózsival szemben. Csak biztos nem látta otthon, nem tudja, hogyan kell. Nem született szerencsés családba, hogy megtanulhatta volna. (Tudom, hogy annyira sántít, hogy az már szinte tolószék, de nekem kicsit olyan, mint King-Kong.) A megszokott színvonalon van ez az alak a háttérben is előtérben. Apró gesztusain, gúnyos félmosolyain átsüt a lefojtott szenvedély. Tetszik a tombolása, azon kevés pillanatainak egyike, amikor majdnem elveszti a kontrollt. De csak majdnem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Gyanítom, hogy Jonel figurája ennél egyszerűbbnek indult, és Szabó P. Szilveszter volt, aki feldíszítette csipet skizofréniával, ellentmondással, őrüléssel határos fegyelmezettséggel, vulkanikus indulatokkal, érzelemnyomoréksággal. Vagy nem. A végeredmény mindenesetre ütős lett. Az „Ég a tűz” szintén olyasmi, amit meg lehet hallgatni CD-n, de érdemesebb személyesen befogadni. Bár szenzációs a dal is, az előadásmód is, mindig örülök a végének. A szolgálati lakás magányos intimitásában előadott szaggatott lelki csupaszkodásra mondják – azt hiszem –, hogy a „sz.-t is kirázza” az ember lelkéből… Mármint a „szemetet” értem, természetesen. És ha már lelki sztriptíz: miért nevet vajon a közönség, amikor Terus pillanat alatt összefacsarja ímhol üresre rázott szívemet?! Egyáltalán: mi a humor Terus végtelenül szánalomra méltó, szerencsétlen és tragikus alakjában? Eleddig nem sikerült felfedeznem… Nádasi Veronika játékában meg pláne sehogy.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A Menyasszonytánc eddig is nagy kedvenc volt, ezután is az marad. Nincs kőbe vésve: rögtönzött dallamfarkincák repkednek, akad improvizált szöveg, mozdulat - és baki. A megszokottnál is jobban hasonlít a színjáték egy élőlényre. Nem ajánlom olyanoknak, akik félnek kicsit megismerni és megélni a zsidóság perspektíváját. Nem ajánlom kockaelméknek, mert a darab nyomokban zsidózást tartalmaz (meg gojozást, ami azt illeti…) Nem ajánlom olyan bolygólakóknak (zsidóknak vagy ellenkezőleg), akik rühellik az öniróniát. Általánosságban nem ajánlom önmagukon nevetni képteleneknek. Ajánlom viszont mindenkinek, aki nyitott a szép mesékre, a sablontalan ábrázolásokra, a varázslatos nüanszokra és a párját ritkítóan jó zenére… Ezen kívül kifejezetten javallom azon társaimnak, akik megindító történetek hatására képesek és hajlandók megindulni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><small>(A képek forrása: www.operettszinhaz.hu)</small></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F22%2Foperett_menyasszonytanc%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F22%2Foperett_menyasszonytanc%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F22%2Foperett_menyasszonytanc%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Operett: Menyasszonytánc"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/22/operett_menyasszonytanc#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5239070" border="0" /></a><br /></p>
Kerényi_Miklós_Máté
Mikó_István
Szabó_P._Szilveszter
Operettszínház
Faragó_András
Lehoczky_Zsuzsa
Fegya
Nádasi_Veronika
Kékkovács_Mara
Bódi_Barbara
Menyasszonytánc
György-Rózsa_Sándor
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/Plakat_1.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/19/central_haromszor_mosolyog_a_nyarejszaka
Centrál: Háromszor mosolyog a nyáréjszaka
2013-04-19T08:41:18+02:00
2013-04-19T08:41:18+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: left;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Centrál Színház</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. április 18., 19 óra</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Stephen Sondheim – Hugh Wheeler: Egy nyári éj mosolya (A Little Night Music)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Törőcsik Mari, Nagy-Kálózy Eszter, Gergely Róbert, Ágoston Katalin, Szemenyei János, Egyházi Géza, Kovács Patrícia, Balogh Anna, Patai Anna</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Programcímke:</span> „Az Egy nyári éj mosolya Ingmar Bergman egy korai filmje alapján készült. A svéd rendező egy olyan filmet képzelt el, ami voltaképpen egy zene nélküli operett. Stephen Sondheim musicaljében próza és zene váltja egymást, háromnegyedes keringőkbe rejtett vallomások mesélnek az életről és a másik nagy valóságról, a halálról.”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/kultography.jpg" alt="kultography.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A tapsrend után a mellettem ülő (egyébként teljesen idegen) hölgy valami olyasmit mond, hogy régen nem látott ilyen rossz darabot. A szünetben meg úgy vélekedett, hogy nehezen indult a történet. Nos, valószínűleg nem tetszhet mindenkinek minden, az pedig az én egyéni pechem, hogy valamilyen testjelemből azt a téves következtetést vonta le, hogy majd örülni fogok, ha beszél hozzám. Inkább nem szóltam semmit. Elvégre erre mit lehet mondani?! Álljak le ízlésen vitatkozni? Hallott már valaki ennél feleslegesebb dolgot?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Most láttam harmadszor ezt a darabot, valószínűleg nem utoljára, és mindig egyre jobban tetszik. Egyetlen kivétel van, ezt letudom most az elején. A kislányt játszó Patai Anna meglehetősen zavar. Az egész előadás elbűvölő, minden a helyén van, mindenki kialakította, felépítette és megéli a szerepét. Ezzel szemben van ez a kislány, aki egymagában olyan mesterkéltség-mennyiséget és manír-dömpinget produkál, amivel szemben tehetetlen vagyok. Eleinte eléggé tikkeltem tőle, de mára megtanultam másra figyelni. Azt gondolom, hogy ha senkinek nem tűnik ennyire rémesnek, biztosan én reagálom túl, és azokra a partnereire figyelek, akik rajta kívül a színen vannak. Ha senki nincs, akkor a háttér festésére. És ezt most nem azért mondom, mert általában nem kedvelem a gyermekszereplőket, mert egyébként van, amikor igen. Kár érte, mert alapvetően kedves arca van… csak ehhez a szerephez fájóan kevés egy kedves arc. Persze értem, hogy nem elvárható egy ilyen fiatal gyermektől, hogy valódi játékot mutasson, de azért remélem, megéri a darab, hogy ez a leányka kinő belőle, és akkor hátha… Sajnálom, mert pont Fredrika az, akinek a legkecsesebbnek, természetesen és bimbózóan bájosnak kellene lennie. Nekem mindezt nem sikerült felfedeznem.<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A kifogásolt vontatottsággal sem értek egyet. Szerintem megfelelő tempóban indul a darab. Különösen kedvemre való, ha egy történetnek van ideje kifutni, ha a mese-magok kipereghetnek a maguk ritmusában. Egyenesen személyes dédelgetésnek érzem a fényekkel és színekkel való játékot. A díszlet nagyon egyszerű, épp ahogy szeretem, a jelmezek kitűnően fűszerezik a hangulatot, és sok esetben elég fontos üzenete van egy-egy rendezetlen, vagy éppen túlságosan rendezett ruhadarabnak. A személyzetet alakító művészek sem csak díszlettologatási célzattal vannak a színen: csodás (szerintem inkább operás hangzású) énekükkel mesélnek, múltat idéznek, gondolatokat jelenítenek meg, élővé teszik a hátteret. Kevés szóval mutatnak meg emlékeket, érzéseket. Ugyan nem ismerem az angol eredetit, de a címmel ellentétben (ahol szerintem talán szerencsésebb lett volna a pontos fordítás) a dalszövegekben csodálatosan érzékletes a felvillantott képekkel, egyszavas hangulatfestéssel ábrázolt közös múlt – vagy éppen a szereplők fejébe tolakodó gondolatok.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A történet szerint volt egyszer, tíz évnél is régebben egy érzés (bódult varázslat), amely akkor nagyon nem volt mindegy. Könnyű nyári románcnak induló valódi szenvedély volt ez, szerelem is talán. Erre a kalandra épül az egész történet. Elvonul előttünk egy sor átlagemberes gyengeség, elfojtott (és ezért olykor nem megfelelő tárgyra irányuló) szexuális vágyak, szinte egyetemi szintű tapasztalati bölcsesség a liaisonok (remélem, jól írtam le…) terén, nosztalgia, házasságtörés, kapuzárás és teológia… mindez olyan finom iróniával és lágy komolysággal, hogy nekem tényleg az az érzésem, mintha végig madártollal borított vízágyon ringatnának.