Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.04.08. 11:46 KultúrSzóda

Momentán: Variációk valóságra

Helyszín: IMPRÓ – kreatív töltőállomás
Időpont: 2013. április 8., 7 óra
Nulladik Óra

Szereplők: Nemes Takách Kata, Várady Zsuzsi, Molnár Levente, Harsányi Bence, Kiskovács Attila; „Műsorvezető”: Bódy Gergő, zenei felelős: Pirisi László

Programcímke:
impróreggeli
Ki mondta, hogy a hétfő csak szörnyen kezdődhet?

Ki mondta, hogy színházba csak este lehet járni?
Ki mondta, hogy reggel nem vagyunk viccesek?
Ki mondta, hogy előbb a munka, aztán a szórakozás?!?”

_____________________________

1.jpg

Nulladik óra másodszor. Lassan házi krónikássá válok Momentánéknál, de vállalom, vonzanak a kreatív őrülések. Tekintettel a sötétre, hidegre és koránra azért kissé elbizonytalanodom a menniakarásban. Miután azonban Férj képes volt és ezért hajnal négy előtt felkelt (bicajjal agglomerációból be a Fővárosba, ott lezuhany, étlen-szomjan rohanás velem találkozni, hogy „óra” után minél kevesebb időveszteséggel indulhasson tovább), egy szavam sincs. De a nagy szótlanságban azért megjárja elmémet az a gondolat, hogy hajnal négy tulajdonképpen még éjjel négy, és volt idő (boldog fiatalság), amikor ilyenkor még átmentünk egy másik szórakozóhelyre…

A múltkori élmény az újdonság varázsát jelentette, mostan viszont Férj társaságában lehettem. Nem tudom megmondani, melyik „előadás” tetszett jobban, de azt hiszem, társasággal (vagy párral) menni élvezetesebb, mint magányosan.

A (túl rövid) egy óra alatt kiderült, hogy a mai reggel hőmérsékleti és fényviszonylati okokból sem tavasz még, tehát a mai közönség még abszolút mértékben hősnek számít. Volt megint reggeli torna (kevés politikai-gimnasztikai áthallással), és a sok jobbnál jobb szituáció között megérhettük azt is, hogy Gergő pirul és határolódik elfele.

A Társulat ötletességére és zsenialitására nem térnék ki ismét (egyrészt mert régebben már kitértem, másrészt mert a varázslatot a „most” hordozza, ami pont ezért utólag felmelegítve már nem olyan). Motoszkált viszont a fejemben egy gondolat a valóságról, valamint annak relativitásáról. Magamat leptem meg vele a legjobban, hogy ez a minden ízében nevetős, felszabadult és vidor élmény a mély húrjaimat pendítette meg.

Nem tudom, kinek és mikor jutott eszébe a hajnali színház, vagy az improvizációs műfaj úgy általában. Részemről mindenhogy jár a pont. Azonban csak most gondolkodtam el azon, vajon hányan és hányszor magyarázták el a kitaláló(k)nak, hogy miért megvalósíthatatlan/őrültség/biztos bukás az ilyesmi. Vicces a programcímkén a „ki mondta?”-sorozat, de tényleg, ki mondja (ki mondhatja) meg, milyen lehet a saját valóságunk? Miért természetes, hogy egyből, zsigerből gyűlöljük a hétfőt, a hajnalt, hát még a hétfő hajnalt! Korán reggel, amikor a legfrissebb, legvidámabb, legpihentebb lehetne az ember, rögtön azzal kezdi, hogy bemegy a munkahelyére, amit nem szeret, de legalább „biztos állás”. Egész nap nem teremt, nem alkot semmit (nem, az adóbírság kiszabása és a büntetési cédulák kitöltése nem minősül teremtésnek), és csodálkozik, hogy fáradt, beteg és kedvetlen. Viszonylag sok ismerősöm van, azonban valamennyi ismerősöm kb. 2%-a (kettő százaléka) végzi örömmel hétköznapi tevékenységét, és körülbelül ugyanennyi ismerősöm munkája teremt értéket. Ezt most nem is részletezem tovább, mindenki gondolja magának végig, ha meri!

Ezzel szemben mennyire szuper az, hogy a.) vannak valakik, akik ezt a hétfői kriptahangulatot nem csupán felismerték, hanem képesek és hajlandók eloszlatni, és b.) akik megmutatják, hogy úgy is lehet „dolgozni”, ahogy ők. Kicsit most kevésbé figyeltem az előadásra, megpróbáltam az embereket látni. Kérem szépen, lehet, hogy voltak magánéleti problémák és behorpadt sárhányók a Társulaton belül, de mindebből semmi nem volt látható. Kiegyensúlyozott emberi lényeket láttam, akik felépítettek egy átlagostól tökéletesen eltérő valóságot (a saját példám miatt gondolom, hogy sokszor hallották, miért nem fog menni), élvezik amit csinálnak, és (borzalom anyja, ne hagyj el!) másokat is beengednek ebbe a valóságba.

A végtelenségig egyszerű lény (aki én vagyok) azt látja, hogy bizonyos (az átlagnál talán egy hajszállal merészebb) emberek kiálltak valamiért, amiről pontosan tudták, hogy nagyszerű. Ami számukra nem munka, hanem élvezhető játék, majd felépítették ezen ötlet köré az ütőképes valóságukat. Boldogok, rengetegjük van valami nagyon fontos dologból, amiből az átlag európai civilizáltnak kevése sincs, és nem átallják két marokkal szórni összegyűjtött kincseiket. Mindig újszerűen, minden alkalommal úgy, mintha először tennék, szívvel-lélekkel. A profik pontosságával és az amatőrök lelkesedésével. Az Impró-ház tényleg „töltőállomás”, humán akkumulátorokkal. Nem is a nevetés az, amiért elsősorban visszajárunk (Férj és én), hanem az életben levés élményének kuriozitása. És a ragadós pozitív példa, és a saját bőrünkön tapasztalható, szürkemarha méretű különbség „létezés” és „élet” között. Ha úgy tetszik: életpálya-modell, életművészeti workshop, életvezetési know-how. Ugyanis a Momentán-jelenség varázslatos titka az én szememben az, hogy ugyanezt a trükköt bárki – akárki – ugyanígy alkalmazhatja (-hatná) a saját életében. Bárki. Akárki.

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

Szólj hozzá!

Címkék: Molnár Levente Momentán Társulat Nemes Takách Kata Várady Zsuzsi Harsányi Bence Bódy Gergő Kiskovács Attila


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr805209091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.