Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.02.10. 11:56 KultúrSzóda

Újszínház: Döglött aknák

Helyszín: Újszínház

Időpont: 2013. február 9., 19 óra

Csurka István: Döglött aknák (bemutató)

Szereplők: Koncz Gábor, Dózsa László, Vass György, Gregor Bernadett, Fazekas Zsuzsa, Bátyai Éva, Maros Gábor, Gyürki István, Beszterczey Attila

_____________________________

plakat.jpg

Az analogikus gondolkodásban - melyet főként a spiritualitás és a lélektudományok használnak az ok-okozati összefüggéseken alapuló logikai gondolkodás alternatívájaként – a Szaturnusz jelenti az időt, a vének tanácsát (idős férfiakat), az elvonulási intézményeket (úgy mint börtön és kórház), valamint saját korlátainkat (azok felismerését és ideális esetben meghaladásukra tett lépéseket). Régi kedves előítéleteim sugalmazására azt gondolom, Csurka Istvánt a Szaturnusz-analógia motiválta legkevésbé, amikor komédiája helyszínéül egy kórtermet választott, mégsem tudok szó nélkül elmenni a gyönyörű megfelelés mellett, ahogy ez a csodálatos égi princípium végig jelen van és szép ívben mindig másik arcát mutatja a színen.

Az emberek javarésze azért tölt el huzamosabb időt kórházban, mert valami kisiklott testük és/vagy lelkük egészségében. Lehet akárhány ágy a kórteremben, az ember mégis egyedül marad gondolataival. Rákényszerül, hogy átértékeljen, újrarágjon, összegezzen, mérlegre tegyen. Különösen látványos ez a funkciója a kórháznak, ha az ember egy kétágyas szobában egyedül tölt három napot (mint Jónás a cetben, és sorolhatnám), mielőtt szobatársat kapna. A Koncz Gábor által életre keltett reakciós figurával, Moór Jenővel pontosan ez történik. A mesei három nap elteltével – Isten hozta, Mr. Murphy! – megérkezik az ő kis zárt világába Paál Károly (Dózsa László), és ezzel a hétköznapi történéssel elindul a ringlispíl. Mert természetesen a két öreg nem először találkozik, mindkettejüknek van egy régi, dédelgetett sérelme a másikkal szemben. És ha nem lenne, akkor is elég lenne a gyűlölethez az ideológiai töltet, amit életük során magukba halmoztak. Moór ugyanis hangsúlyosan reakciós (polgári értékrenddel, maga erejéből boldogulással, és mindennel, ami ezzel jár), az ágyszomszéd viszont nem. Paál Károly amolyan színigazi kommunista tahó (bocsánat, de tényleg), akit a párt magas pozícióba emelt. A polcon eltöltött éveket arra használta fel, hogy a ráruházott hatalommal minél több ember életét keserítse meg kegyetlenkedéssel, vagy akár csak az adható könnyítések megtagadásával, és lubickoljon a hatalommámorban (már amennyi mámort egy piciny városka pártfunkci beosztásából ki lehet nyerni, bár úgy tűnik, Károlynak tetszett a hely, mert mikor lecserélték, belerokkant).

A másik fazon meg abban „roppant idegössze”, hogy nem találta a helyét ebben a testidegen rendszerben, kisiklott az élete. A fia révén volt szerencséje bekerülni mégis a pártkórházba, ahol viszont mindenki ellenség.

Ennek a furcsa párosnak az egy szobába zárása kellemes fortélya a szerzőnek. A poénok és fordulatok adják magukat. Az egyszerű kórtermi berendezést nem lehet azzal vádolni, hogy elvonja a figyelmet a cselekményről, a darab egyébként sem dolgozik sok eszközzel (és nem tudok nem könnyesen kacagni magamban azon, hogy az előadás támogatója két kórház). Nincs tánckar, sem rengeteg szereplő. A rendezőnek kevésből és könnyűből kellett kihoznia a lehető legtöbbet, és a darab – annak ellenére, hogy alapvetően komédia – engem mégis elgondolkodtat azon túl persze, hogy szórakoztat. Pedig féltem, mert általában nem kerek, ha a rendező egyúttal szereplő is, de Koncz Gábor sehogysenem hagyott bennem hiányérzetet, nem hiába szeretem annyira pelenkás korom óta.