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Gergely Róbertnek egyéni véleményem szerint nagyon sokat használt az idősödés: hihető a tehetős, középkorú ügyvéd figurája és az ő alakításában vettem észre a legtöbb csemegét. Sokszor az arcjátéka, egy-egy grimasza elmond mindent, nincs is szükség szavakra. Nagy-Kálózy Eszterrel közös jeleneteikben a régi meghittség mellé belopakodik a kedves zavar, már-már kínlódás is olykor. Mintha tényleg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Szemenyei Jánostól eddig még minden alkalommal teljes odaszánást és remek alakítást láttam, most sem volt ez másként. Ágoston Katalinnal volt eleinte egy kis problémám: olyan igazi ostoba gyerekliba volt, hogy kifejezetten idegesített – amíg fel nem fogtam, hogy éppen az érzelmi reakcióm mutatja: nem hiába kapta a szerepet. És milyen érdekes: ebben az előadásban egyszer sem volt rossz érzésem, hogy bármely szereplő ne tudná kiénekelni valamelyik hangot. Ebből a szempontból itt nyugodtan ellazulhatok.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Törőcsik Mari apró, elegáns, valódi úri dáma. Elég egy pillantást vetnem rá, és érzem a régi horgolt terítők por- és naftalin-páráját, az ötórai teák és a közös családi vacsor</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">ák hangulatát. Madame Armfeldt alakjának köszönöm az este – szerintem – legfelemelőbb pillanatát: amikor a hölgy köszöntőt mond az életre – és ugyanúgy a halálra is. Számomra ez jelenti bölcsessége kvintesszenciáját. Tudja már, hogy ez a két minőség egymástól elválaszthatatlan, egyik a másiknak csak a fon</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">ákja. Azt hiszem, ez a kedvenc pillanatom az egész előadás folyamán.</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/cultura_hu.jpg" alt="cultura_hu.jpg" height="151" width="209" /><br />Elfogult lévén Egyházi Géza iránt, nem tudom</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> objektíven megítélni színpadi teljesítményét, mindenesetre engem magával ragad, ah</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">o</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">gy kel</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">l. Ami azért kicsit baj, mert ebben a szituációban pont nem neki kellene drukkolni, de annyira <i>jelen </i></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><i>van</i>, hogy nem tudom nem észrevenni. Éneklése gömbölyű és telt, magasan is, mélyen is. Hallatszik kórusban, hallatszik egyedül, </span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">kénytelen vagyok figyelni rá. Jóllehet nem övé a főszerep, az általa alakított Malcolm gróf figuráján sok múlik: nagyon könnyen lehetne ezt a borsóagyú dragonyos kapitányt (?) elvinni a ripacskodásba, eltúlozni, hiteltelenül felfújni. Minthogy azonban nem átlagos képességű művészről beszélünk, ilyesmi fel sem merül. Csak simán elhiszem, hogy az ő erkölcsi értékrendjébe tényleg belefér mindaz, ahogy él, amit a feleségével művel, és hogy szerinte ez még becsületes és civilizált is egyben. Különösen jól domborodik ez az agyhalott, beteg, perverz filozófia Kovács Patrícia játékának tükrében, akit még egyik szerepében sem láttam ennyire valódinak, mint ebben a darabban, grófnőként. Ő is képes a szájának minimális elhúzásával az egész mondanivalója után kérdőjelet tenni, brutális őszinteségével sokszor bizony kínos pillanatok szülőanyjává válik. Itt se képzeljünk azonban semmi harsogót és feltűnőt: az ő esetében is jellemző az elegáns játék, a rendezés pedig minden esetben hagy időt és teret. Véleményem szerint mestermunka.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">És ugyan epizód-szerep, de meg kell említenem Balogh Annát. Nem is a dögös énekhangja miatt, vagy mert nagyon frivol és kedves, ahogy a darab elején évődik, vagy ilyesmi. Nem. Azért felejthetetlen számomra, mert amikor Petra egyedül énekel a színpadon, tökéletesen uralja a teret, maradéktalanul képes átadni annak a – szintén szenzációs szövegű – dalnak a mondanivalóját. Az apróságokat is. Nyilván tudom, hogy a karmester dirigál, de a nézőtérről úgy tűnik, Anna kézben tartja a ritmusváltásokat, a zenét és az éneket… úgy tűnik, mintha akkor születne a fejében a szöveg, a pillanat hatására mozdulnának a tagjai rögtönzött módon. Ebben a dalban Petra figurája maga a fiatal nyár. Mindennél elevenebb, valóságosabb és érthetőbb. Csepp bukfencet sem találok a gondolatmenetében. Van a dalának egy sora, ami mindig az arcomba kergeti a vért és űzi a hideg borzongást a hátamon: „ez a mi dolgunk és <i>nekünk ez jár”. </i>Szerintem egyedül ez a dal megéri az egész estét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Összességében a darab olyan, mint a régi idők fotográfiái. Mint a séták a korzón, mint a harmincvalahány darabból álló ezüst és porcelán asztalnemű. Nosztalgikus, csendes varázslás. Tükör ez is, de nem görbe, inkább kicsit vakult, ódon, mívesen faragott keretbe foglalt, értékes tükör. Szelíd, réveteg álom. Aki akcióra vágyik, ne ezt válassza. Olyanoknak ajánlom (de Nekik teljes szívből), akik befogadó szintre tudnak csendesedni, és akik legalább egyszer-másszor visszakacsintanak a minket figyelő játékos, pisla csillagokra.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><small>(A képek forrása: kultography.hu, cultura.hu)</small></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F19%2Fcentral_haromszor_mosolyog_a_nyarejszaka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F19%2Fcentral_haromszor_mosolyog_a_nyarejszaka%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F19%2Fcentral_haromszor_mosolyog_a_nyarejszaka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Centrál: Háromszor mosolyog a nyáréjszaka"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/19/central_haromszor_mosolyog_a_nyarejszaka#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5234339" border="0" /></a><br /></p>
Törőcsik_Mari
Szemenyei_János
Kovács_Patrícia
Nagy-Kálózy_Eszter
Egyházi_Géza
Gergely_Róbert
Ágoston_Katalin
Balogh_Anna
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/kultography.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/14/turay_ida_szinhaz_anconai_szerelmesek
Turay Ida Színház: Anconai szerelmesek
2013-04-14T22:28:10+02:00
2013-04-14T22:28:10+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Ferencvárosi Művelődési Központ</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. április 14., 15 óra</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Vajda Katalin: Anconai Szerelmesek</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Nemcsák Károly, Borbély Krisztina, Keresztes Ildikó, Nyírő Bea, Boros Zoltán, Bódi Barbara, Kurkó József, Rárósi Anita, Sövegjártó Áron</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: „Az Anconai szerelmesek kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, szellemes, zenés összekacsintás, a hetvenes évek olasz slágereivel. Szerelem, slágerek, tánc, gegek, csipetnyi erotika, poénok, kacagás, happy end.”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/IMG_8688-k.jpg" alt="IMG_8688-k.jpg" height="232" width="154" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Fé</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">rj ötlete volt ez a darab, mert tizenéve, ifjúságának bimbózásakor látta először és eleddig utoljára, és nagyon kedves emlékeket őrzött meg az akkori előadásról. Kicsit nem volt kedvem művházas színházba menni, de addig bizonygatta, mennyire jó lesz, míg ráálltam: tegyünk próbát. Döcögősen és csikorgósan indult a délután, ugyanis rengeteg (hogy is mondják finoman?) <i>szép korú</i> volt az épületben. Talán antiszociálisnak tűnök (meglehet, az is vagyok</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">), amikor nem tisztelek</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> valakit azért, mert sikerült sokáig életben maradnia. Akkor tisztelek akárkit, ha méltónak mutatkozik a tiszteletre. Azonban a mindenkinek járó udvariasságot természetesen megadom bárkinek, kortól függetlenül, és ugyanezt visszafele is elvárom. Feszültté válok például, ha a mosdóban táskavéget helyeznek hátulról a harmadik és negyedik bordám közé, ettől ugyanis nem haladok gyorsabban előre. <span style="font-family: book antiqua,palatino;">És köszönöm, majd én azt tudom, hogy mikor szeretnék előrébb lépdelni, mert esetleg még esélyt adnék annak a gyámoltalan másik embernek, aki épp szemben igyekszik a fősodrattal, és (horribile dictu!) rendeltetésszerűen használná az ajtónyílást, amelybe én nem akarok beékelődni, viszont egyébként két átlagos nyugdíjas úgy belefér, hogy még talán cuppannak is, hogy aztán onnan se ki, se be, senki többet (testharc nélkül). (Murphy után szabadon: nincs olyan szabad tér vagy nyitott ajtó, amit egy-két elszánt idős hölgy ne tudna légmentesen lezárni.) </span>Egyáltalán nehezen viselem, ha rutinszerű, vesetájon elhelyezett könyökütéssel (Wing Tsun Kung Fu ez, vagy mi az ördög?) tesznek ártalmatlanná egy olyan sorban, amelyben mindenki a már előre lefoglalt és kifizetett helyére igyekszik. A mosdóban még csak megértem, szervileg lehet valakinek nagyon sürgős, de a nézőtérre, könyörgök?! <br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">No, ezzel az indítással ültem le a helyemre. Biztos egyébként, hogy a zöm tisztára aranyos nagymama-figura volt, csak én pont mindig a rosszra figyelek. Fránya én!