Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.03.16. 11:09 KultúrSzóda

Tényleg Mohács kell?

„Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.”

 

Tudjátok: nagyon ritka, amikor valami olyasmiről írok, ami nem színház. A kulturális témákat szeretem. Most is meghagyom másnak az okok boncolgatását: hogyan és miért alakult ki a március 14-15-i katasztrófahelyzet az országban. Nálam sokkal tájékozottabbak és tehetségesebbek fejtegették és fogják fejtegetni a politikai felelősséget; a „kormány” és a „társadalom” egymásnak dobálja az elégedetlenség labdáját.

Véleményem még csak lenne, de a dolognak ez a vonatkozása nem érdekel. Nem is rekedtem tizenórákra a hóban. Itthon ültem jó melegben, az egyetlen bánatom az volt, hogy a hóhelyzet miatt szemünk fénye keresztlányunkkal nem tudtunk együtt lenni. Egy másik, szerintem súlyához képest nem elégszer kiemelt dolog azonban piszkálja a csőröm. Eszmerohanásom – miként valamennyi írásom – nem szól mindenkinek, és kizárólag a saját véleményem tükrözi.

 Íme a mese:

Férjjel kívülállóként figyeltük az eseményeket. Óráról órára bontakozott ki szemünk előtt a Nagy Történet. Figyeltük a közösségi médiát, néztük az Indexet. És nem győztük keresgélni a porba hullott állunkat.

Hallottatok arról, hogy „turáni átok”? Hallottatok arról, hogy „két magyar egy szobában háromfelé húz”? Hallottátok, hogy „nem kell verni a magyarokat, verik ők egymást”? Mert én hallottam. Nap nap után tapasztalom is a széthúzást és ellenségeskedést a közlekedésben, az utcán, a politikában (hát még, amikor a politika lejön a családok és barátok szintjére!). Ez MSZP-s, az jobbikos, egyik zsidó, másik meleg, a harmadik gárdista, komcsi és neonáci, barna hajú és vörös inges, vagy vörös hajú és barna inges… a lényeg, hogy utálhassam, lenézhessem, megítélhessem. Találnunk kell a hétköznapokban valamit – akármit – ami elválaszt. Ez többnyire – segítvén a multimédiás lehetőségektől – sikerül is. Szerintem a magyar széthúzás és áskálódás világhírű és világszínvonalú. (Végre jók vagyunk valamiben!)

Aztán jön egy vis maior, egy katasztrófa, amikor „fentről” valamiért – nem az én dolgom a „miért” – nem érkezik segítség, megoldás. Az emberek az utakon rekednek magukra hagyva, nem ritkán életveszélyben. Az ország többsége látja, hogy ez most nagyon nem babra megy. És akkor történik valami ezzel a sok turáni átkozottal. Az egymás ellen acsarkodók nekiállnak Facebookon, Twitteren és Isten tudja, hol még, és segítenek. Aki az elakadtak közelében lakik, maga megy menteni, ha teheti. Ha nincs terepjárműve, ajánl tál ételt, melegedést, szállást. Az Indexen olvastam, hogy az ország egyik fele a hóban, a másik fele pedig vagy menti őket, vagy a közösségi médiában szervezi a mentést. Feltapadtam a képernyőre, csak bámultam és dőlt a könnyem, mint egy ostoba háziszárnyasnak (ezt amúgy érdemes fenntartással kezelni, mert én a Himnuszon is képes vagyok könnyeket ontani, focimeccs előtt is). Az emberek csak tették, ami természetes (ami természetes kellene legyen), alattam mégis megmozdult a föld.

Az állami ünnepségek elmaradtak (ha nem maradtak volna el, akkor „A” helyszínen fújtak volna „B”-re és vice versa, a forradalomról szólt volna a dolog a legkevésbé), viszont így megmozdult az ország (és ha az osztrák segítséget is ide veszem, akkor nem is csak az ország, aminek – valljuk be – ’48 ünnepén van egy diszkrét bája). Szóval ültem a gép előtt, százával olvastam a FB-ra feltöltött neveket, mobilszámokat. Olvastam olyat, hogy „idős édesanyám itt és itt lakik, ez és ez a mobilszáma, és szívesen lát egy tál ételre mindenkit, akinek szüksége van rá”. Így, bele a világba. Teljes cím, teljes név. És nem csak egyet. Olvastam olyat (szintén teljes név, helység, mobilszám), hogy „traktor beizzítva, akinek segítség kell, hívjon bizalommal”. És a Google térkép, és a táblázatok…

Töprengett valaki azon, hogy milyen ember az, aki gondolkodás nélkül segít éjszakán át, aki gondolkodás nélkül ország-világnak kiírja címét és telefonszámát, aki felül a traktorra, quadra, szánra (kinek mije van), hogy segítsen? Tudjuk például, mennyibe kerül egy traktornak egy üzemórája? Lehet, hogy demagóg – pont teszek rá, ne olvassa, akinek nem tetszik –, de elgondolkodtunk azon, hogy alkalmasint az elpöfögött gázolajat a gazda a szántástól/vetéstől vette el? Hogy egy egésznapos attrakció esetleg több tízezer forintban van? És ez még csak az anyagi oldal. A traktorokat emeltem ki, de szólhat a mese ugyanúgy a pizzériákról, éttermekről, panziókról és minden egyes emberről, aki akár csak egy szatyrot is megfogott, aki egy felhívást továbbított, aki egy bögre teát megfőzött.

