Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.03.21. 11:25 KultúrSzóda

Thália: Hat hét, hat tánc

Helyszín: Thália Színház

Időpont: 2013. március 19., 19 óra

Richard Alfieri: Hat hét, hat tánc

Szereplők: Vári Éva, Kulka János

Programcímke: „Rendkívül szórakoztató színdarab barátságról, szerelemről, betegségről, arról, hogy milyen nehéz helyesen élni az életünket, és hogy csak egy igaz barát segíthet az elkövetett hibáink, illetve a régi fájdalmak és a magány elfeledésében. A vígjáték egy látványos és hangulatos színházi előadás forgatókönyve, melyben minden egyes jelenetnek megvan a maga hangulata az eltérő korokból származó táncokkal és zenékkel.”

_____________________________

tn_phoca_thumb_l_hatht_1.jpg Vígjáték? Alig hiszem. Vannak ugyan benne felhőtlenül nevetős részek szép számmal, ám ez a darab számomra semmiként nem fér bele a „vígjáték” fogalmi kereteibe. Keserédes, ambivalens, ráébresztős szembesítés, fanyar korrajz talán, de vígjáték… az nem.

Hogyan lehet felébreszteni egy színháznyi ember érdeklődését? Hogyan lehet elérni, hogy egy elég hosszú egyfelvonásos alatt végig nyitott szívvel figyeljen mindenki? Mi kell ahhoz, hogy egy darab kiütéssel győzzön?

Lássuk:
Kell két telivér színművész. Izgalmasabb, ha ellenkező neműek. Pikantériai kellék, hogy a hölgy erősen aggosodik, a férfi sem hagyományos szerep szerint van jelen. Csipet édességet a tulajdonságok adnak. A hölgy lelkész általi összeházasodás áldozata lett, viszont megőrizte humorát és öniróniáját – még ha az idő múltával kissé el is pokrócosodott. Tanítónő is volt sokáig, tehát felismeri a hazugságot, mindig tudja mi helyes és mi nem, könnyen és gyorsan ítél, sosem fél véleményt alkotni és véleményét rögvest kimondani. A férfi tánctanár. Szabadszájú, őszintébb a kelleténél, temperamentumos sündisznó, egyéb személyiségi attribútumait tekintve olasz. Nagy vonalakban ennyi zárható fogalmi keretek közé. Kell még némi vibrálás, ami (figyelembe véve a szereplőkről időközben kiderülőket) nem elhanyagolható teljesítmény.

Swing: a két ember annyira eltérő és annyira nehéz természet, hogy sehol közös nevező. Kapcsolatuk első látásra ellenszenv. Bökkenő, hogy Lily táncolni akar, Michaelnek pedig kell a tánctanári munka. A hölgy ráadásul nem bizonyul nehézlábú tanítványnak, sőt!

Tangó: valódi veszekedés a két ember között. Bár csak másodszor találkoznak, egész rutinosan ölik egymást, csaknem mint egy normál házasságban. Sajnos a hölgy nyomozási hajlama fényt derít Michael füllentésére. Kiderül, hogy a tánctanár meleg, viszont pimasz. Lily komoly választás előtt áll: hagyja felülkerekedni imádott (elő)ítéleteit felvállalva, hogy ugrik a táncolás, vagy a tánc miatt hajlandó szemet hunyni egy olyan emberi tulajdonság fölött, ami normál osztásban nem is tartozna rá. Különdíjként ebben a jelenetben Kulka János mond egy mondatot, amiért már megérte eljönni, jelesül: „az ember a halálos ágyán az átmeneteket bánja meg legjobban”. Püff neki. Szívemből (-be, -nek, -ről) szól, mintegy mellékesen. Sajátos hangsúllyal mondja ki ezt a mondatot, simogatás surran a hangjában, a tekintete is megváltozik kicsit… és mindez nem tart tovább, mint egy kilégzés. Lélekre ható félmondat, éhgyomorra. A tangó pont illik ehhez a veszekedős elektromossághoz.

