Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.03.12. 00:19 KultúrSzóda

Thália: Equuleus

Helyszín: Thália Színház

Időpont: 2013. március 11., 19 óra

Peter Shaffer: Equus

Szereplők: Alföldi Róbert, Szamosi Donáth
Patonai Zsolt, Vida Gábor,
Kútvölgyi Erzsébet, Kőszegi Ákos, Béres Ilona, Holecskó Orsolya,
Csere Zoltán, Deák Vince, Iványi Tamás, Pintér Sándor

Programcímke: „Alan Strang, a zavart elméjű fiú, egyetlen éjszaka alatt megvakít hat lovat egy patakéssel, ezért pszichiátriai kezelés alá kerül. Martin Dysart pszichiáter feladata feltárni az utat, ami a szörnyű bűntettig vezetett. A kezelések során a fiú és Dysart idegölő csatákat vívnak, hogy megismerjék egymás titkait.”

 __________________________

  "Én felültem a világ vadlovára,
de zabolát nem tettem a szájába..."
- magyar népdal -
equus.jpg

Tetszett-e az Equus? Ha megfeszülök se tudom. Az viszont tény, hogy beszökött önvalóm legmélyébe, s amit ott talált, szétdobálta. Színházi élményem biztosan nem volt még ilyen felkavaró és megrázó, de való életemben is viszi a serleget, azt hiszem.

Egyelőre próbálom összedrótozni szétszéledt maradékaimat, miközben tanácstalanul csóválom a fejem. Lényem egyik fele – de patikamérlegen az 50%-a – kb. a darab közepe felé üvöltve kirohant a színházból, és még most is szalad, valahol úgy becsülöm, Nagymarosnál járhat. A másik felem viszont beszögeződött a székbe, levegőt venni, nyelni is elfelejtett, már szünetben is úgy kellett eszméletre pofozni, de mire végigzuhanta a második felvonást, alig tudtam felmosni legalább annyira, hogy magamra ismerjek belőle. Úgy érzem, ez a bejegyzés nem lesz se hosszú, se összefüggő… logikus meg… hajjaj!

Akinek a ló büdös úgy általában, szerintem ne nézze meg a darabot semmiképp, és ne is nagyon olvassa ezt most tovább. Ez egyébként a legvékonyabb, mégis jelenleg a legbiztosabb támpont, amivel szolgálhatok.

Tudom, most azt kellene írnom, hogy adott egy pszichopata kölyök… és próbáltam is leírni, tényleg… zavarban is vagyok, nem gyengén… ugyanis (messzebbig, mint vállalható lenne) tudom a srác meséjét. Nem egyszerűen értem: magam is átéltem. Azzal nyugtatom magam, hogy ugyanez bárkinek lehet valóság. Neked is. Ha részesültél abban a különleges tisztességben, hogy nyakadra egy ló önként hajtotta a fejét… a selyemfinom ajkak lágyan babráltak a hajadban… ha láttad saját tükörképed barnabársony szemekben… ha akár csak egyszer is érezted az orrodon belélegzett vastag verejtékszagot az ágyékodba szúrni… ha a combod belső oldalának akár egyetlen emléke is van a nyeregnélküli elragadtatásról… ha egyszer valódian érintettél lótestet és kezedben-tenyeredben őrződik az áram, bőröd hordja a tökéletes formák kitörölhetetlen emlékezését… ha érintett már szíven a bizonyosság, hogy a ló nem állat, hanem szentség…

A személyes megélés előfeltétele, hogy megértse az ember a hatévest, akinek egy véletlen tengerparti vágta adja élete első szabadság-élményét… mert mindenki szájából elhangzik egyszer a „gyerünk, Herceg, ragadj el!” varázsige… de aztán ha a táltos elemelkedik a földtől, (minél felnőttebbek leszünk, annál inkább) saját két kezünkkel fogjuk le – kötözzük meg szárnyait, félvén a repülést. És tudom, hogy mindig én vagyok a felelősség-mániás, de itt kivételesen szívesen beleavatkoznék tevőlegesen anyu és apu molekulahalmazába, amiért engedték úgy fordulni a gyermekkort, ahogy, és amiért kényelmesebb automatizmusból tagadni és hárítani… mindezt a katolikus (ill. ateista) erkölcs látszatáért!

Ezért praktikus a lélekbányász is. Vág az esze napokra vissza, gyorsan reagál... közben maga sem tudja, mit találhat a felfeszegetett ajtók mögött, a saját rémalakjait sem győzte még le (a legenda szerint a rémségek csak addig uralkodhatnak felettünk, amíg nevük kimondásával meg nem kötjük őket, de addig korlátlan hatalmukban lubickolnak), de hideg rutinból, rezzenéstelen arccal nekimegy a gyerekembert rémítő démonoknak. Jegesen, meggyőződés és komolyabb motiváció nélkül halad előre, mint egy robot, és elvágyja paciensétől a szenvedély megélésének ösztönös képességét, miközben mindent megtesz azért, hogy kiölje a fiúban lobogó lángot. Célja, hogy visszahozza Alant a normalitásba, a gyógyulásba, a lehető legtávolabb attól a világtól, ahol az érzékeny lélek ösztönösen felfedezte, megalkotta és időről időre megélte a valódi szenvedélyt. Nem az árnyékát, hanem a valódi, fehérizzó szenvedélyt.

Jóllehet nem vagyok képes minősíteni az előadást, az néhány óra távlatából is látszik, hogy nálam ideget talált. Meredek Szamosi Donáth játéka, de az élmény egészében Alföldi Róbert ellenpontjával válik rettenetessé. Úgy érzem, a pszichiátert senkinek másnak nem tudnám elhinni. Minden szót értek, mégsem túlartikulált a szöveg, ugyanúgy elnyel-elharap szavakat, mint bármely halandó, ugyanúgy testbeszél, mintha nem egy kubista (vagy milyen) színpadkép közepén lenne. Még senkitől nem láttam ezt a fajta természetességet. Így tehát a darab számomra mindenképpen személyfüggő. Tátott szájjal csodáltam ezt a jelenséget, engem Mariana-árok mélységekben rengetett oda-vissza… de hogy tetszett-e… igazán nem tudom.

(A kép forrása: www.thalia.hu)

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

Szólj hozzá!

Címkék: Equus Alföldi Róbert Thália Színház Béres Ilona Kőszegi Ákos Szamosi Donáth Kútvölgyi Erzsébet Patonai Zsolt Vida Gábor


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr455128890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.