A cselekményről szándékoltan nem írok többet. Ugyanis a Döglött aknák lényege nem a „mi”, hanem az „ahogy”. Nem a történet, inkább a pillanatok színháza. Tessen’ elmenni és megnézni! P. Ö. (Patás Ördög) Csurka jót írt, a színház szenzációsan vitte színpadra, kiválóan alkalmas szórakoztatni is, elgondolkodtatni is.

Nekem főleg a kedvenc gumicsontom rágcsálása tetszik: hogyan tudjuk mi emberek tökélyre vinni, hogy találjunk valaki vagy valami okolhatót, és felépítsük eköré a személy vagy dolog köré azt a hatalmat és erőt, ami tönkre tudta tenni az életünket. Egy világért nem a mi hibánk soha semmi. Ez ugyan itt nem az elsődleges mondanivaló, de én szépen fel tudom fedezni, és a dupla csavar azért érdemel főhajtást, mert úgy tűnik, ezek ketten kölcsönösen egymás életének elrontói. Jaj, brillír a köbön!

Ami miatt még érdemes megnézni: az a fajta művészi alakítás, az illúziónak az a magasiskolája, amikor az ember azt látja, amit a színész láttatni akar. Én még a szünetben is azon gondolkodtam, hol talált Koncz Gábor egy olyan fejet, akiről ennyire lesír, hogy Rákosi képe előtt imádkozik este és reggel, aki ennyire tenyérbecsúszóan sötét kommunista. (Felismerem, mert felerészben az ő archetípusáról szóltak a családi regéink.) Alattomos, sunyi, kisszerű, ostoba, sötét tulok. Aztán jött a tapsrend (vödör jég a nyakamba), merthogy Dózsa László igazából nem is olyan. De ameddig a darab tartott, olyannak láttam. És ez, kérem, a színház egyik nagy varázslata.

Gregor Bernadett a szokott módon gyönyörű, az viszont újra és újra meglep, mennyire tehetséges. (Fránya sztereotípiák!) És nagyon vicces, hogy milyen hamiskásan vibrál a levegő közte és Koncz Gábor között. Számomra néhány pillanat olyan volt, mintha sütkéreznének egymás fényében. Mókás, megható és szeretetreméltó. Az igazsághoz pedig hozzátartozik, hogy veheti Koncz Gábor akármilyen trottyosra a figurát, lehet borostás meg klumpás meg ágytálas, azért ha oly módon gusztálna engem is végig, ahogy a darabbéli Zsókát, bizony nem maradnék falfehér. Ezen a fontos, ámde apró részleten túl is remekel a színész-rendező, az egyszerű szerepet élővé világítja a személyisége, csibészes, huncut, életrevaló; magyar reakciós a jég hátán is megél, no.

Komikus a két öregember, fogatlan farkasok, szurkálják egymást az összes lehető módon, mint két házsártos kaktusz, és a végén… no, ezt nem mesélem el. Ehelyett álljon itt befejezésül még valami a Szaturnuszról: a kényszerű elvonulás magányában sokszor olyan igazságokat dob fel a tudatos életünkbe a mélylelkünk, amiken mi lepődünk meg legjobban, és ami valami módon lendít sorsunk kerekén. De ha nem lendít, mindenesetre közelebb visz fontos igazságok megértéséhez. A Szaturnusz magány, és nagy tanítása, hogy sokszor jó, ha van valaki mellettünk. Mindegy, akárki. Akár olyan is, akit gyűlölünk. Mert ha elég régen gyűlöljük, volt időnk megismerni egymást. És ritka, megbecsülendő kincs az olyan ellenség, aki hosszú időn át, minden emberi jó tulajdonságunk ellenére állhatatosan és kitartóan, becsülettel képes gyűlölni.

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

Szólj hozzá!

Címkék: Újszínház Koncz Gábor Dózsa László Gregor Bernadett


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr675072418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.