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Szeretem, amikor nincs függöny, most is apróra megszemléltem a díszletet. Kedves, tipikus olasz kisvárosi tér, a színek, formák nincsenek túljátszva, de megteremtik a hangulatot. És a színpad előtt-mellett, a nézőtér síkjában igazi, élő emberek zenélnek. Mindketten igazán örültünk ennek, a konzerv zene nagyon sokat le tud vonni egy élmény értékéből.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Töredelmes bevallás következ: nem számítottam rá, hogy ilyen jól fogok szórakozni. Mondta ugyan Párom, hogy maga a darab is bájos és élvezhető, én azonban szkeptikus voltam – főleg a vázolt előzmények után. És azzal együtt, hogy a hangtechnika úgy általában és az énekhangok sokszor komoly kívánnivalót hagytak maguk után, azt kell mondanom, hogy nagyszerű, könnyed kikapcsolódást kaptunk ajándékba. Nyilván nem várok el eget rengető, klasszikus éneklést prózai színészektől, de még ők is meglepően jól teljesítettek ezen a téren (is), és akikről eleve is lehetett tudni, hogy kimagasló hangbéli adottságaik vannak, nos... igaz örömömre nem csak a mezt küldték pályára. Első számú és valóban extra meglepetés volt ezen a délutánon Keresztes Ildikó, akinek lehetne akár nagy arca is, de hogy-hogy nem: ezerszázalékosan játszott, énekelt, úgy megtöltötte figuráját lélekkel, hogy szinte kicsattant. Kedves volt, évődő, ugyanakkor profi. Engem, az apróságokra oly igen érzékenyt, a féltakarásban sem elspórolt és nagyon átélt grimaszaival csavart az ujja köré.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Még a történet is hálás, mert van benne sok helyzetpoén, fordulat és humor, fűszerezve a jól ismert és fülbekúszó dallamokkal, emellett teret ad a színészeknek, hogy figurájukban kiéljék kreatív és játékos hajlamaikat. A rendezésen kicsiny operettes hatás érződik (mivel a rendező Huszti Péter, gondolom, ez nem véletlen), de minden művész – és itt tényleg kivétel nélkül mindenkire gondolok – hozzátesz valami személyes pluszt az általa formált karakterhez. Nagyon könnyű ebben a műfajban mesterkéltségbe csúszni, amit itt – bár sokszor száguld az előadás orral a túlzások felé – valahogy mindig ügyesen kikerülnek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A figurák szerethetők, esendők és emberiek. Személyes véleményem szerint Lucrezio első feltűnése a színen olyan mesteri mind ötletileg, mind kivitelezésben, annyira aranyosan életszerű az alkoholközi állapot, amiben lebeg, hogy azt veszem észre: azon izgulok, hogy megússza épségben. Ez a jelenet számomra csak azért nem aranyérmes, mert ezt a díjat Giovanni első megjelenésének kell ítéljem. Először azt hittem, rosszul látok: ez az arc mélyütés. Ahogy kinéz, amilyen körítéssel működik első pár percében, az összes kelléke és körülménye olyan, mintha erőset ittam volna. Már régen máshova kellene figyelni, nekem még mindig a könnyem folyik, úgy nevetek, ha csak ránézek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">És tényleg bárkit kiemelhetnék: amikor Nemcsák Károly donaldkacsásan nekikészülődik a szerelemnek, vagy amikor – sokszor – igazi olaszként reagál, ahogy túlcsorduló önbizalommal nincs számára olyan opció, hogy valaki ne rezonáljon az ő vonzerejére, vagy amikor éppen apa… Vagy a már említett Keresztes Ildikó, akiről sosem tudni, hogy panaszkodik vagy dicsekszik, de láthatóan sóvárog az után, ami már nagyjából az övé, és ahogy vissza tud nézni Tomaora… És Agnese rövid, velős igazságai az élet filozofikus talányairól és az általa kimondott praktikus, tapasztalati bölcsességek… és Bódi Barbara ízes, vidéki magyar menyecskéje, aki eljött külföldre, kicsit megszeppent, de azért talpraesett és olyan nagy kerek szemekkel tud nézni, hogy nem értem, hogy nem nevetik el a partnerei… mind-mind valódi csemegévé teszik ezt az alapanyagában is remek előadást. Hiába művház, hiába vasárnap délután. A művészek „mindent bele” alapon játszanak. Egy pillanatig sincs olyan érzésem, hogy dolgoznak, hogy kötelezően ki kell pipálni ezt az alkalmat. Jaj, ezért nagyon hálás tudok lenni. Amikor a lendület, a tűz nem halványul el… amikor csak a szakmai rész profi, de a lelkesedés része még megmarad az amatőr időkből…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Nincs erkölcsi tanulság (vagy nem fedeztem fel), csupán szórakoztatás van, az viszont várakozáson felüli, nagyon kedves. Üdítő, kellemes meglepetés, átlagmentesség. Jó szívvel ajánlom, nem csak nyugdíjasoknak.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><small>(A kép forrása: <a href="http://lilithcadmon.blog.hu/admin/post/edit/%20http:/turayidaszinhaz.hu"> http://turayidaszinhaz.hu</a>)</small></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fturay_ida_szinhaz_anconai_szerelmesek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fturay_ida_szinhaz_anconai_szerelmesek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fturay_ida_szinhaz_anconai_szerelmesek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Turay Ida Színház: Anconai szerelmesek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/14/turay_ida_szinhaz_anconai_szerelmesek#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5222888" border="0" /></a><br /></p>
Keresztes_Ildikó
Nemcsák_Károly
Nyírő_Bea
Boros_Zoltán
Bódi_Barbara
Sövegjártó_Áron
Borbély_Krisztina
Kurkó_József
Rárósi_Anita
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/IMG_8688-k.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/13/yamato
YAMATO
2013-04-13T01:01:40+02:00
2013-04-13T01:01:40+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Helyszín: Budapest Kongresszusi Központ<br />2013. április 12., 20 óra</span></p>
<p style="text-align: center;" align="left"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">YAMATO</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> THE DRUMMERS OF JAPAN</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Rojyoh – The beat on the road</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> __________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="left"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> </span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/banner5.jpg" alt="banner5.jpg" class="imgnotext" height="93" width="456" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Számos gyermekkori (vagy még régebbi) becsípődéseim egyike, hogy rajongom a dobok hangját, a ritmussal kifejezhető ezerszínű zeneiséget. Mindenem a dobszóló, bár ez a fogalom nekem a rockzene helyett az orientális táncot, illetve a Szilaj Dobcsoportot jelenti. Az indián sámándalok, a táltosdobok különös hangjai magyarázat nélkül, babonásan vonzanak. Mindebből már nagyjából levezethető a sorsszerűség, mellyel a YAMATO felé sodródtam. Csak idő kérdése volt…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Belépve a nézőtérre egyből a dobok látványa fogad, nem bajlódnak takargatással. A színpadkép és a hangszerek számossága különleges előadásra enged következtetni, ám távolról sem készít fel mindarra, ami vár rám. A fénytechnika és a zene tökéletes összhangján kezdeném, mely apró részlet, mégis kiválóan fokozza az amúgy sem lapos hatást (ha ugyan a fokozásnak ezekben a régiókban még lehet jelentése).