Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.03.27. 11:58 KultúrSzóda

Pomáz MOG – OMG

Helyszín: Művelődési Ház, Pomáz
Időpont: 2013. március 23., 18
óra
Musical-Operett Gála
Szereplők: Baranyai Annamária, Egyházi Géza, Kovács Gábor, Mahó Andrea, Miller Zoltán, Németh Attila, Peller Anna, Szabó P. Szilveszter

Nincs programcímke. Hakni. A képeket is én kapirgáltam össze Google bácsitól.

_____________________________

Plakat1.jpg

Szeretem a vidéki haknikat. Sajátos hangulatuk van, főleg, ha a művházon látszik, hogy látott szebb napokat. (A pomázin látszik.) Ilyenkor nehezebb varázslatot teremtetni, viszont ha sikerül, élesebb a kontraszt is. Azért a szakadt-lyukas függöny kicsit erős…

Megvan az a kép, hogy a naaagy, szürke kandúr beszippantott egy tele tál tejszínt, és az étkezés végeztével elégedetten hátradől és nyalogatja a bajszát? No, én pont ilyen vagyok, amikor Egyházi Géza lép elsőnek színpadra, szmokingban. Önmagában a szmoking közömbös számomra, de ezzel az emberrel súlyosbítva mindig elámulítóan orcátlan, pimasz jelenés… Mikor azonban elkezd beszélni, rögtön lekonyul az arcomról a tejszínhab. Merthogy azt közli, hogy tüstént rohannia kell a fővárosba, színházba ugrani, alig van idő elénekelni egy-két dalt, de azért nagyon örül, hogy itt lehet. Durr! Nem mondom, hogy kizárólag miatta vagyunk ott, de azért na! Hegyezem valamennyi érzékszervem, hogy minél többet szívhassak magamba előadásából, amit akárhányszor sem vagyok képes unalmasnak látni-hallani. Főleg nem, amikor a „Granada” c. örökbecsűt énekli. Hosszú haj (volt ugyan hosszabb is, de még épp határeset), szmoking, rosszfiús mosoly, spanyoluléneklés (és valljuk be: ennek a dalnak van egy szolid temperamentumú sodrása)… azért itt elég sok gyengém összeszalad. Hárítom, hogy nemsokára mennie kell, eltűnik a lyukas függöny, a porszag meg minden kényelmetlenség, sikerül tökéletesen jelen lennem. A helyzet az, hogy ez az egy szám önmagában megérte a 120 km autózást. Részlegesen visszatér a macskabajusz-feeling. Azt tartom, hogy ha egyszer valaki jól elénekelt egy dalt, azt utána nem illik bolygatni, és csak maroknyi embernek lenne szabad egyáltalán megpróbálni. Nos, Egyházi Géza azon kevesek közé tartozik, akiknek zenei téren részemről bármit szabad. A „Delilah” (bár én is eléggé tomdzsonszos vagyok) szerintem konkrétan jobb, mint eredetiben. (És ezt teljesen objektíven mondom, tényleg…) Van aztán még három duett, és nem marad ki a második-első kedvencem sem, a „Hej, cigány!”. (Csak azért, mert a saját magam építette bálványt jogom van kicsit megrongálni, nem hagyhatom szó nélkül, hogy beakad a kabátgomb, de nem baj, „sose’ halunk meg!”, „százfelé szakadjon a húr”, valamint „így mulat minálunk egy úr!”: Géza megrántja, gomb szakad, kabát repül, dal eléneklődik… majd taps közben az imént még teljesen bohém, önfeledten mulató férfi akkurátusan összeszedi az imént kilőtt gombot. Hát ezen csak kell mosolyogni...)

Miller Zoltánnak is mennie kell a szünetben, az első felvonásban sokat van színpadon Mahó Andreával. Mindketten remekül énekelnek, hozzám mégsem áll annyira közel az előadásmódjuk. Ennek ellenére a Fantom-duett alatt citerázik a gerincem. Ezt a dalt kevesen tudnák ilyen minőségben elénekelni, ez vitathatatlan.

