Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.05.09. 15:08 KultúrSzóda

Arizona Stúdió: Inkább várnék Godot-ra...

Helyszín: Thália Színház, Arizona Stúdió

Időpont: 2013. május 8., 19 óra 30 perc

Martin McDonagh: Vaknyugat

Szereplők: Hunyadkürti György, Kovács Lajos, Mészáros Sára, Rátóti Zoltán

Programcímke: „A helyszín: The Lonesome West. Árvavidék. Világvégi hely. (Ki)úttalan föld és víz, a világ maga. Gyürkőző, dadogó-makogó, négykézlábra ereszkedő, röhejes apokalipszis-vízió.”

_____________________________

vaknyugat_001.jpg Két dolgot hadd szögezzek le már az elején: szellemi szintem általában nem éri el a kortárs darabokéit, ebből következően a legtöbb ilyes szerzeménnyel hadban állok. Valamint: a négy szereplő együtt és külön-külön csodát teremt a színpadon. Rajtuk nem múlik. Nem rajtuk múlik.

Eleve lehetne gyanús, amikor a Nagymezőben, a kedvenc piciny fagyizónkban azzal szembesülök, hogy mindenféle fagylalt elfogyott. Rossz előjel. További intő mozzanat lehetne a Vaknyugat szórólapja. Hogy ugyanis a szerzőről szóló bekezdés Wikipedia, szinte betű szerint. Azonban ez csak utólag tűnik fel, amikor már késő. Ugyanebben a körben tisztelettel kérdezem a fordítótól, hogy milyen gondolati szál gombolyított a címből („The Lonesome West”) Vaknyugatot. (A nyugatot értem, a másik részt azonban egyikünk nagyon benézte. Biztos én.)

A darab ma reggelre ért földet bennem. Teázás közben (szálas, és nem filteres; forrázva és nem áztatva) döbbentem rá, mekkora – bizonyára véletlen – humort tartalmaz, ezen a bukfencen percekig sírva röhögtem. Kérem szépen, aki látta a Valami Amerika 2-t, és ezt az előadást is megnézi, annak jutalmul a felismerés: ez a darab a Bűnös város. Az ír-angol író (aki egyébként a kortárs dráma fenegyereke, mint kiderült) direkte a filmben látott befejező kép elé pottyintotta ezt a történetet. Ám ez minden bizonnyal rejtett mondanivaló, bennem is csak Kovács Lajos személye okán állt össze a kirakós. És még mondja valaki, hogy alaptalanok az összeesküvés-elméletek!

Különös anomáliája a darabnak, hogy a színészi játék pontosan annyira zseniális, amennyire hulladék maga az iromány. (A későbbi félreértéseket elkerülendő jegyzem meg, hogy nyilván azért alakult ki ez a személyes véleményem, mert nem voltam képes felkapaszkodni azokba a régiókba, ahova a mese szól. Továbbá határozottan voltak a nézők között lelkek, akiknek nagyon tetszett maga a darab is, ezt hallottam is szünetben, hallottam közben az igazi és szívből jövő nevetéseket, és hallottam a végén a lelkes tapsokat, tehát semmi vész, attól, hogy nekem nem tetszett, sokaknak igen.)

Boldog gimnáziumi éveimre visszarévedvén eszembe ötlött, hogy egyszer egy feleletben valamelyik orosz alkotó írásáról mondtam (mert így tanultuk, tehát így kellett mondani), hogy „drámaiatlan dráma”. Ezennel elhatárolódom akkori önmagamtól. Ehhez a műhöz képest még a Godot-ra várva is Die Hard. És nem azért, mert nincs lövöldözés (mert van), hanem mert az egész egyhelyben topogva visz a sehonnanból a sehovába. Annyira sablonos és kiszámítható az a kicsi történet is, ami van benne, hogy szinte méltatlan. (Lásd még: ha puska van a díszletben, az el is fog sülni.)

Aki úgy határoz, hogy megnézi az előadást, annak ajándékba egy objektív jó tanács: ne igyon semmit már 2-3 órával a kezdés előtt, és mindenképpen látogasson el a mosdóba. Különösen szól ez annak, aki érzékeny a csobogó-csöpögő hangokra, mert ilyenekből kapni fog, gazdagon. Értékelem egyébként, hogy tényleg van eső, nem csak úgy csinálnak, és hogy minden apró részletre ennyire figyelt a rendező. Kár, hogy az ügyesen kidolgozott, hatásos és fontos részletesség nincs, amerre mutasson. Még a jellemekkel is lenne mit kezdeni, de nekem (és újra: biztosan az én hiányosságom, de akkor is) az volt az első gondolatom, amikor vége lett, hogy „Rendben. És?”

Négy szereplővel dolgozik a szerző. Közülük ketten bogaras agglegény-testvérpár, van egy alkoholista pap és egy gyönyörű, életteli, kicsattanó (kobold-)lány. A faluban gyakori a szárazon elvitt rokongyilkosság, ami feszélyezi a papot, és mint ismeretes: a feszély alkoholban oldódik. Természetesen a testvérek sem hagyják a rájuk ereszkedő maligánködöt túlságosan kitisztulni, különösen, mert egyikük épphogy lepuffantotta a papájukat, meg sem roskadt még a föld a sír felett. Sag schon, előfordul a legjobb családokban is.

Szubjektív értékelésem szerint a legtöbb mazsolát a katolikus pap alakja rejti. Ő az, aki feltesz egy engem is régtől fogva piszkáló kérdést: hogy van az, hogy valaki megölhet akár egy tucat embert, mégis bekerülhet a Mennybe? (Feltéve persze, hogy tettét meggyónja, megbánja és egy pap feloldozza.) Ugyanakkor, ha valaki önmagát helyezi múlt időbe, az tuti Pokolban rotyogás, fellebbezésnek helye nincs. És mi van, ha valaki elvágja a csuklóját, majd megbánja, meggyónja, de már elvérzik? (Ez utóbbi apróságra nem tér ki az előadás erkölcsisége, ez már csak magánkekec.) De mindegy is, mert még a pap szerint sem terjed ki erre a falura Isten illetékessége. Ennek a kijelentésnek azért van légköre...

Ha jól sikerült lehéjaznom (ami távolról sem biztos), azon is megy nyűglődés, hogy miért gyűlölik egymást az emberek, amikor akár szerethetnék is. Jó kérdés, nyolc pont. Tényleg, miért? Válasz nincs, a probléma meg éppen nem újdonság, úgyhogy ezt akár át is ugorhattuk volna. A fősodor mellett már csak a leányka marad, aki a szétcsúszott és meghasonlott papot választja szerelme tárgyául, és végül csúnyán pofára esik. Pedig van egy kimondatlan érzelmektől nehéz közös jelenetük, amiből akár jól is kijöhettek volna. Pl. ha a pap rájött volna, hogy két tilos közül csak egy örök vesztes választja az alkoholt, mert a bűnös testi szenvedély még mindig a szebbik rossz. (Szintén magánspekuláció: ha már pásztorként úgyis elkárhozunk, legalább tegyük ezt a lehető legkellemesebb módon, nem?)

Üzenem azoknak, akik szünetben elmentek: nem történt a második részben sem semmi olyan, amit ne lehetett volna az első félidőből egyenesen és egyszerűen kikövetkeztetni. Ha valamiért mégis megérte maradni, akkor az a négy színész munkája. Adott négy karakter, egyszerűek, mint a szög. Ezt a négy személyiséget a tökélyig kidolgozottan ábrázolják nekünk a (legteljesebb tiszteletet és legmagasabb elismerést érdemlő) szereplők. Talán ha azt mondtuk volna, hogy ez a darab alapvetően karakterjáték, a célja annak az érzékeltetése, mennyire kitűnően tudják a színészek megformálni a négy sablont, akkor még élvezni is tudtam volna az estét. Lehet, hogy magamban így is fogom kezelni ezt a fura jelenséget. Egészen addig, amíg valaki nem lesz olyan jó és türelmes, hogy megvilágítja egy csekélyértelmű medvebocsnak (nekem), hogy mi volt a magv és a fennszárnyaló mondanivaló, amit olyan nagyonsajnos nem vettem észre. Addig azonban valahányszor meglátom valahol, hogy „Vaknyugat”, szélsebesen elnyargalok a máshovába.

(A kép forrása: www.thalia.hu)

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

Szólj hozzá!

Címkék: Thália Színház Kovács Lajos Vaknyugat Rátóti Zoltán Hunyadkürti György Mészáros Sára


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr55291315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.