Bécsi keringő: kiderül, hogy lelkész úr (aki mindig mindjárt betoppan) hat éve halott. Ez eléggé kínos, mert Lily eddig a pontig a feddhetetlenség magasából osztotta az észt és az ítéletet, most meg hazugságon kapódik ő is. Pont a javára, hogy elismeri: nincs mentsége. Magyarázata azonban van, elsőrendű. Hiszen egy magányos nőt annyi veszély fenyeget, kezdve a megerőszakolás valós veszedelmén. Meg ez, meg az. Az ember észre sem veszi, oly könnyen adja magát a hazugság, ami – ha jobban megvizsgáljuk – nem is valódi hazugság, inkább csak olyan füllentés-féle, kis hazugságocska, nem ártunk vele senkinek. Aha, nem, csak éppen beépül életünkbe, észrevétlenül a részévé válik, végül magunk sem vesszük észre, hogy folyékonyan hazudunk, közben ártatlan arccal mondunk ítéletet másokra. És a legszebb az egészben, hogy hazugságainkkal legtöbbször egyedül magunkat csapjuk be, méghozzá olyan mesteri módon, hogy az egészből észre sem veszünk semmit. Sem azt, hogy hazudtunk, sem azt, hogy egy elejtett megjegyzéssel esetleg átgyalogoltunk valakin. Vagy van hazugság, amit más mércével kellene mérni? Másként esik latba, ha egy meleg tánctanár hazudik, mintha az özv. lelkészné? Mitől függ, melyik magyarázat fogadható el, és melyik számít majd üres kifogásnak? Egy meleg férfi a társadalmi porondon elveszti a „kegyes” hazugsághoz való jogát egy lelkészfeleséggel szemben? Ha az egyiket elítéljük, a másikhoz miért mosolygunk bólogatva? Aztán még itt van ez a dolog a nők koráról. Ha nem mondom meg, hány éves vagyok, vagy ha kevesebbet mondok, az nem hazugság? Ennek már társadalmi/önvédelmi magyarázata sincs, pusztán hiúsági. Nézzenek oda, Lelkészné is emberből van! Vári Éva bűbájos játéka szembesít saját önbecsapásaimmal is, mégsem marad rossz érzés bennem, mert van ideje ennek a nagyon fontos dilemmának kiforogni, az élét elveszik a humoros momentumok, és a jelenet végén ott a könnyed keringő, ami ugyan nekem belül nem passzol a bűntudathoz és a rajtakapottság-érzéshez, összességében mégis szépen jön ki és fogyasztható. Eddig még akár vígjáték is lehetne.

Slowfox: ez az óra tulajdonképpen nincs is, mert Lily gyengélkedik, és telefonon lemondja a tánciskolában. Michael azonban nem tud erről… vagyis tud, de mert aggódik, betesz a cvekkerbe egy termosz levest és megjelenik - mint rendesen. Szándékában áll a hölgyet kirázni a betegségből. Mivel azonban az idős asszony ezúttal tényleg rossz bőrben van (szemmel láthatóan sokkal apróbb, mint az előbb), több a beszélgetős rész, mint a táncos. Azt hiszem, itt derül ki, hogy valójában nem tánctanárra, hanem partnerre volt szüksége, mert imád táncolni, de az ő korában és társadalmi helyzetében sehogyan nem nyílik erre alkalom. Ez a vallomás is tele finom humorral és öniróniával, nehéz lenne mosoly nélkül megállni. Amiket viszont Michael életéről, New York-ból való elköltözésének indokáról megtudunk, kifejezetten jól bírom nevetés nélkül... Voltaképpen teljesen belém költözik a hökkenés. Nem is az elmondottak miatt (valami ilyesmit sejtettem már), hanem azért, ahogy Kulka János mindezt elénk tárja: totális átéléssel, természetesen, „mit kell ezen csodálkozni” stílusban. És talán a beszélgetés bensőséges hangulata teszi, talán az olasz tánctanár gondoskodása, de ez a tánc nagyon lágy, nagyon óvatos, légies. Nagyon szép.

Cha-cha-cha: a kihelyezett táncórát szórakozóhelyen tartották, a lakásba megérkezve most csak a beszélgetős rész marad. Talán a kései időpont, talán a két magányos ember egyre mélyülő kapcsolata okozza, hogy súlyos, rég eltemetett titkokat mesél el egymásnak a férfi és a nő. A megrázó történeteken túl nekem az jön át, hogy más-más úton, más-más okból ez a két teljesen különböző ember most mégis egyformán magányos, és ezen a magányon osztoznak egymással. A magány a közös nevező, egy nagyon erős alap, amire óvatosan, eleinte félve, de lehet kezdeni építkezni.

Disco tánc: egyebek mellett fény derül az asszony rosszulléteinek okára. Itt már Michael levetkőzi önvédelmi tüskéit, megmutatja szeretetreméltó arcát, és Lily sem alakoskodik, leszállt a magas lóról is. A befejező jelenet egyszerű, emberi, tiszta… gombócot épít a torkomba.

Ennél a darabnál sem elsősorban a történet a lényeg, ezért is mertem leírni viszonylag részletesen. Engem a színészi munka érintett meg: a természetesség, a manírtalanság (de jó ilyet látni!) és a mindannyiunkban jelenlévő emberi esendőség elé tartott (kicsit görbe) tükör… És sok olyan egyéb érzelem és tulajdonság, ami nem látszik első pillantásra, csak a színház közben fedezhető fel, éppen ezért jó szívvel ajánlom bárkinek, aki fogékony a rétegről rétegre lehulló álarcok és a valódi ember megjelenésének élményére.

(A kép forrása: www.thalia.hu)

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

Szólj hozzá!

Címkék: Thália Színház Kulka János Vári Éva


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr145157895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.