Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.01.29. 16:04 KultúrSzóda

Bárka: Sitcom-henger vs. Orpheusz

Helyszín: Bárka Színház

Időpont: 2013. január 27. 19 óra

Szabó Borbála: A teljes tizedik évad

Szereplők: Szorcsik Kriszta, Kardos Róbert, Gados Béla, Szabó Emília, Dévai Balázs, Parti Nóra, Kálid Artúr, Mészáros Tibor

_____________________________

Plakat_kis.jpg

Aki ismer, tudja: szívesebben töltök három órát fejjel lefelé szabadesésben, mint megnézzek egy kortárs darabot. Párszor próbáltam, azóta úgy vagyok, mint az egyszeri macska, aki megégette magát a forró platnival (hogy ti. nem ül többé forró platnira. De hidegre sem.) – kerüljük egymást, a kortárs és én.

Ímhol a kivétel.

 

Először járunk a Bárka Színházban, nem is találjuk meg rögtön. Aztán meg zavar keletkezik a kinyomtatott foglalások körül (bárhol előfordul), de a jegypénztárban ultrakedvesen és udvariasan orvosolják a problémát, és végül jobb helyre kerülünk, mint ahova a jegyünk szólt, ám itt még nem ér véget a zrí. Éppen kezdeném magam beleélni a cselekménybe, amikor egy kevéssé viselkedni képes néző kutyulatot kelt a légkörben, de aztán rövidesen kalap le a Színház előtt a profi megoldásért.

A darabot egyébként nem a téma forradalmisága miatt fogjuk szeretni. A kezdet már-már unalmas: Erika, aki két pici gyermekkel van otthon, elmeséli a napi (világrengető) eseményeket élete párjának, aki multinál (közép)vezető, ráadásul Ernő. A családfenntartó persze inkább kis csendre vágyna hazaérvén végre a napi hajtásból, a kismama viszont már alig várja, hogy háromévesnél idősebb társasága legyen, akivel emberi módon lehet beszélgetni mindegy miről, csak felnőtt hangon. Az érdekütközés megfelelően szájbarágott, láthatjuk a „nemisfigyelszrám” – „dehogynem” sablont, de a szituáció nem közhelyes, mert a két színész körül megszűnik a világ: nem eljátsszák, hanem átélik a pocsolyát. Számomra is meglepő módon magamban osztogatom a szabadon adható plusz pontokat.

Még rágjuk az élményt, hogy milyen igazságtalan ez, de mégis így van (Ernő helyében én is pont ugyanennyire figyelnék), amikor a következő jelenet játszóterébe berobban a kihízottzakós Béla (’80-as évekből importált TSZ elnök napszemüvegben), és túl nyilvánvalóan túljátssza luciferségét. Előadja kritikáját „modern művészet” tárgykörben (egyébként pedig szívemből szól, amikor fellázad a háromszögfejű, hatszemű nőábrázolások ellen, és amilyen hangsúllyal a „Fehér alapon fehér négyzet” című festményről beszél, szinte már szeretem). Mellesleg megkísérti Erikát egy friss, ropogós (szoftverbűncselekmény következményeként birtokolt) amerikai sitcom sorozat első évadjával. (Azok kedvéért, akik ebből hozzám hasonlóan gyengék, a ’sitcom’ jelentése „situation comedy”, „szituációs komédia”; ált. egy kameraszögből felvett vígjáték-sorozat.)

Erika először szabódik, hiszen férjével közös nevelési elveikben eltökélten szembemennek az áramlattal és a hagyományos emberi értékek mentén nevelik csemetéiket, de a kisördög lételeme a motoszka: otthon már forog is a DVD.

A sorozat címe „That’s life” (kb. „Ez az élet”). A címválasztás állhullasztóan remek. (Az előadás amúgy hemzseg a hasonló rejtett, többrétegű gyöngyszemektől.) Technikailag zseniális megoldásokon keresztül mi is belenézhetünk egy-egy epizódba. Közben kívülről szemléljük, hogy a családanya menekül, függővé válik, végül beszippantja a látszat-világ. Megértjük, ugyanakkor azt is látjuk, milyen fájdalmasan elhibázott ösvényen jár, és szánjuk, amiért szürke életét délibábbal vágyik eleveníteni. Natúr ábrázolásban tűnik fel sok olyan mozzanat, amit a rendező kiemelten fontosnak ítél. Miután nem szeretem, ha a hangsúlyozni kívánt gondolatokat ütvefúróval tolják az arcomba, ezeknél a jeleneteknél kedvem támad hangosan sikítani, de én önmérsékletet tanúsítok.

