Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.05.05. 11:43 KultúrSzóda

Éless-Szín: Ma éjjel szabad

Helyszín: Petőfi Sándor Művelődési Ház, Csömör
Időpont: 2013. május 4., 19 óra
Vaszary János: Ma éjjel szabad vagyok
Szereplők: Nyertes Zsuzsa, Tóth Roland, Kautzky Armand, Madár Veronika, Koncz Gábor, Borbáth Ottília, Kertész Péter, Valler Gabriella, Boldizsár Tünde, Plaszkó Éva, Éless Béla

Programcímke: „Vaszary János, a szerző – a francia bohózatok komikus helyzeteit jó érzékkel helyezi át magyar környezetbe – igazán megérdemli, hogy felfedezzük és együtt élvezzük bohózatát.”

_____________________________

index.jpg 

A Vaszary nevet nálunk Gábor és Piroska járatta be, s úgy logikáztunk, a testvérek harmadika sem lehet teljesen tehetségtelen: az ő darabját nézve eme langyos tavaszi estvén pillekönnyű szórakozásunk leend. Az sem riasztott vissza, hogy a bemutatóért Csömörig kellett utaznunk, ami – tekintve otthonunk földrajzi elhelyezkedését – számunkra szinte zarándoklati minőség. Szétrágtunk egy-egy Sebajtablettát, annál is inkább, mivel Koncz Gábor neve számomra nyomógombként üzemel, érette messzebbmenésre is rávettem volna Férjet.

Hódolva a magunk teremtette hagyományoknak (mármint hogy színház előtt fagylalt dukál), kerestünk egy cukrászdát. Vagyis kerestünk volna, ám mivel a környéken egyetlen kocsmából lehetett választani (ahol jégkrémet árultak fagylaltként) inkább csak imitáltuk a fagyizást. Olyan érzésem volt, mint mikor régen Apu elvitt a Kapufába (ez egy régi, utcasarki elmélkedő műintézet volt évtizedekkel ezelőtt), én elhatároztam, hogy meggyes üdítőt kérek, elvégre nagy ünnep, ha kapufázunk… és minden gyönyörteljes tervezgetés ellenére csak Jaffa volt, amit ki nem állhattam, ezért jobb híján maradt a szódavíz, ami viszont szúrt. A fagyizás (vagyis annak hiánya) által kiváltott életérzés pakkra passzolt az este további részére. Pici művház a csömöri, pici nézőtérrel. Tetőzésként nincs helyjegy, előre láttam lelki szemeimmel, ahogy a virgonc nyugdíjas-hordák átgázolnak a lábamon, letörik a derekam… (fránya előítéletek!) Itt követem meg a közönséget, mert abban ugyan igazam volt, hogy zömében a tapasztaltabb korosztály képviseltette magát, mégsem volt tülekedés, senki nem ütötte bottal a bokacsontom, mindenki kedvesen és türelmesen várt a sorára… mintha másik bolygón lettem volna. Száz piros pont Csömörnek.

A régi idők TSZ-hangulata azért csak nem hagyta magát, és besurrant a falak repedésein: történt ugyanis, hogy az első négy sorba mezei halandó nem ülhetett: oda a helyi és környéki polgármestereket és egyéb potentátokat várták kísérőikkel. Ettől persze vihogási ingerem lett: vajon hogyan döntik el, ki üljön hova? Aki jobban polgármester, azé az első sor, a képviselőtestület meg hátra szorul? Megvan az az eléggé el nem ítélhető és emberileg is nagyon rossz szokásom, hogy nem átallok pusztán a külsőségeket szemügyre véve  élettörténeteket szoborni az arcok mögé. Így ismerem fel a nyugdíjas állatorvost, amint a fiatal aljegyzővel parolázik… a TSZ-elnökből lett képviselőt, és Katikát, akiért hajdan versengett az egész agrár-szekció, és még évtizedek elmúltával is kellemes borzongást vált ki a joviális öregurakból. Katika persze szorgosan vasvillázza tekintetével azokat a fiatalabb menyecskéket, akik viszik tovább a virgonc-stafétát, és akik láthatóan felelősek a modernizált, de lényegét tekintve változatlan hivatali testület borzongatásáért. Ez az egész teljesen gyönyörű. Már megérte eljönni, pedig a függöny még meg sem lebbent.

Újabb csodaként hat ránk, hogy szinte percre pontosan kezdődik az előadás. Az elején ugyan beszédet mond Éless Béla, a darab rendezője, ám mondandóját dicséretesen rövidre fogja. A lényeg így is kiderül: a produkciót magánszínház állította deszkára, Csömör Nagyközség Önkormányzatának anyagi támogatásával. (Nem baj, ettől akár még jó is lehet.) Direktor úr említi, hogy a darabnak nincs mély mondanivalója és erkölcsi tanulsága, a cél pusztán a szórakoztatás. Eddig remek, kérem, az egyetlen bökkenő, hogy tapasztalatom szerint ezen a legkönnyebb elvérezni. De ha már eljöttünk, szavazzunk bizalmat!

Az első másodpercben, elhirtelenkedve kialakított véleményem semmikor sem változik hangyányit sem: a bohózat megállna önmagában, dalok nélkül is. Nincs elég hely a színpadon, a zene túlharsogja az énekhangokat, valamilyen technikai berendezés rezonál valamilyen másikkal, és ez nagyon zavaró. És ha már a zavarásnál tartunk: a súgó ebben az esetben kiválóan megfelelne müezzinnek: a nyolcadik sorban is hiba nélkül tudnék súgásból énekelni… van nekem ez a súgási érzékenységem, hogy szerintem ez a rész nem rám tartozik (aki a néző vagyok), tessen’ bepróbálni, hova kell ahhoz állni, hogy Vecsésen már ne hallhassák a súgót!

A dalbetétekkel és koreográfiával egyébként többrendbeli problémáim is adódnak, de úgy veszem észre, hogy ez nagyjából egyéni szájhúzás, mert a többségnek igenis nagyon tetszik, és a közönség nagyobb fele lelkesen tapsol. Ez az oka, hogy nem részletezem a dalok milyenségét. És az is, hogy igazat adok Férjnek: nem szabad ezt a produkciót ugyanazzal a kontaktlencsével nézni, mint egy Vámpírok bálját. A történet bugyutácska, sokszorosan ismert, mégis kedves és pikáns. Nyertes Zsuzsára mintha ráöntötték volna a szerepét, és a számomra eddig ismeretlen Madár Veronika is kifejezetten kellemes meglepetés. Szokásom nézni a mellékszereplőket, ebben a kategóriában Plaszkó Évának ítélem az aranyat, mert nem túl sok, hanem pont tökéletes. Tóth Roland ellenben ömlesztve jön. Gyanítom, hogy rendezői utasításra játszik, rá is igaz, ami a darabra egészében: kedves és vicces, és alapjában véve jó, csak elég lenne tőle/belőle kicsit kevesebb is. Kautzky Armandtól elnézését: számomra ő szinkronszínész, nem jön össze a fejemben a mimikája és a gesztuskészlete. Magamnak is ciki vagyok, de zavar, hogy teste és arca van a hangjának. És az ő figuráját is túl vehemensnek rendezte Éless Béla, ami – nem győzöm hangsúlyozni – nem biztos, hogy baj, mert a bohózat elbírja, a közönség többsége szereti.

Nem irigylem egyébként a rendezőt: komoly dilemma lehet, hogy elmenjen-e a produkció bennyhillbe, vagy maradjon meg finoman elegánsnak. Végül sok lett a túlzás és a kivárás, a szájbarágós grimasz (igen, köszönöm, elsőre is megértettem, hogy a portás álmos, egy helyzetből öt poént kiküzdeni kedvesen szólva is unalmas), magam a lágyabb megoldásokat kedvelem, ezzel együtt igazat kell adjak a rendezőnek, mert a többség szereti a túljátszásokat. Azért én is megtalálom a nevetési lehetőségeket: van egy-két kifejezetten jó poén, és a háromlábú előadás még nekem is elég stabil ahhoz, hogy ne boruljon fel.

Miként az étkezéseknél, az élet egyéb területén is szívesen hagyom a csemegét utoljára. Jelen esetben Koncz Gábor tekintendő epernek. (Kontrollálatlan ömlengés következ.) Végletesen és szemellenzősen elfogult vagyok vele szemben, pici koromtól kezdve mindent meg akartam nézni, amiben látható volt, vagy legalább a hangja hallatszott. És mindezt annak ellenére, hogy kislányként kifejezetten féltem az ilyen típusú emberektől, őt mégis… Egyike ő azon kevés férfilénynek, akiknek valódi, kézzelfogható kisugárzásuk van. Személyes tapasztalatom, hogy az ember akkor is tudatában van a jelenlétének, ha éppen a piacon áll előtte sorban. A nyakszirt az a szervünk, amely bizsergéssel jelzi, hogy figyelmünkre érdemes ember van a közelben. Az én nyakszirtem az ő jelenlétét minden alkalommal (mondom: piacon is) jelzi. Ő pedig nem elégszik meg azzal, hogy rendelkezik ezzel az adottsággal úgy általában, hanem bánni is tud vele. Ezért nyeri el nálam folyton az összes első díjat. Játszik a hangjával, a testével, a tekintetével, sőt, talán a szempillájával is. Eddig rendben is lenne, de játszik az érzelmeimmel is: azon nevetek, amin csak akarja. Nyúlfarknyi, semmi kis szerepbe annyi mindent belepakol (elegánsat, finomat, szépet), hogy helyrebillenti az előadást számomra is. Méltatlan helyzetekbe rendezték bele, alkatára sehogy nem illő pózokat kell felvennie, és megoldja mégis. Az évek, a rutin, vagy a tehetség (pont nem érdekel, nem vagyok elemzős hangulatban), de tőle minden jobb lesz. Pedig nem mosolyog sosem. Meg sem rándul a szája sarka. Vág egy arcot, mindenki pukkad a nevetéstől, egyedül ő marad blazírt. Azért persze lehet némelykor mosolyogni látni… olyankor kisüt a nap.

Előadás-mérleg: megnézésre ajánlom is, meg nem is. A hozzám hasonló törpe kisebbségnek ajánlom a csemegék miatt, ellenjavallt viszont a túlzások, harsogás és dalbetétek miatt. Az ilyesmire fogékonyaknak viszont hajrá-hajrá! Kedves, nosztalgikus, vicces, csinoslányos, nevethetős. Azt azonban mindenképpen javaslom, hogy aki teheti, üljön távolabb. Oda, ahova nem hallatszik el a csikorgás.

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

Szólj hozzá!

Címkék: Koncz Gábor Éless-Szín Nyertes Zsuzsa Madár Veronika Kautzky Armand Plaszkó Éva Tóth Roland


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr285281891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.