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A dobok „kezelése” – az egyéb akusztikus élmény mellett – durván mellbevágó vizuális kényeztetés. Mozgás- és harcművészet. Ritmusban kifejezett filozófia. Általában a színházi élmény nálam két-három síkon arat diadalt, intellektuálisan bizergál, érzelmi és gondolati továbbélése van. Ezzel szemben ez a megszínpadiasított rítus-sorozat nem síkokon dolgozik, hanem telibe robban. Azt a fajta révüléssel határos izgalmat érzem végig, amiről a táltos-mesék szólnak. Igen, vannak humoros részek, miután azonban a könnyedebb hangnem nem megy a penge virtuozitás rovására (hanem kidomborítja, csillogtatja az amúgy is nyilvánvalót), egyszerre vagyok képes nevetni, álmélkodni és valami egészen zavarba ejtőt is megélni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A dobverő jelen esetben varázspálcaként (is) funkcionál. Ugyanúgy energiákat mozgat, mint a karmesteri pálca, a Harry Potter sorozat pálcái vagy a keleti harcművészetek kardjai. A dobosok mozgásával keretezve láthatóvá teszi a ritmust, megfoghatóvá sűríti a hangokat. Ugyanaz a hangszer egyszer esőkopogást játszik, rögtön utána vágtaritmust harsog. Az ütemtartás és az összehangoltság ezen a szinten már nem kérdés. A mozdulatok centire stimmelnek, függetlenül attól, hogy a dobosok egyébként látják-e egymást. Mert van, hogy egy hatalmas dob két oldalán mozognak egyszerre és szólaltatják meg a dobot olyan patent pontosan, mintha dróton húznák őket. Az egész jelenés mintha pogány szertartások színpadi változata lenne. Azáltal, hogy tökéletesen lefoglalja minden érzékemet, megérkeztet a <em>most</em>ba. Teljesen és hézagmentesen jelen vagyok a látványnak és a ritmusnak. Szinte látom a teremben terjedő hanghullámokat, világosan érzem őket testem minden pontján. Rezeg a talpam alatt a padló, testszinten veszem át a lüktetést.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A dramaturgia (ebben az esetben van ilyen?) hullámzásában hol elsodor a lendület és vágtát, elragadtatást, szédületet élek át, hol szép szelíden visszavezet, annyira minimalizálva a mozgást, a létezést, hogy úgy érzem: a szívem dobogása a dobverő érintésének pillefinom hangján függ. Az eszméletvesztős feszültség után a lassú visszafogások mindenre jók, csak lazításra nem. Ilyenkor alig néhány finoman elhúzott koppintás lebeg az időben… Néha a teljes csendben csak ez a pár kósza, pirinyó zaj tart a valóságban. Kiáradás és összeszűkülés váltják egymást egy-egy részen belül is, sokszor érzem egész valómat együtt remegni a membránokkal. Nincs semmi más ebben a sodrásban, mint a csendek a dobbanások között… a test közepéből, a valódi <i>egyensúlyból</i> indított természetszép mozdulatok, a lendülő dobverők… az a feszültséggel telt töredék-pillanat, amikor a varázspálca magasan a levegőben, a kinyújtott kar meghosszabbításaként szárnyal, áll ég és föld között, és várom, hogy zuhanjon, tudom, hogy zuhanni fog… kicsit olyan, mint a vidámparkban, amikor valamelyik játékon áll az ember a felső holtponton. És a sok fehér keresztezés a sötét háttér előtt… ez is nagyon régi, jól ismert szimbólum, mind a botok egymásra merőleges elhelyezkedése, mind az egész ember abban a gondolatnál is rövidebb kimerevedésben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Férfi és női erő egyszerre zuhan, árad, kavarog. Ellentéteket, kiegészüléseket játszanak, megpróbálják egymást, kihívnak és behódolnak, hogy aztán közösen hozzanak létre csodát. Mindez persze nem kimondott szájbarágás, de érzet szintjén nagyon erősen jelen van.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/banner4.jpg" alt="banner4.jpg" class="imgnotext" height="89" width="436" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Nem tudom logikailag elemezni a dobzene és a látvány következtében ébredő belső életem. A ritmus hol keményen, hol szellőlágyan ropog, pattog, cirógat, viszi a lelkem. Nem lepne meg, ha egy transz-szakértő átesettnek nyilvánítana. A képletek mélyen bennem rezdülnek, régi ismerőseim. Rengeteg minden van együtt abban, amit látok: zene, harcművészet, vallás, spiritualitás, filozófia, állóképesség (fizikai és lelki értelemben egyaránt), lendület, energia, szenvedély. Maga a világot rendező Erő válik láthatóvá és hallhatóvá a mozgásban… a Teremtő (Isten, vagy nevezzük bárhogy) létezésének világos bizonyítéka.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Dob és lélek, dob és spiritualitás ősidőktől összeforrt nagyon sok nemzet történetében. A sámánok rendszeresen dobon utazzák meg révüléseiket. Ezt a régi emlékezést (álmot) érintik meg bennem az évezredeket semmivé dobbantó hangok. Szép sorjában lemeztelenítik az idegvégződéseimet, és nem tehetek mást: bizalommal hagyom, tegyenek lelkemmel amit akarnak. Sokszor érzem, hogy feszülnek a határok, a végeredmény mégsem félelmetes (csak egész halványan az), inkább azt érzem, hogy feldoboltak, erőre táncoltak. Szinte lázas vagyok, ráz a hideg és szívesen sírnék is. Persze tudom jól, hogy a ritmus és a zene hatalmas mágia, tanultam én is a termékenységi táncokról, a „primitív” népek dobolásáról… de más ezt kívülről látni, és megint más – nagyon más – személyesen átélni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Biztosan mindenki máshogy emlékszik majd erre az estére, szerintem a színpadhoz kapcsolódó élmények egyébként is szubjektív mivolta ebben az előadásban csúcsosodik. Kell, hogy legyen, akinek egy kiváló koncertnél nem volt több, de nekem személy szerint misztikus pecsétek sokaságát jelentette, szinte már okkult élményt… Olyasvalamit, mint amikor Kassai Lajos lovagol körben nagy íven, a térség közepén pedig a Szilaj Dobcsoport játszik…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><small>(A képek forrása: www.yamatodrummers.com)</small></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F13%2Fyamato%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F13%2Fyamato%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F13%2Fyamato%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=YAMATO"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/13/yamato#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5220447" border="0" /></a><br /></p>
YAMATO
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/banner5.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/08/momentan_variaciok_valosagra
Momentán: Variációk valóságra
2013-04-08T11:46:25+02:00
2013-04-08T11:46:25+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> IMPRÓ – kreatív töltőállomás</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. április 8., 7 óra</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Nulladik Óra</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Nemes Takách Kata, Várady Zsuzsi, Molnár Levente, Harsányi Bence, Kiskovács Attila; „Műsorvezető”: Bódy Gergő, zenei felelős: Pirisi László<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline; font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: </span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> „<strong>impróreggeli</strong><b><br /> </b>Ki mondta, hogy a hétfő csak szörnyen kezdődhet?</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Ki mondta, hogy színházba csak este lehet járni?</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Ki mondta, hogy reggel nem vagyunk viccesek?</span><br /><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> Ki mondta, hogy előbb a munka, aztán a szórakozás?!?”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/1.jpg" alt="1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Nulladik óra <a target="_self" href="http://kulturszoda.blog.hu/2013/03/05/momentan_marciusi_nulladik">másodszor</a>. Lassan házi krónikássá válok Momentánéknál, de vállalom, vonzanak a kreatív őrülések. Tekintettel a sötétre, hidegre és koránra azért kissé elbizonytalanodom a menniakarásban. Miután azonban Férj képes volt és <i>ezért</i> hajnal négy előtt felkelt (bicajjal agglomerációból be a Fővárosba, ott lezuhany, étlen-szomjan rohanás velem találkozni, hogy „óra” után minél kevesebb időveszteséggel indulhasson tovább), egy szavam sincs. De a nagy szótlanságban azért megjárja elmémet az a gondolat, hogy hajnal négy tulajdonképpen még éjjel négy, és volt idő (boldog fiatalság), amikor ilyenkor még átmentünk egy <i>másik</i> szórakozóhelyre…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A múltkori élmény az újdonság varázsát jelentette, mostan viszont Férj társaságában lehettem. Nem tudom megmondani, melyik „előadás” tetszett jobban, de azt hiszem, társasággal (vagy párral) menni élvezetesebb, mint magányosan.