Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.02.19. 13:44 KultúrSzóda

Spinoza: Odesszai kocsma-dalok

Helyszín: Spinoza Színház

Időpont: 2013. február 18., 19 óra

Odesszai kocsma-dalok

Ízelítőt adnak: Jávori Ferenc (Fegya), Dunai Tamás

Programcímke: „Száz évvel ezelőtt Odessza a világ harmadik legnagyobb zsidó városa volt New York és Varsó után. Mindez meg is hozta gyümölcsét: az akkori odesszai zsidó művészet, irodalom, zene igencsak kivirult.”

____________________________

Plakat.jpgNem vallom magam zsidónak. (Hogy minek igen, az nem tárgya ennek a bejegyzésnek.) Plusz az én korosztályomnak már nem volt kötelező oroszt tanulni. Összes ezirányú műveltségem kimerül abban, hogy „sztoj”, „davaj”, „tavaris”. (De ezeket a szavakat sem ismerem fel, ha leírva látom.) Ennek tükrében jogosan merül fel a kérdés, hogy mit kerestem egy olyan esten, ahol az orosz zsidó (kocsma)zene főszerepel. Meg tudom magyarázni. Két módon is. Az egyik (a jobban csengő, de sajnos csak kisebb részben valós) indokom: nem kell zsidónak lenni ahhoz, hogy valaki ismerje és szeresse a Klezmer-doyen életművét, és mivel nem volt a közelben elérhető Budapest Klezmer Band koncert, elmentünk a Spinozába. A valódi ok ennél sajna egyszerűbb: az egyik kedvenc darabunk az Operettben a Menyasszonytánc, aminek Jávori Ferenc a zeneszerzője, és mikor programfüzetben véletlenül felfedeztük ezt az estét, kíváncsiak lettünk, jegyet vettünk, elmentünk.

Kicsi térben kicsi székek: én kényelmesen elférek, de a hallgatóság fele kénytelen összehúzni magát, olyan helyszűke van. Teltház. Bekészítve a már ismert pianínó, és egy szaxofon. Reménykedem: nem csak díszlet. Viszonylag hamar leveszik a fényeket, és a fellépők sem teketóriáznak, azonnal elfoglalják a helyüket, kezdődik a műsor. Megrémülök, amikor Dunai Tamás folyékony oroszban nyit, mert ha a narráció is orosz, meg minden is orosz, akkor én itt ma este nagyon elveszett leszek… Viszont úgy tűnik, ez csak Férjnek és nekem probléma, a többiek láthatóan anyanyelvi szintűek. Szerencsére hamar kikerülök az elveszésből: csak a dalok szólnak eredeti nyelven, a gyengébbek (mint én) kedvéért magyar nyelvű a magyarázat.

Dunai Tamás indít, elmond néhány generál tudniérdemest Odesszáról. Többek között azt, hogy a területet századok óta zsidók lakták, a várost viszont csak Nagy Katalin alapította meglehetős liberális szellemben. A zsidók sokkal több jogot és lehetőséget kaptak ehelyt, mint máshol, ezért borulhatott itt virágba a zsidó kultúra (tudomány, zene, humor), de nem vegytisztán, hanem gazdagítva, beoltva a rengeteg nemzet keveredéséből adódó hatásokkal, beszűrődésekkel.

Fegya játszani kezdi a múlt század tízes-húszas éveinek dalait (és szerinte elhangolódott a hangszer, ami nekem, kevéshallásúnak egészen mindegy), mögöttem menetrendszerűen indul a cukorpapírral csörgés, beszélgetés, nemfigyelés. Viszont most nem érek rá bosszankodni. Annyira a színpadra hegyez minden sejtem, hogy nem marad figyelésem a zavaró körülményekre. Egyetlen zongora szól, apache-hangulat árad. Csak most nem a Rue Lepic-en sétálok felfelé, és nem francia a szöveg. A rekedtes énekhang borzongatja a tangót a hátamon, és be se kell hunynom a szemem, hogy lássam a cigarettafüstöt, az évtizedek koptatta söntéspultot, a decis vodkás poharakat és a csapos koszos-kopott kötényét; hogy érezzem a savanyú lőre szagát… A dalok előtt elhangzik röviden a tartalmuk, és talán ezért, talán mert Fegya úgy játszik, kicsit mintha átérezném az értelmüket is. Aztán valamikor belép a szaxofon is, és igen, tényleg sír. A tangó végén könnyeket sír a szemembe.

Később felvetődnek kérdések, szintén a ’20-as évekből: mi az, ami eső nélkül él? Mi az, ami örökké tart? Mi tud sírni könnyek nélkül? A kérdésekre dal válaszol, a torkom szorít, könnyezem. Az előadókat dicséri, hogy orosztudás híján is megérzem a mondanivalót. A szuggesztív előadásmód a tudatos elmét megkerülve elringat, más csatornán üzen. A szívemnek magyaráz.

Javából való a korabeli humor, amit Fegya montázsol nekünk. Van egy poén, ami többeknek ismerős, mi még percekig kacagunk rajta. Aztán elhangzik az Anatevka. Számomra ez a dal Faragó Topyt jelenti, az ő előadásmódja utolérhetetlen. De Dunai Tamás nagyon közel van. Fegya pedig hipnotizál.

Innen már az jön, ami bennem rezdül válaszként a dalokra. Van itt valami, az egész mögött, amitől nekem több lett, nagyon komoly lett. Talán Fegya hangja az, egy érdekes és különleges jószág. Messzire visz. És ő játszik vele, miként érzelmeimmel, ahogy akar. Selymes-karcos, bús, lágy, érces, suttogó simogatás, Shangri-La, ezeregyéj, Tejút. Bölcs Szaturnusz igézi a Jupiter-asszonyt. Magyar-zsidó a magyar-magyart, lélek a lelket. Van hatalma hozzá, és jól használja erejét. Nem igaz, hogy ugyanolyan ember, mint én. Ezerszínűen gazdag. Kézen vezet egy másik világba. Pazarlóan, bőkezűn ajándékoz. Szerényen. Mintha csak véletlenül került volna oda. Mintha ő nem lenne fontos, csak a mese, amit mesél. Mintha a zene lenne az egésznek a lényege, a kulcsa. Dalait nem értem, mégse érthetem félre őket. Kocsmakuplékkal tanít sokra, hálás vagyok.

Véleményem, enyém: több hasznára van művészetével (népének? vallásának?), mint az összes szájtépő bábfigura együtt. Az egész est füstös, szaggatott álmodás. Magammal hozom a varázslatot, sokáig parázslik tovább bennem.

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

Szólj hozzá!

Címkék: Dunai Tamás Jávori Ferenc Fegya


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr95092099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.