Az első felvonásban helyet kap még Peller Anna és Baranyai Annamária. Utóbbi hölgyet amennyire emlékszem, most látom először színpadon, és nyilván az én hibám, de különösebben mély nyomot nem hagy bennem. Nem úgy Peller Anna, aki dögös, vagány, és valami észvesztős tónusú hangja van. Nem szól rosszul a „One night only”. Az „Útvesztő” azonban kifejezetten szárnyal, és nem azért, mert újdonság lenne, vagy mert még sosem hallottam így elénekelni, hanem mert Szabó P. Szilveszter mellett végre ott van a színpadon Németh Attila is. És ugyan a második félidőben háromszor énekel, ezt én még mindig fájóan kevésnek érzem. Tetszik a Hamlet-dal, két éve is tetszett, jó lenne többet hallani a musicalből. Jó lenne teljes egészében színpadon látni, esetleg Attila főszereplésével. Kicsit furcsa és unalmas már, hogy minden jelenése „3. sz. kandeláber”- szintű, és tudomásom szerint jelenleg nincs egyetlen olyan szerepe sem, amelyben megmutathatná, mi mindenre képes. Értem én, hogy nincs kis szerep csak rossz színész, egyszerűen jó volna többször hallhatni Attilát színpadon. Ennyi.

Ha ezen túllépek, észrevehetem, hogy a második rész új meglepetést is hoz: Kovács Gábort, akiről szerintem még fogunk hallani, és akiről effektíve képtelen vagyok elhinni, hogy informatikus. Ez csak valami tévedés lehet.

Van Rebecca is, Peller Anna gazdag hangja azonnal megteremti a baljós hangulatot, függetlenül a környezettől, és Szabó P. Szilveszter előadásmódja is alkalmas lenne rá, hogy lássam a díszletet és felidéződjön a darab hangulata – ha hagynám. Nem hagyom, mert nem akarok órákra beborulni. Ezért is gratulálok hálatelt szívvel ahhoz a dramaturgiai csavaráshoz, hogy a „Ne menj el!” után közvetlenül az „Árva fiú” következik. Természetesen nem a sorrenddel van bajom, nem is a dalokkal, hanem inkább a közvetlenséggel. Merthogy alig kínlódok végig egy számot a Rudolfból (nem láttam az eredetit, és érzem, hogy feszültség akar lenni, de vajon tényleg ennyire kell kiabálni?), bejön Szabó P., letelepszik kedvesen a színpad szélére és a Kulka-dallal – vagyis azzal a francia sanzonnal (?), amit először Kulka Jánostól hallottam – gyengéden átgyalogol rajtam. Majd jön Németh Attila, fogja az Árvafiút, és olyan hatást ér el vele, amilyet boldogult Cserháti sohasem (lásd itt is a feldolgozásról korábban írtakat). Meggyőződésem, hogy ezt a dalt az ő hangjára, az ő értelmezési módjára, az ő alakjára írták… ez a dal az övé és senki másé.

Ezek után még énekelnek valakik valamit, de már nem igazán figyelem a végét. (Na jó, a vége felé azért Janza Kata hiánya még átüt a kábaságomon, de nagyjából ennyi.)

Hazafelé viszonylag csendes az utunk, csillagragyogásos, én pedig azon gondolkodom, miért van, hogy valakik olyan sokat szerepelnek, pedig nem kellene, valakik pedig nem állnak deszkára, holott oda születtek. És sokadszorra találgatom, mitől függ, hogy észreveszem a szakadt függönyt, vagy a saját testem is viszonylagossá válik az élmény hatására. Mi sugárzik bizonyos művészekből, ami megnevettet, megkönnyeztet… amitől annyira értem, amiről énekelnek… Milyen tűz, elszánás, önmagukkal szembeni igényesség késztet arra neves, ünnepelt művészeket, hogy szinte méltatlan körülmények között is ugyanolyan élményt akarjanak és tudjanak adni, mint országhíres színházakban? (Már persze van, akinek ez nem inge…) Jó néha ez a fajta kötetlenség, ezek az élmények. Váratlanul magas a felejthetetlen pillanatok aránya az ilyen haknikon. Megéri utazni. Főleg, ha csillagos az éjszaka. Sokszor a csillagok válaszolják meg az elsuttogott kérdéseket.

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

1 komment

Címkék: Miller Zoltán Szabó P. Szilveszter Egyházi Géza Mahó Andrea Peller Anna Kovács Gábor Németh Attila


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr775171410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyílméregbéka 2013.03.27. 20:13:34

Itt az egész blog lényege: a jó előadó az, aki ha ott áll a színpadon, nem veszed észre a szakadt függönyt!
:-)