Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.05.12. 14:01 KultúrSzóda

Újszínház: Bolondok grófja

Helyszín: Újszínház

Időpont: 2013. május 11., 19 óra

Jókai Mór: A bolondok grófja (énekes bohóság két felvonásban)

Szereplők: Almási Sándor, Helyey László, Szarvas Attila, Szabó Sipos Barnabás, Nagy Zoltán, Vass György, Nemes Wanda, Szabó Zsuzsa, Tordai Teri, Gregor Bernadett, Ifj. Farkas Sándor

Programcímke: „Az idős, dúsgazdag bankár válaszút elé állítja fiát. Lehet belőle bankár, politikus, amit csak akar. Koromfi Árpád azonban inkább egy kastélyt szeretne vidéken, ahol elgazdálkodhat. Vásárol is egyet magának, rendkívül jutányosan – de ennek a nagy kedvezménynek ára van. A kastély új tulajdonosának meg kell tartania a személyzetet és a házban élő fiatal grófkisasszonyt.

Jókai egyik késői műve rendkívül szórakoztató vígjáték, egyes elemeiben már a huszadik század abszurd színházának elemei fedezhetők fel.”

_____________________________

 kastely.jpg

Megfontolandó, hogy figyeljek a színházi esteket megelőző előjelekre. A Jókai-darabot pl. a Győr BL-győzelme előzte meg, aminek kifejezetten örülök, és az előadás is ehhez mérhető kedélykényeztetésként hat. Az Újszínház csak ősszel mutatja be hivatalosan ezt a színművet, most három napig olyképpen kóstolhatja a közönség, ahogy krumplipürébe nyalintunk, mielőtt díszítenénk a tetejét.

A Bolondgrófot nem kíséri botrány-reklám. Nem Alföldi-rendezés (szerintem szerencsére), nem feszeget kínos kérdéseket és nem pukkaszt polgárokat. Hanem simán és lágyan lelket simít, idegcsomókat dögönyöz szét. És még csak azt sem mondanám, hogy karakteres, kacagtató bohózat lenne a javából. Tény, hogy kedves, időszerű és bővelkedik remek helyzetekben, azonban a finom humor, a helyzetkomikum csak másodlagos. Meglehet: különösen érzékeny és lelkizős pillanatomban ér az előadás, ezért érzékelem annyira másnak, mint előzőleg gondoltam, és ezért hatódom némely mozzanatán pityergősre.

Ahhoz képest, hogy bohóságnak harangozták, a darab egy mélységesen megrázó, szívszorító és bús jelenettel indul: ártatlan-szép fiatal lány énekel kivetettségről, magányról. Talán a hollószín köpeny teszi, talán a dallam, vagy az egész tragikus kisugárzás, de oda nem illően Ophelia-érzés tolakszik belém. Egyedül a tűzpiros csizma reménykedtet. Vidámságra készültem, most meg tövig nyomják a szomorgást, kénytelen vagyok az életszínű, táncra való lábbelikbe kapaszkodni a szememmel. A trükk beválik, kocsizörgés ijeszti el a mélabús nyitóképet, a függöny mögül pedig igen-igen kedvemre való kastélybelső díszlete tűnik elő.

Mostanra már bizonyára kiderült, hogy szeretem a szép környezetet, örülök, ha a díszlet segít beleringani a hangulatba. Mira János munkája nyomán épp a kellő egyensúlyban jelenik meg a tárgyiasult fantázia, és a képzeletet szabadon röptető sok apró jelzés-kezdemény. Különös érzékjáték csapdájába esve valóságosan orromban érzem a régi épületek és ódon bútorok történelem-szagát. Biztosan csak képzelődöm, de ugyanazt az illat-keveréket érzem, mint a Nádasdy-kastélytól Rozsnyóig minden ilyen misztikus helyen. (Úgy tűnik, az Újszínház - külön nekem - minden alkalommal személyre szabott illúzióval készül.) Sokáig azért nem töprenghetek ezen a furaságon, mert a kellemdús díszlet közepébe szó szerint beleesik egy vidám figura. Markáns arca van (helyes, végre a női szemeknek is akad édesség!), de bankár-csemetének meglehetőst zilált. Értelemszerűen, mivel nem ő a fióka, hanem a mögötte utazóruhában megjelenő fiatalember. Nem rossz, nem rossz. Almási Sándor a Koromfi-figurát valahova félútra teszi a naiv idealista és a nyakas, kihívásokra megfelelő, puritán földesúr közé. Testbeszédéből, szálfa tartásából kiviláglik, hogy ő márpedig helyt szándékszik állni, akármilyen meglepetés bukkanjon is fel. Jó hozzáállás, tekintve, hogy új kastélyába való megérkezésétől kezdve folyamatosan és sűrűn peregnek rá a bolondságok. Rokonszenvesen állja a sarat egyszer egészséges humorral, másszor mosolyogtató tanácstalansággal. A karaktert jellemző szisztematikus és maximalista problémakezelés pedig példaértékű.