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A (túl rövid) egy óra alatt kiderült, hogy a mai reggel hőmérsékleti és fényviszonylati okokból sem tavasz még, tehát a mai közönség még abszolút mértékben hősnek számít. Volt megint reggeli torna (kevés politikai-gimnasztikai áthallással), és a sok jobbnál jobb szituáció között megérhettük azt is, hogy Gergő pirul és határolódik elfele. <br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A Társulat ötletességére és zsenialitására nem térnék ki ismét (egyrészt mert régebben már kitértem, másrészt mert a varázslatot a „most” hordozza, ami pont ezért utólag felmelegítve már nem olyan). Motoszkált viszont a fejemben egy gondolat a valóságról, valamint annak relativitásáról. Magamat leptem meg vele a legjobban, hogy ez a minden ízében nevetős, felszabadult és vidor élmény a mély húrjaimat pendítette meg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Nem tudom, kinek és mikor jutott eszébe a hajnali színház, vagy az improvizációs műfaj úgy általában. Részemről mindenhogy jár a pont. Azonban csak most gondolkodtam el azon, vajon hányan és hányszor magyarázták el a kitaláló(k)nak, hogy miért megvalósíthatatlan/őrültség/biztos bukás az ilyesmi. Vicces a programcímkén a „ki mondta?”-sorozat, de tényleg, ki mondja (ki mondhatja) meg, milyen lehet a saját valóságunk? Miért természetes, hogy egyből, zsigerből gyűlöljük a hétfőt, a hajnalt, hát még a hétfő hajnalt! Korán reggel, amikor a legfrissebb, legvidámabb, legpihentebb lehetne az ember, rögtön azzal kezdi, hogy bemegy a munkahelyére, amit nem szeret, de legalább „biztos állás”. Egész nap nem teremt, nem alkot semmit (nem, az adóbírság kiszabása és a büntetési cédulák kitöltése <i>nem</i> minősül teremtésnek), és csodálkozik, hogy fáradt, beteg és kedvetlen. Viszonylag sok ismerősöm van, azonban valamennyi ismerősöm kb. 2%-a (kettő százaléka) végzi örömmel hétköznapi tevékenységét, és körülbelül ugyanennyi ismerősöm munkája teremt értéket. Ezt most nem is részletezem tovább, mindenki gondolja magának végig, ha meri!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ezzel szemben mennyire szuper az, hogy a.) vannak valakik, akik ezt a hétfői kriptahangulatot nem csupán felismerték, hanem képesek és hajlandók eloszlatni, és b.) akik megmutatják, hogy úgy is lehet „dolgozni”, ahogy ők. Kicsit most kevésbé figyeltem az előadásra, megpróbáltam az <i>embereket </i>látni. Kérem szépen, lehet, hogy voltak magánéleti problémák és behorpadt sárhányók a Társulaton belül, de mindebből semmi nem volt látható. Kiegyensúlyozott emberi lényeket láttam, akik felépítettek egy átlagostól tökéletesen eltérő valóságot (a saját példám miatt gondolom, hogy sokszor hallották, miért nem fog menni), élvezik amit csinálnak, és (borzalom anyja, ne hagyj el!) másokat is beengednek ebbe a valóságba.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A végtelenségig egyszerű lény (aki én vagyok) azt látja, hogy bizonyos (az átlagnál talán egy hajszállal merészebb) emberek kiálltak valamiért, amiről pontosan tudták, hogy nagyszerű. Ami számukra nem munka, hanem élvezhető játék, majd felépítették ezen ötlet köré az ütőképes valóságukat. Boldogok, rengetegjük van valami nagyon fontos dologból, amiből az átlag európai civilizáltnak kevése sincs, és nem átallják két marokkal szórni összegyűjtött kincseiket. Mindig újszerűen, minden alkalommal úgy, mintha először tennék, szívvel-lélekkel. A profik pontosságával és az amatőrök lelkesedésével. Az Impró-ház tényleg „töltőállomás”, humán akkumulátorokkal. Nem is a nevetés az, amiért elsősorban visszajárunk (Férj és én), hanem az életben levés élményének kuriozitása. És a ragadós pozitív példa, és a saját bőrünkön tapasztalható, szürkemarha méretű különbség „létezés” és „élet” között. Ha úgy tetszik: életpálya-modell, életművészeti workshop, életvezetési know-how. Ugyanis a Momentán-jelenség varázslatos titka az én szememben az, hogy ugyanezt a trükköt bárki – akárki – ugyanígy alkalmazhatja (-hatná) a saját életében. Bárki. Akárki.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F08%2Fmomentan_variaciok_valosagra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F08%2Fmomentan_variaciok_valosagra%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F08%2Fmomentan_variaciok_valosagra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Momentán: Variációk valóságra"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/08/momentan_variaciok_valosagra#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5209091" border="0" /></a><br /></p>
Molnár_Levente
Momentán_Társulat
Nemes_Takách_Kata
Várady_Zsuzsi
Harsányi_Bence
Bódy_Gergő
Kiskovács_Attila
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/1.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/04/belvarosi_miert_beteg_az_eszaki_szel
Belvárosi: Mi a baj az északi széllel?
2013-04-04T12:14:20+02:00
2013-04-04T12:14:20+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Belvárosi Színház<br /><span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. április 3., 20 óra<br />Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre<br /><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Fullajtár Andrea, Őze Áron <br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: „Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki.” <br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Meredek, de túlélhető. Felhőtlen nevetések és hideg víz gazdagon. Szívből ajánlom mindenkinek, aki lelki síkon nem <i>kifejezetten </i>gyáva.</span></p>
<p align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/gyogyir_3_150.jpg" alt="gyogyir_3_150.jpg" class="imgnotext" height="114" width="159" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A Véletlen – aki szerintem nincs is – és Férj – aki viszont van – fondorlatos szeszélye következtében ismét kétszereplős előadásba merülhetek. A korábban már említett nincsfüggöny ismét segít még világosban, kezdés előtt ízlelgetni a hangulatot. A s</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;">zínpadkép nem akar bonyolultsági nagydíjat nyerni, ennek örvendek, egyrészt mert általában nem szeretem, ha megatonnákban mérjük a vizuális ingereket, másrészt mert ez az egyszerűség ígéretszámba megy: nem fog érdekelni a díszlet, izgalmas lesz a kibomló előadás. Hát akkor: uccu neki, ereszd el!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A kevés szereplővel dolgozó daraboknál számomra különösen fontos, hogy legyen valami plusz töltet, ami végig figyelemcsapdaként működik, és ugyanilyen lényeges a színművészek közötti vibrálás (testbeszéd, kommunikáció, mozdulattal elmesélhető történetek, stb.). Ebben az esetben azonban pontosan a pikantéria nullázz le szinte minden szokványos eszközt: az este folyamán ugyanis a két szereplő egyetlen szót nem vált egymással, egyetlen árva alkalommal sem néznek egymás szemébe. Nincsenek érintések, nincsenek két ember közt remegő beszédes csendek, semmi ilyesmi. Minden helyett egy átlelkesített e-mail-váltás van, egyedül Fullajtár Andrea és Őze Áron játékától függ, mennyire válik az élmény életszerűvé (azzá válik) és felkavaróvá (azzá is válik). Fizikailag néha csupán centiméterekre vannak egymástól, mégis tökéletes a város két különböző pontján lévő szoba távolságának, elkülönültségének illúziója. Nem is kell hozzá díszlet-fal, vagy különösebb jelzés. Az érzetet a hipnotikus erővel bíró színészi játék teremti meg és tartja fenn végig. Tökéletesen hiteles a XXI. század embere számára oly ismerős takartság megjelenítése. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Napjainkban teljesen elfogadott és természetes, hogy arctalan emberekkel levelezünk, így folyékonyan értjük és követjük az eseményeket. Az eper a dologban az, ahogy a két ember hazudásmentes, különzárt világa megjelenik a néző előtt: az e-mailben folytatott „párbeszédekben” sokkal élesebben látszó és sokszor keményebb és csupaszabb játszmázások lépőkövein haladva ráismerhetünk saját életünk hasonlóságaira. Közben persze érzelmileg már nem tudunk függetlenek maradni. A színészi játék mesterszintű, elejétől a végéig bámulatos a természetesség... a figurákat nem eljátsszák, hanem megélik, belső felépítettségből, élettapasztalatból (vagy végül is mindegy is, miből) táplálkozva. A színház hálátlan oldala, hogy a tehetség csak akkor feltűnő, ha hiányzik. Ezen az estén mindent áthat, de éppen ezzel annyira el is varázsol, hogy csak tizenöt órával később kezdem ilyen szintre boncolni az élményt.