És tudjátok, számomra mi ebben a nagy varázslat? Hogy a sok felajánlott terepjáró között – a nagy számok törvénye alapján – biztos van olyan, amelyik hétköznap levillogná a húszéves egérautómat. Hogy szükségképpen – szintén a nagy számok miatt – kellett legyen, hogy fideszes húzott ki emeszpést, és volt párttitkár főzött teát recski fogoly unokájának. (Menne tovább is a sarkítás, de szerintem így is átjön, mit akartam.) És a hóban-szélben hol voltak ezek az ellentétek? Nem lehet, hogy amikor „helyzet van”, akkor látszik igazán, hogy meztelen a császár, és hogy ez az egész csak a bolhacirkusz része? Hallottunk olyat, hogy valahol is elhangzott, hogy „téged nem áslak ki, cigány vagy”? És olyat hallottunk, hogy „cigánytól nem kell a pokróc?” Nem abszurd és nevetséges ezeket a mondatokat még elolvasni is? Akkor miről beszélünk?

És ha eddig nem volt demagógia, most biztos megkapom: mindenáron katasztrófa kell ahhoz, hogy ne legyünk átkozott turániak? Miért fogadjuk el, hogy hétköznap az apehos szívatja a vállalkozót, a rendőr traffival kuksol a kint felejtett 30-as táblánál, a vállalkozó adót csal mert máshogy nem tud megélni (és nem folytatom, mert mindenki önállóan tudna erről 20 oldalt írni…) Ha a bajban úgy tudunk összetartani, hogy a magamfajtának elszorul a torka és folyton a könnyeivel küszködik… de a hétköznapokban nyírjuk egymást, ahol érjük… akkor szerintem lehet abban valami, hogy nekünk tényleg Mohács kell. Amíg ki nem nyílik a szemünk… Amíg fel nem növünk végre…

 

Nem voltam ott se így, se úgy. Most is a langymeleg szobában ülök, számítógép előtt. Ennek ellenére én személyesen köszönöm Nektek, hogy valami fontosra rányitottátok a szemem. Köszönöm, hogy ilyenek vagytok. Kívánom Nektek: Isten áldása kísérjen utatokon!

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

3 komment

Címkék: Március 15. Katasztrófahelyzet


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr655137657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mrZ (törölt) 2013.03.19. 09:12:37

Egyet tudunk személyiségként kezelni, és az tud személyiségként viselkedni, a többnél bejönnek a sokszor nem alaptalan előítéletek és az ellazult személyiségkontroll . A zemberek nem a magyarokon vagy a fideszeseken segítettek hanem rozinak és karcsinak. A segítség, egyszerű, geneikailag kódolt fajfentartási ösztön.

>>Figyeltük a közösségi médiát, néztük az Indexet.
>>És nem győztük keresgélni a porba hullott állunkat.
MINDEN média manipulál, különböző okoknál fogva. A leesett áll mutatja hogy jól végezték a munkájukat. Az adott időben sugárzott reklámok a felfokozott emocionális állapot miatt hatásosabbak voltak. Az index is manipulál, az ő üzenete is nagyobb hatásfokkal rögzült.
Ez elől a manipuláció elől menekülnek az emberek a web2-re, HISZEN AZ SZEMÉLYES. De az is tele van fizetett bloggerekkel, és hivatásos fakebook profilokkal. Hogy konkrét legyek a nem egyenesen manipulálókkal kapcsolatban pl: mandiner, konzervatórium/véleményvezér, külpraktika, Tóta W, Balavány, Török G., Világnapló. A nyilvánvalóan hazugokat nem említem, vak csak nem vagy.
Te meg itt örlődsz, a két nagy zsi...vány média csoport között index&hvg, és persze hogy nem értesz semmit.
A cél teljesült, a figyelem elterelés működik.

sunyo 2013.05.14. 13:24:30

Kedves Kultúrszóda!
Nagyon örülök, hogy idetévedtem: egy kiváló szerző még kiválóbb írásaira bukkantam.
Ha egyszer jut rá időm, mindegyik írást elolvasom, de ez nem ígéret - legfeljebb csak ígérgetés.
Mindenesetre gratulálok!
s.

KultúrSzóda 2013.05.14. 15:28:04

Köszönöm szépen :)
Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe ringatás.
Isten hozta, maradjon, amíg töltődni érzi lélektarisznyáját!