A „That’s life” bántóan közönséges, közhelyes, a színvonala a bányászbéka alatt, inkább már Kínához közel. Hibátlan, valódi aláröhögős, bármelyik amerikai sorozattal vakon behelyettesíthető bugyutaság. (Mint ahogy ez is lenne ugye a cél.) Középtájon, a pezsgős-fürdős jelenet közben befigyelő James Bond Theme akkora telitalálat, hogy oda nem illően, hangosan felkacagok.

A fő ok, amiért a sorozat is heves érzelmeket tud kiváltani, hogy a karaktereket alakító színészek nem alapjáraton működnek. Beleadnak mindent, hogy szerepüket a lehető legmesterkéltebben, legsarkosabban, leghiteltelenebbül alakítsák. És mivel sikerül, így arat végül teljes diadalt a paradoxon.

Közben Lucifer időnként megjelenik és kimond félelmetes dolgokat. Félelmetes, hogy nap mint nap halljuk ezeket a gondolatokat, és mert tetszetős a csomagolásuk, elmulasztunk rácsodálkozni, micsoda emeletes, otromba hazugságok valójában. Pedig valódi természetük ordít. Csak olyan megvilágításba kell őket helyezni, hogy lekerüljön róluk a hangfogó. (Gratulálok a rendezőnek és Gados Bélának.)

A sorozatból összesen kilenc évad van készen. Rajzolatos íve van Erika fokozatos kontrollvesztésének, a kezdetben még jónak álcázkodó külső változásnak, a visszasompolygó önbizalomnak, az észrevétlenül függővé válásnak. Elmosódik, majd teljesen eltűnik a drága és értékes határ.

Időközben természetesen a multikatona is érzi már, hogy otthon kócos a helyzet, az asszony idegösszeroppanása azért monitor mögül is feltűnő. Gondolom leveszi azt is, hogy egy ilyen kínos kapcsolati malőr az esetek többségében kettőn áll. Alkalmasint boncolgatni kezdi, miért szipkázta el egy állatbarom sorozat b. nejét a családi valóságtól.

És az élet eme állomásán feldereng a kérdés: vissza lehet-e hozni egy sorozatzombit a való életbe? Érdemes-e visszahozni? Kell-e hozzá különös tapintat, ami eddig nem volt? Kell-e gyökeres szemléletváltás? És ha igen, vajon hogy fog hozzá az ilyesmihez az ember fia? Mit vesz fel? Mit visz magával?

Ja, mert egy fontos dolgot még nem említettem: a tizedik évad még csak most forog. És kinek a döntése, hogy lesz-e happy end?

 

Bár a naturalisztikus túlkapások és néhol bornírt ábrázolási kellékek engem kifejezetten taszítanak, szerencsére nincs ezekből olyan sok, hogy élvezhetetlenné tegyék a darabot. Rengeteg súlyos (kimondott és kimondatlan) problémával szembesít, sok jelenete felkavar, nyomaszt, feszültté tesz (úgyannyira, hogy a szünetben még nem tudom eldönteni: tetszik-e, amit látok). Napok múlva alakul ki a véleményem: igen, annyira tetszik, hogy meg kell néznem még egyszer, hogy képes legyek külön megfigyelni az apróságokat és az árnyalatokat.

Figyelmeztetés: aki jegyet vált, vigyázzon! A darab alkalmatlan könnyed kikapcsolódásnak. Magam kétszer aludtam rá, és még mindig ki tudok csomagolni az élményből gondolkodnivalót, mélyebb szinten megérthetőt, és rajtakapom magam, hogy újra és újra az előadás jár a fejemben, miközben párhuzamos szemtengellyel a kutyám fülét babrálom.

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

4 komment

Címkék: sitcom Szabó Máté Parti Nóra Kálid Artúr Bárka Színház A teljes tizedik évad Szorcsik Kriszta Kardos Róbert Gados Béla Szabó Emília Dévai Balázs Mészáros Tibor


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr25051346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szaboborbl 2013.02.02. 17:13:32

Na tessék! Ez most jól jött. Ezért ír az ember darabokat. SzB

KultúrSzóda 2013.02.02. 17:47:50

@szaboborbl: :) "Az ember" bátran írjon ilyeneket... még azt is elérheti mellékeredményként, hogy a magamfajta elvetemült kortárstagadó meginog hitében...

szaboborbl 2013.02.02. 20:45:31

@Lilith Cadmon: Nagy eredmény! Habár a kortárstagadás - nos, ez közös bennünk. De talán változnak az idők. Én igyekszem!

KultúrSzóda 2013.02.02. 21:02:54

@szaboborbl: Én pedig köszönöm. Már az eddigit is :)