<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Banális tévedéssel kezdődik a történet: néhány e-mail figyelmetlenség, elgépelés (és a Véletlen, aki ugye nincs) következtében eltéved. És mint később kiderül: nem csupán eltéved, hanem történetesen rossz időben téved rossz helyre, sorsdöntő pillanatban spamként érkezve egy válsághelyzet hegyibe; érthetetlen és nehezen magyarázható indulatot kelt a fogadó félben. Az első pár e-mail között hetek telnek el, később egyre sűrűsödnek a levelek, mert mindig van egy mondat, egy szó, ami megszúrja a monitor mögött rejtőző idegent, akinek válaszolnia vagy kérdeznie kell.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Eleinte játék. Eleinte próbálgatás, találgatás, vicces évődés… eleinte semmi. Később lépésről lépésre, fokozatosan sűrűséggel és tömeggel telik meg a súlytalanság, felfedeződik az idegenségnek és a rejtettségnek az ajándéka. Kikandikál a látszat mögül egy-egy oda nem illő reakció, szépen levezetve a sajátságos helyzetből. Mert általában könnyebb felelni egy kérdésre, ha meggondolhatjuk a választ, ha nem látjuk a kérdező szemét. Kénytelenek vagyunk világosan fogalmazni, ha a másik fél nem látja arcjátékunkat. De az álca olykor ránk kövül. Találóan írja a színlap, hogy „emberi útvesztő”. Kicsit még mindig nem találtam ki belőle.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ugyanaz a történet az egyik ember számára írásterápia: segít a magáratalálásban, míg a másiknak megmutatja élete kilátástalanságát, megalkuvásait, szánalomra épülő kegyes (valójában minden szereplővel szemben a lehető legkegyetlenebb) hazugságait.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Északi szélre talán gyógyír a darab, egyebekben azonban kemény és indulatokat keltő. Kíméletlenül elénk vetíti, hogyan hazudunk inkább magunknak, amikor a másiknak nem tudunk, mert nem fűződik hozzá érdekünk. Vagy azt, ahogy egy idegen fontossá válhat, mert önmagunk rejtett mélységeire találhatunk általa. Torzításmentes tükörben tisztábban látjuk magunkat. Az érdekes idegennel folytatott levelezés kiváló lehetőség: nem fűződik érdeke az alakoskodáshoz. A fegyver azonban ezúttal is kétélű. A bizalmas baráttá váló hűvös ismeretlen felszínre hoz régen eltemetett, vagy meg sem talált értékeket és tulajdonságokat. De mihez kezdhetünk új kincseinkkel, ha az életünk szabta keretek változatlanok – és úgy gondoljuk: változ(tat)hatatlanok? Ha belső világunk történetesen a fenekét fordítja az ég felé, de lakásunk, életünk, társaink ettől még ugyanazok. Mihez kezd az ember, ha egy virtuális idegen, akitől emberi hangot és figyelmet kap, kirántja a szőnyeget életének nagy gonddal és hatalmas türelemmel építgetett-csinosított kártyavára alól? Hol húzódnak az új határok? Mennyi fontosságot követelhet magának valaki egy ismeretlen életében… mennyire valósak az ilyen kapcsolatból ébredő érzelmek, és mennyire bizonyulnak saját vágyunk vetítéseinek?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Természetesen a német problémamegoldásban az „Emmi” és a „Leo” halmazoknak nincsen – nem lehet – metszetük. A „kapcsolat” azért jut holtpontra, mert egyszerre túl sok és túl kevés. Belopakodik a hétköznapokba, kitör a virtuális létezés nagyon is valóságos keretei közül és átoson a valóságba. Ez pedig túl veszélyes. Vibrál a levegőben, hogy valaminek történnie kell. Az ügyesen húzott-fokozott feszültségbe toccsan bele egy inkorrekt, szánalmas (de új információkat hordozó) esemény, aminek hatására valamerre el kell billenjen a mérleg nyelve.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A befejezés több oldalról magyarázható, színpadi szempontból jobb nem is lehet. Csak éppen számomra egész egyszerűen nem megfelelő, ezért aztán magamban – a saját erkölcsi és etikai értékeim mentén – megváltoztatom, és megnézem a szereplőket pár év múlva. Férjnek tetszik a konfliktus, ahogy van, ő megérti a mesterien jellemrajzolt szereplőket. Jót vitatkozunk (még éjjel, a koránkelés ellenére), mindketten betonbiztosan érvelünk (de nem fair, mert ő logikát is tanult meg retorikát is, pedig én érzem, hogy nekem van igazam…). Indulatok, érzelmek kavarognak, új és új gondolatok ébrednek. Feltételezem, Herr Glattauer elégedetten biccentene, ha látna minket.</span></p>
<p><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <br /></span></p>
<p><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><small>(A kép forrása: <a href="http://www.belvarosiszinhaz.hu">www.belvarosiszinhaz.hu</a>)</small></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F04%2Fbelvarosi_miert_beteg_az_eszaki_szel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F04%2Fbelvarosi_miert_beteg_az_eszaki_szel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F04%2F04%2Fbelvarosi_miert_beteg_az_eszaki_szel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Belvárosi: Mi a baj az északi széllel?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/04/04/belvarosi_miert_beteg_az_eszaki_szel#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5194638" border="0" /></a><br /></p>
Fullajtár_Andrea
Belvárosi_Színház
Gyógyír_északi_szélre
Őze_Áron
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/gyogyir_3_150.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/03/31/operett_ordogolo_jozsias_bemutato
Operett: Ördögölő Józsiás (bemutató)
2013-03-31T13:28:35+02:00
2013-03-31T13:28:35+02:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Budapesti Operettszínház</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. március 30., 11 óra</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Tamási Áron – Tolcsvay László: Ördögölő Józsiás (rockoperett)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Szerényi László, Vágó Zsuzsi, Kocsis Dénes, Siménfalvy Ágota, Brasch Bence, Kékkovács Mara, Vörös Edit, Csuha Lajos, Vizi Dávid, Kristóf István, Pálfalvy Attila, Marik Péter, Kelemen Dániel, Langer Soma, Lipics Barna, Nagy Attila, Gömöri András Máté</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Programcímke: „Az erkölcs, az etika és a morál örökérvényű alaptételeit megmutató példázat tanítása szerint soha ne adjuk fel a küzdelmet, törekedjünk arra, hogy – a hétköznapok minden nehézsége ellenére – a jó és a rossz harcában legyőzzük a gonosz erőket, a külvilágban és önmagunkban egyaránt!”</span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: right;" align="right"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <i>"Hét országon által jöttünk,<br />Nap előttünk, hold mögöttünk.<br />Mit feltettünk, holtig álljuk,<br />Jázmin virág a virágunk."</i></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> <img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/ordogolo.jpg" alt="ordogolo.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Mesét színpadra vinni mindig vizsgafeladat. Gyermekeket becsapni lehetetlen, ha nincs varázslat, izegnek-mozognak, hangoskodnak, unják. A lovakhoz hasonlóan megérzik a hamisságot, ultrafinom szenzoraik még nyitottak a csodára. Úgy érzem: a színpadnak háttal, csupán a gyermekarcokat szemlélve is pontosan tudnám, nyílik-e igazi ajtó Tündérországba ezen az enyhe téli délelőttön. Jobb helyem nem is lehetne: előttem két pici ember, négy és hét évesnek saccolom őket, balról édesapa, jobbról édesanya. Felfigyelek rájuk, mert nem a szokásos idegesítő, lekezelő gügyörgést hallom. Apuka komolyan, emberi hangon, egyenrangú partnerként meséli a kisfiúnak, mi fog történni, megbeszélik az élet fontos dolgait. Mindkét csemete merő izgatott csodavárás. Végre-valahára tompulnak a fények, felemelkedik a vasfüggöny. A halvány derengésben a vörös bársonydrapéria előterében lassan, spirális íven lehull egy levél. Lágyan, mint egy tündéri üzenet, szinte lebeg. Csoda történt, nem vitás, mögöttem vékony, az izgalomtól elfúló hangocska kiáltja (feltehetően kísérője karjába csimpaszkodva): „Nézd, nézd, NÉZD!”. Ilyen környezetben a felnőttek szíve is könnyebben nyílik rá a mesére.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ahogy a függöny felemelkedik, elnémul a nézőtér. A Matuzsát alakító Siménfalvy Ágota hangjával és mozdulataival megteremti Tündérországot. Egynémely dallamfoszlány és a tündérnép jelmezei emlékeztetnek a Szentivánéji álomra, de nem zavaró módon. A díszlet stilizált székelykapukat formáz, megvan a Nap-Hold-Csillag ábrázolása jól láthatóan, de nem (nagyon) szájbarágósan. Vágó Zsuzsi számomra valódi-szép tündérkirálylány, zökkenőmentesen vesz szárnyára a történet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Annál furább Józsiásnak és kíséretének megjelenése. Lusta vagyok szövegszerűen visszakeresni az eredetiben, de emlékeim szerint a fiatalok székely viseletben vannak a szerző utasítása szerint (ezért gondolom, hogy székelyek, meg azért is, mert szülőföldjükkel kapcsolatban el is hangzik, hogy „ősi táj, hol minden ember király”). Ehhez képest nem tudok mit kezdeni kékben játszó vándordiák-jelmezükkel és a kékfestő, koronás címeres magyar zászlóval. Mert mintha a zászló mintázatát is pontosan leírná a szerző (és úgy emlékszem, mintha itt is a székely szimbolika központi elemei, a Nap, a Hold és a nyolcágú csillag szerepelnének), mindenesetre majdnem biztos vagyok benne, hogy a zászló leírása nem ilyen – de mondjuk kezeljük ezt a dolgot színházi szabadságnak. Lehet, hogy Tamási Áron polkorrekt, de a székely viselet (bár meseszép) már nemtrendy. Ez a momentum – érzékeny lévén rá – számomra kifejezetten zavaró, viszont Józsiás kíséretének dalbetétje a legényes motívumokkal, remek ritmikával és magával ragadó sodrással szerintem egészen rendben van. Mondom ezt úgy, hogy Szerényi László egyébként nem különös kedvencem, viszont ezúttal komoly (és kellemes) meglepetéssel szolgál mind énekhangban, mind színészi játékban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Egyértelmű, hogy a királylány kezéért versengő két fura alaknak semmi esélye a tiszta szívű, csavaros eszű (és nyilván deliszép) legénnyel szemben, de megjelenik még valaki, aki a puha kacsókra pályázik. A fiatalember természetesen nem ördög, bár a pokolból jött (de csak átutazóként, mert arra volt dolga), szarva és farka van (de levehetők), viszont mindent meg tud magyarázni (drágám, nekem hiszel, vagy a szemednek?). Látványosan megtagadja apját, hazáját, kettétöri a pokol zászlaját is azért (a cél szentesíti az eszközt), hogy Lámsza elfogadja kérőnek az ősi szabályok értelmében. Elsőre talán fel sem tűnik, hogy bizonyos momentumok – amilyen ez is – mennyire túlmutatnak a mesejáték határain.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az észbeli és lovagi erényeket firtató küzdelemben végül ketten maradnak (a székely fiú csavaros eszű, Bakszén pedig… maradjunk abban, hogy élelmes). Nyilván nem fog senki sokkot kapni, ha elárulom, hogy fej-fej melletti eredménnyel, de végül a tisztaszívű szegénylegény arat győzelmet, immáron jogosulttá válik a gyönyörű (és természetesen első pillantásra megszeretett) tündérlány kezére. Rögvest meg is ülik a lakodalmat, és boldogan élnek… illetve annyi a bökkenő, hogy az ásatag szabályrendszer alapján ugyan a győztesé a kecses női kéz, azonban a második helyezett kancellári rangot kap. Azt viszont legkésőbb Richelieu bíborosnál megtanultuk, milyen sorsdöntő szerepe tud lenni olykor az ilyen kancellár-féle népségnek, és itt már sejthetjük, hogy a (világért sem pokolfajzat, csak fura viselkedésű) ezüstérmes nem feltétlenül az újdonsült királyi pár boldogságáért és Tündérország felemelkedéséért fog munkálkodni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az esküvői jelenetben (a Lao-ce ábrázolásokat idéző Kámzsát nem értem) borzongásosan szép a zene, és a menyasszony-vőlegény táncában a vontatott, kivárós ritmusok és forgások nagyon helyükön vannak, sokkal rövidebb ez a rész, mint ameddig még szívesen néztem volna.</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/1_1.jpg" alt="1_1.jpg" class="imgnotext" height="118" width="201" /></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">A zene általában is kiválóan mozog, élettel tölti meg a történetet, legyen szó akár a rózsaszínfelhős szerelmesekről, akár a sátáni erőkről. A jelmezek színvilága is beszédes (főleg a tündérek esetében érzem ezt nagyon erősen), az ördögök a hagyományos piros-fekete összeállítást kapták, bőrszerkó és korbács kiegészítéssel, de ez is belefér még, mert az ő zenei világuk teljesen különbözik a darab többi jelenetétől (és így első hallásra úgy tűnik nekem, hogy önmagában is megállna, kerek egészet alkotna).</span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/ord3.jpg" alt="ord3.jpg" class="imgnotext" height="102" width="159" /></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Különösen tetszenek a népzenéből átvett dallamok, a pontosan és zseniális ráérzéssel adagolt hol kemény hangzású, hol lágy hangszerelés. Elsőre Matuzsa dalait, illetve Jázmina második felvonásban elhangzó dalát érzem ebből a szempontból a leghatásosabbnak. A nagyszerű zene mellett a látványvilág is magával tud ragadni, egyszerűsége ellenére a darab hemzseg a rejtett apróságoktól, finomságoktól. Különösen tetszett az egyik „ördögi” dalbetétnél felmerült technikai probléma frappáns megoldása (nem hiába kapott nyíltszíni tapsot).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az összhatás számomra nagyon meggyőző, mindössze két helyen csikordult meg a fogsorom: egyrészt szerintem a „bugris bunkó” szóösszetétel mélyen bevésődött már egy másik mű kapcsán, ezt kár volt itt is elsütni. Másrészt amikor Matuzsa „kies” pusztaságról énekel, a szöveg értelme finoman szólva is megzökken. Tudom, van itt egy kevéssé ismert „elhagyatott” jelentés is, de nem lett volna egyszerűbb a „kietlen” jelző, ami még ritmikailag is passzolna és a szöveget is gördülékenyebbé tenné?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">További fájdalmam (egyéni szociális), hogy Németh Attilát nem láthattam színpadon. Nagyon kíváncsi voltam rá Pokolmesterként, ennek ellenére nincs hiányérzetem, mert Kristóf István nagyszerű választás volt erre a szerepre.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Összességében elmondható erről a szereposztásról, hogy mindenki a helyén van, külön személyes kedvencem lett a Dilló-Bakszén kettős. Siménfalvy Ágota szereplésének mindig örülök, Csuha Lajos pedig olyan meglepetéssel szolgált, hogy a szám is tátva maradt, fogalmam sem volt, hogy ilyesmire is képes. Csak szerényen, úgy mellékesen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az Operett azt írta, hogy 8-108 éves korig mindenkinek ajánlják ezt az előadást. Kivételesen egyetértek, nekem egy megnézés csak arra volt elég, hogy felpiszkálja a kíváncsiságom a másik szereposztás megoldásaira (NEM minden szerepben), az újrahallgatásra, újraélésre. Továbbá (igen, megértük, hogy ilyet írok) nagyon szeretném, ha legközelebb is sok gyermek lenne a nézőtéren. Egészen sajátos, egészen különleges, nagyszerű hangulattal zöngítik meg a lurkók az élményt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><small>(A képek forrása: www.operettszinhaz.hu)</small></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F03%2F31%2Foperett_ordogolo_jozsias_bemutato%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F03%2F31%2Foperett_ordogolo_jozsias_bemutato%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F03%2F31%2Foperett_ordogolo_jozsias_bemutato%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Operett: Ördögölő Józsiás (bemutató)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/03/31/operett_ordogolo_jozsias_bemutato#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5185532" border="0" /></a><br /></p>
Csuha_Lajos
Operettszínház
Siménfalvy_Ágota
Vágó_Zsuzsi
Ördögölő_Józsiás
Szerényi_László
Kocsis_Dénes
Kékkovács_Mara
Vörös_Edit
Kristóf_István
Tamási_Áron
Tolcsvay_László
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/ordogolo.jpg
https://kulturszoda.blog.hu/2013/03/27/pomaz_mog_omg
Pomáz MOG – OMG
2013-03-27T11:58:59+01:00
2013-03-27T11:58:59+01:00
KultúrSzóda
https://blog.hu/user/772777