Az uradalom öt excentrikus bentlakója közül bárkit említhetnék, mindegyikük játéka darab a darabban, aprólékosan kidolgozott jellem- és rögeszme-csemege. Azért Szabó Sipos Barnabást emelem ki mégis, mert az ő hangja nekem régtől fogva nagyon komolyat és sokat jelent (a világ – meggyőződésem szerint – legszebb gyógyító regéje kel életre általa), akármikor meghallom, jólesően végigborzongat. Ehhez képest itt olyan alakban, tökéletesen fából faragott arccal jelenik meg, hogy kirobban belőlem a nevetés. Az az arckifejezés, ahogy a nemtommilyen állatbőrt a földre helyezi, a mozdulat és a magából sugárzott fensőbbség önmagában világokat ér. Innen kezdve külön figyelem őt: amikor a színen van – ha mégannyira sincs semmi dolga – végig játszik, csillogó szemű, eleven. A grófkisasszony bizonyos vonatkozású ellenpontja, felülmúlhatatlan kedvencem az előadásban, külön köszönöm a csodálatos, személyes ajándékként megélt varázsolást, amit művel. Kényeztetése nem csupán vizuális: minden szava tisztán érthető, a hangszínével gyakorolt hatásokra pedig az illendőség okán nem térek ki. Ha tehetsége látható spektrumon ragyogna, kötelező lenne a védőszemüveg.

Az öt habókos férfi mellett él a kastélyban egy dajka is, akinek szomorú szeretete szinte tapintható, gondolatai tiszták és világosak, ami ritka kincs ezen a különös helyen. A Szabó Zsuzsát körüllengő légkör kevéssé sem való egy bohózatba, a bennem pendülő húrral viszont harmóniában rezeg együtt. És ha van dajka, úrleánynak is lenni kell: a nyitó szín magányos énekesét, a grófkisasszonyt a birtokkal együtt adták. Vajon őrült? Van-e oka, hogy nem beszél, csak énekel? Koromfi alapos ember, nem rest felfejteni a kastély lakóinak titkait. Eközben történik, ami engem csaknem megríkat: beköszönt az ötödik elem (a szer-elem), ami talán elég erős lesz ahhoz, hogy sebeket kötözzön, bajokat gyógyítson. A mód pedig, ahogy a fiatal földesúr megtalálja az egyetlen lehetséges utat a grófkisasszonyhoz, és nem rest azt taposni a vágyott célig… kettejük közös nyelve úgyszólván szájbarágós jelkép tágabb értelemben is. És – csak hogy ne legyen egyszerű – Gregor Bernadett személyében felvágott nyelvvel és tündéri szép alakban megjelenik a régi élet kísértete, a Bonyodalom.

A felhangzó nép(ies) dalok belső világom érzékeny pontját érintik. Mind dallamviláguk, mind szövegük és előadásuk olyan élmény, ami miatt tudom: ott leszek az őszi bemutatón, és Férjet is viszem magammal. Természetesen nem lenne egész és igaz a mese hegedűjáték nélkül. A zeneiségre nem térek ki bővebben, a hatás magától mesél. Sok szálon és egész végig érezhető a népmesék bölcsességben bővelkedő világa. És vajon a véletlen műve, hogy érintőlegesen (de tisztán érthetően) felbukkan Hermész Triszmegisztosz neve, majd hangsúlyossá is válik a szívdobbanásnyi csendben? Talán véletlen. Sokaknak humor, nekem hangsúly. Végül is lényegtelen.

A darab megoldása nem meglepő, viszont annál elemibb erejű. Közvetlenül a befejezés után, a tapsrendben nem tudom még eldönteni, hogy csak belemagyarázom a mögöttes tartalmakat, vagy azok tényleg jelen vannak? Magamtól azt mondanám, hogy ilyet kérdezni is sértő annak tudatában, hogy a színművet ugyanaz az elme szülte, aki Bálványosvár legendáját úgy írta meg, ahogy.

Színház után ráérősen ballagok, bele-belehallgatok mások beszélgetéseibe. Nem túl szép szokás, de ha egyedül vagyok, így szoktam lemérni, másra is úgy hatott-e az élmény, ahogy rám. Ma este nem leszek okosabb: innen-onnan azt hallom, hogy kedves darab, de semmi különös, mások szerint zseniális, aranyos, cuki (micsoda? - Brrr!), recsegős, sótlan, túl sós… Nem marad más hátra, mint másoktól függetlenül saját véleményt alkotni: nincs botrány, nincs tunkolható szaft vagy vájkálható magánéleti válság. Helyette van tiszta két óra, amikor a felhők fölé emelkedhet a fogékony lélek. Objektíveknek megéri, szubjektív elvarázsoltaknak (meghatározó személyiségű történelem-okítóm szavaival élve) kötelezően fakultatív.

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

Szólj hozzá!

Címkék: Újszínház Helyey László Gregor Bernadett Tordai Teri Almási Sándor Szarvas Attila Szabó Sipos Barnabás Nagy Zoltán Vass György Nemes Wanda Szabó Zsuzsa Ifj. Farkas Sándor A bolondok grófja


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr785296587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása