Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.04.23. 11:47 KultúrSzóda

Kutya vacsorája

suvolveny_kis.jpgAmikor még süvölvény

Kutya lassan négy és fél éves. Táplálása sarkalatos kérdés. Rendes háztartásokkal ellentétben nálunk semmi sem biztosabb, mint a kutya vacsorája. Büszke vagyok arra, hogy a lehető legjobb táppal etetjük, többet próbáltunk, több embert megkérdeztünk, figyeltük a proteint, szénhidrátot, tartósító- és színezékmentességet. Még a csomagolás színére is ügyeltünk volna, ha nem lenne kölykünk fekete (amihez – mint tudjuk – bármely szín passzol). De facto többet költünk az eb táplálására, mint a sajátunkra. A táp mellé kap gyümölcsöt és nyers zöldséget (abban van a vitamin) és főzött (sótlan, fűszerezetlen, natúr) rizst, ami segíti az emésztését. Vagy nemtommér’. Hogy érezze a törődést. Mindezt persze szépen felengedem vízzel, mert amikor – egyszer – szárazon kapta a tápot, kis híja volt, hogy megfulladt. Oh, majd’ elfeledtem: azért ilyen kritikus pont nálunk az etetési szertartás, mert Lina nem rág. Szippant. Bár amikor leette az egérautónk oldalsó díszlécét, azt meg kellett rágnia, tekintve hogy a méteres darab több részletben jelent meg a kutya másik végén… Mindenesetre minden este kézből kapja a minőségi papit. Ha tél van, meleg vízzel engedem fel, így legalább folyadékot is vesz magához. A probléma egyébként objektíven is létezik: a kutyaiskola 20+éves tapasztalattal rendelkező oktatója megkövülten nézi, ahogy Kuty zabál, elmondása szerint nem látott még ilyet, nem is hitte, hogy ilyen létezhet. (Na, akkor kezdtünk kézből etetni.)

Ehhez képest néhány napja olvasom, hogy akkor teszem a legjobbat családunk legifjabbjával, ha nyers, csontos húst adok neki. Pillanat. Hogyan? NYERS húst? Az én pici babakutyámnak? És a bélféreg? És a szilánkosra törő, beleket átszúró csontok? És a nyers hús okozta vérengzési hajlam? És a megcsavarodó gyomor? Egy útszéli keveréket esetleg, de ezt a túltenyésztett, elkényeztetett… Hát, ránk ez tuti nem vonatkozik. Aztán olvasok tovább, és kiderül, hogy de igen. Ugyanezt a típust más is tartja nyers koszton. És így sorban, minden kifogásom léket kap olvasás közben (Patadoki rulez, eleinte csak Facebook-on). A gondolatsor tragikusan logikus és egyszerű. Sőt (horribile dictu!) még rá is dobban a szívem. Mint anno, amikor arról olvastam, hogy a gyógyszergyártók nem feltétlenül azt akarják, hogy az emberek meggyógyuljanak (mert ugye az egészséges ember nem üzlet). Ezt követően egyik pillanatról a másikra visszaadtuk gyógyszerfogyasztási aranykoszorú érdemrendünket (olyan nem volt, hogy nálam ne legyen Quarelin, Algo-, Kalmo, NoSpa, Kataflam, Neo Citran, stb.), és végleg letettük a bogyókat (ennek kb. hat-hét éve lehet). Ilyen horderejű tudati megrázkódtatást okoz nekem ez a nyers dolog is.

Megkérem Férjet, ugyan olvasná már el, mit találtam. Nálunk ő az ész, a logika és az értelem, hátha majd lebeszél. És lőn. Elolvassa, ám nem beszél le, hanem rákattan a témára. Bontatlan konzervekkel, tápos zacskóval irány a Vatera. Elhatározzuk: fejest ugrunk. (A dolog pikantériája, hogy mi magunk nem fogyasztunk húst, tehát honnan szerezzünk? Milyet? Mennyit? Nem fullad meg? Felvágjam? Adjak csontot? Belsőség? Az minek? És ha muszáj, abból mennyit? Hányszor? Hogy értessem meg vele? Hát fel sem fogja ismerni, ha nincs granulálva! Olyan kis béna, egyszer tisztára mozdulatlanul hagyta, hogy egy macsek véresre karmolja az orrát!). Nagy levegő, nóta kettő három, és!

Ma délután Férj beállít 38 db csirkelábbal, és négy korpusszal. Utóbbiak teljes hosszukban foglalnak helyet a szatyorban: fej, tor, potroh. Tehát FEJ. Rajta a tetem végén. Persze Életem Cseresznyéje ilyenkor elmélyülten olvas, fehér vadász hazahozta, asszony dolgozza felfelé. Darab ideig farkasszemet nézünk: a szárnyas (maradéka) és én. Szerencse, hogy Tik már tollatlan, különben komoly veszélyben forogna a nyers táplálás (ideája is, nemhogy a gyakorlata).

Ráhangolódásként levágom a lábakról a körmöt. Lehet, hogy meg tudja emészteni, de azért na! Ez olyan mérhetetlenül slampos dolog, az én kutyám nem fog körmöket ropogtatni! (És halottszemű, csőrös fejeket sem, ami azt illeti, praktikus okokból: hogy a gyomrom tartalma a gyomromban helyezkedjen el, ne pedig a drágaszép kutyám hátán.)

Mit mondjak: az ókori Thermopülai hősei szottyadt mosónők hozzám képest. Eltökélem magam, nekifohászkodom és elválasztom a fejeket a nyakaktól. Közben csak egész kicsit hüppögök, és egész nagyokat nyelek. (Lélegezz, asszony, lélegezz!!!) Hogy egyébként mikről beszélek magamban, arra boruljon misztika.

A biztonságnak kedveskedvén a szokásossal indítok Kutyánál: főtt rizs és granulált táp (a maradékot már elhasználom, és hát kotyogjon szegénynek valami a gyomra alján, ha esetleg a software nem azonosítja táplálékként a boldogult kotkotot). Mellé (egy másik tálkába) a tetemdarabok. Lábak egyenként, egy darab madár nyaktól farkbojtig. Hozzálátunk a szokásos szertartáshoz, Linzer minden porcikájával koncentrál (Teremtőm, ha én így tudnék egyhegyűsíteni, már régen megvilágosodott lennék…) Férj ekkor bohón meglibbenti a nyers táplálékot tartalmazó küblit méterekre szemünk fényétől. Onnan kezdve a mi tápos ebünk három szólamban fütyül a tápra. Szinte hallatszik a robaj, ahogy a táp-istenség piedesztálja megürül. Valahogy azért letuszkolom a torkán az elkészített első fogást (látta valaki az Üvegtigrist? "De bizony, hogy megeszed!"), majd jöhetnek a lábak. És a csoda a szemünk előtt bontakozik valósággá! Vakok látnak, bénák járnak, a kutyánk RÁG! Nem győzünk gyönyörködni az eleddig ismeretlen tüneményben. Majd - az étkezés koronájaként - megkapja egyben a lefejezett testet. Szemérmesen arrébb lépünk, nem akarván látni fuldoklását. Ám ekkor ismét: csoda (vakok látnak, stb., lásd előbb) egy percnél hosszabb ideig rágódik ezen az… élelmen. Tép, rág, tép, rág, és így tovább. Csak a legelején próbálja egészben lenyelni a félkilós darabot, de hamar észleli a módszer hibáit. Távolról figyeljük őt, mint két elmeroggyant. Azért van annak egy diszkrét bája, amikor az ember azon izgul, hogy az ötvenkilós (harci)kutyája képes-e legyőzni 78 dkg nyers valamit... De nincs mit tenni, egyébként annyira béna szegény táplálkozás terén, hogy komoly és valódi büszkeséget érzek eme hétköznapi esemény láttán.

csizmas_kandur.jpgEtetés előtt: apró, pici Csizmás Kandúr

Elindultunk egy úton, a négyéves kutyánk magától táplálkozik és egyelőre nem fulladt meg (ki hinné?!). Ímhol nyíltak beláthatatlan távlatok. És akkor a homeopátiás kullancstávoltartót még ki sem próbáltuk. Fanfárok, zengjetek! Dobok, peregjetek! Zászlók, lobogjatok! Kutyacsemeténk önállóan táplálkozott, és túlélte!

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

6 komment

Címkék: Cane Corso


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr905242724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

feketesapkás mizo · http://mizo.blog.hu/ 2013.04.24. 10:46:30

Hát ez isteni volt!!!! Köszönöm, hogy könny csorogva besírtam tőle!!!!:-))

KultúrSzóda 2013.04.24. 14:14:45

@feketesapkás mizo: Patadokié az érdem :) Egyébként ha sikerült néhány kellemes percet szereznem, a foglalkozás elérte célját :) Köszönöm, hogy írtál.

feketesapkás mizo · http://mizo.blog.hu/ 2013.04.24. 14:16:18

:-) Az a vicces, hogy nekem is corsom van és én is Patadoki szemlélete szerint etetek.:-))

alfa.orionis 2013.04.25. 08:49:49

Mi meg nincskullancsozunk is, és tényleg nincs kullancs! :)

KultúrSzóda 2013.04.25. 10:32:11

Kíváncsi lennék, vajon más corsoja is ilyen... khm... perdita-lelkű? :)

A Nincskullancs nálunk is folyamatban!

Jazzy01 2013.04.26. 21:37:03

Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :)
Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leonbergit. Nincs se kullancs se semmilyen allergia, betegség, rendellenesség. Van viszont két egészséges, jó kedélyű, hófehér fogú csodaszép leo. :)