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="text-decoration: underline;">Helyszín:</span> Művelődési Ház, Pomáz<br /><span style="text-decoration: underline;">Időpont:</span> 2013. március 23., 18</span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"></span><span style="font-family: book antiqua,palatino;"> óra<br />Musical-Operett Gála<br /><span style="text-decoration: underline;">Szereplők:</span> Baranyai Annamária, Egyházi Géza, Kovács Gábor, Mahó Andrea, Miller Zoltán, Németh Attila, Peller Anna, Szabó P. Szilveszter</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Nincs programcímke. Hakni. A képeket is én kapirgáltam össze Google bácsitól.<br /></span></p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">_____________________________</span></p>
<p style="text-align: center;"></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;"><img src="https://m.blog.hu/ku/kulturszoda/image/Plakat1.jpg" alt="Plakat1.jpg" class="imgnotext" height="72" width="492" /></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Szeretem a vidéki haknikat. Sajátos hangulatuk van, főleg, ha a művházon látszik, hogy látott szebb napokat. (A pomázin látszik.) Ilyenkor nehezebb varázslatot teremtetni, viszont ha sikerül, élesebb a kontraszt is. Azért a szakadt-lyukas függöny kicsit erős…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Megvan az a kép, hogy a naaagy, szürke kandúr beszippantott egy tele tál tejszínt, és az étkezés végeztével elégedetten hátradől és nyalogatja a bajszát? No, én pont ilyen vagyok, amikor Egyházi Géza lép elsőnek színpadra, szmokingban. Önmagában a szmoking közömbös számomra, de ezzel az emberrel súlyosbítva mindig elámulítóan orcátlan, pimasz jelenés… Mikor azonban elkezd beszélni, rögtön lekonyul az arcomról a tejszínhab. Merthogy azt közli, hogy tüstént rohannia kell a fővárosba, színházba ugrani, alig van idő elénekelni egy-két dalt, de azért nagyon örül, hogy itt lehet. Durr! Nem mondom, hogy kizárólag miatta vagyunk ott, de azért na! Hegyezem valamennyi érzékszervem, hogy minél többet szívhassak magamba előadásából, amit akárhányszor sem vagyok képes unalmasnak látni-hallani. Főleg nem, amikor a „Granada” c. örökbecsűt énekli. Hosszú haj (volt ugyan hosszabb is, de még épp határeset), szmoking, rosszfiús mosoly, spanyoluléneklés (és valljuk be: ennek a dalnak van egy szolid temperamentumú sodrása)… azért itt elég sok gyengém összeszalad. Hárítom, hogy nemsokára mennie kell, eltűnik a lyukas függöny, a porszag meg minden kényelmetlenség, sikerül tökéletesen jelen lennem. A helyzet az, hogy ez az egy szám önmagában megérte a 120 km autózást. Részlegesen visszatér a macskabajusz-feeling. Azt tartom, hogy ha egyszer valaki jól elénekelt egy dalt, azt utána nem illik bolygatni, és csak maroknyi embernek lenne szabad egyáltalán megpróbálni. Nos, Egyházi Géza azon kevesek közé tartozik, akiknek zenei téren részemről bármit szabad. A „Delilah” (bár én is eléggé tomdzsonszos vagyok) szerintem konkrétan jobb, mint eredetiben. (És ezt teljesen objektíven mondom, tényleg…) Van aztán még három duett, és nem marad ki a második-első kedvencem sem, a „Hej, cigány!”. (Csak azért, mert a saját magam építette bálványt jogom van kicsit megrongálni, nem hagyhatom szó nélkül, hogy beakad a kabátgomb, de nem baj, „sose’ halunk meg!”, „százfelé szakadjon a húr”, valamint „így mulat minálunk egy úr!”: Géza megrántja, gomb szakad, kabát repül, dal eléneklődik… majd taps közben az imént még teljesen bohém, önfeledten mulató férfi akkurátusan összeszedi az imént kilőtt gombot. Hát ezen csak kell mosolyogni...)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Miller Zoltánnak is mennie kell a szünetben, az első felvonásban sokat van színpadon Mahó Andreával. Mindketten remekül énekelnek, hozzám mégsem áll annyira közel az előadásmódjuk. Ennek ellenére a Fantom-duett alatt citerázik a gerincem. Ezt a dalt kevesen tudnák ilyen minőségben elénekelni, ez vitathatatlan.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Az első felvonásban helyet kap még Peller Anna és Baranyai Annamária. Utóbbi hölgyet amennyire emlékszem, most látom először színpadon, és nyilván az én hibám, de különösebben mély nyomot nem hagy bennem. Nem úgy Peller Anna, aki dögös, vagány, és valami észvesztős tónusú hangja van. Nem szól rosszul a „One night only”. Az „Útvesztő” azonban kifejezetten szárnyal, és nem azért, mert újdonság lenne, vagy mert még sosem hallottam így elénekelni, hanem mert Szabó P. Szilveszter mellett végre ott van a színpadon Németh Attila is. És ugyan a második félidőben háromszor énekel, ezt én még mindig fájóan kevésnek érzem. Tetszik a Hamlet-dal, két éve is tetszett, jó lenne többet hallani a musicalből. Jó lenne teljes egészében színpadon látni, esetleg Attila főszereplésével. Kicsit furcsa és unalmas már, hogy minden jelenése „3. sz. kandeláber”- szintű, és tudomásom szerint jelenleg nincs egyetlen olyan szerepe sem, amelyben megmutathatná, mi mindenre képes. Értem én, hogy nincs kis szerep csak rossz színész, egyszerűen jó volna többször hallhatni Attilát színpadon. Ennyi.<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ha ezen túllépek, észrevehetem, hogy a második rész új meglepetést is hoz: Kovács Gábort, akiről szerintem még fogunk hallani, és akiről effektíve képtelen vagyok elhinni, hogy informatikus. Ez csak valami tévedés lehet. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Van Rebecca is, Peller Anna gazdag hangja azonnal megteremti a baljós hangulatot, függetlenül a környezettől, és Szabó P. Szilveszter előadásmódja is alkalmas lenne rá, hogy lássam a díszletet és felidéződjön a darab hangulata – ha hagynám. Nem hagyom, mert nem akarok órákra beborulni. Ezért is gratulálok hálatelt szívvel ahhoz a dramaturgiai csavaráshoz, hogy a „Ne menj el!” után közvetlenül az „Árva fiú” következik. Természetesen nem a sorrenddel van bajom, nem is a dalokkal, hanem inkább a közvetlenséggel. Merthogy alig kínlódok végig egy számot a Rudolfból (nem láttam az eredetit, és érzem, hogy feszültség akar lenni, de vajon tényleg ennyire kell kiabálni?), bejön Szabó P., letelepszik kedvesen a színpad szélére és a Kulka-dallal – vagyis azzal a francia sanzonnal (?), amit először Kulka Jánostól hallottam – gyengéden átgyalogol rajtam. Majd jön Németh Attila, fogja az Árvafiút, és olyan hatást ér el vele, amilyet boldogult Cserháti sohasem (lásd itt is a feldolgozásról korábban írtakat). Meggyőződésem, hogy ezt a dalt az ő hangjára, az ő értelmezési módjára, az ő alakjára írták… ez a dal az övé és senki másé. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Ezek után még énekelnek valakik valamit, de már nem igazán figyelem a végét. (Na jó, a vége felé azért Janza Kata hiánya még átüt a kábaságomon, de nagyjából ennyi.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: book antiqua,palatino;">Hazafelé viszonylag csendes az utunk, csillagragyogásos, én pedig azon gondolkodom, miért van, hogy valakik olyan sokat szerepelnek, pedig nem kellene, valakik pedig nem állnak deszkára, holott oda születtek. És sokadszorra találgatom, mitől függ, hogy észreveszem a szakadt függönyt, vagy a saját testem is viszonylagossá válik az élmény hatására. Mi sugárzik bizonyos művészekből, ami megnevettet, megkönnyeztet… amitől annyira értem, amiről énekelnek… Milyen tűz, elszánás, önmagukkal szembeni igényesség késztet arra neves, ünnepelt művészeket, hogy szinte méltatlan körülmények között is ugyanolyan élményt akarjanak és tudjanak adni, mint országhíres színházakban? (Már persze van, akinek ez nem inge…) Jó néha ez a fajta kötetlenség, ezek az élmények. Váratlanul magas a felejthetetlen pillanatok aránya az ilyen haknikon. Megéri utazni. Főleg, ha csillagos az éjszaka. Sokszor a csillagok válaszolják meg az elsuttogott kérdéseket.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F03%2F27%2Fpomaz_mog_omg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F03%2F27%2Fpomaz_mog_omg%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkulturszoda.blog.hu%2F2013%2F03%2F27%2Fpomaz_mog_omg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Pomáz MOG – OMG"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kulturszoda.blog.hu/2013/03/27/pomaz_mog_omg#comments"><img class="item_ctp" src="https://kulturszoda.blog.hu/rss/image/post/id/5171410" border="0" /></a><br /></p>
Miller_Zoltán
Szabó_P._Szilveszter
Egyházi_Géza
Mahó_Andrea
Peller_Anna
Kovács_Gábor
Németh_Attila
0
Kultúrszóda
https://kulturszoda.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ku/kulturszoda/image/Plakat1.jpg