Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.01.26. 02:01 KultúrSzóda

Operett: Viktória (bemutató)

Helyszín: Budapesti Operettszínház

Időpont: 2013. január 25., 19 óra

Ábrahám Pál: Viktória (operett)

Szereplők: Huszti Péter, Frankó Tünde, Dolhai Attila, Csonka András, Kékkovács Mara, Kerényi Miklós Máté, Szendy Szilvi, Faragó András

 _____________________________

viktoria_cc.jpgElőrebocsátom, hogy messze ültem, mert az utolsó pillanatban jutott eszembe jegyet venni (az utolsó pillanatban még lehetett jegyet kapni), és meglehet, hogy onnan ahol ültem, nem láttam mindent jól, meg talán a hang is furcsán söndörödik a hátsó sorok szélére… Töredelmesen beismerem továbbá: van nekem ez a különös becsípődésem, hogy szeretem a magyar operettet. És a súlyosbító: Dolhai Attila miatt mentem elsősorban, mert… áh, nem magyarázkodom. Jó helyt’ van a színpadon, oszt’ ennyi. Ejsze’ másnak is feltűnt már ez, bizonyosan.

A kellemesen jazz-hangzású nyitány után örülhettem is az első jelenetben, mert rögtön ott lett Koltay István a színen, bár nem sokáig, mert hirtelen ki akarták végezni (orosz hadifogságból kifolyólag ugyanis, ami köztudottan ártalmas az egészségre). Énekelt egy keveset hazáról meg szerelemről – ahogy azt el is várnánk halálközeli helyzetben egy acélos, nemes lelkű és bátor huszárkapitánytól – majd kis idő múlva úgy eltűnt, hogy az első felvonás utolsó pár percéig elő sem került többet. Vagy olyan jól álcázta magát, hogy hátulról már nem látszott. (Ezért voltam kénytelen aktívan egyébre figyelni, ami nem biztos, hogy előny…)

Bár nem fújom kívülről a szövegkönyvet, végig az volt az érzésem, hogy buheráltak vele, mely gyanúmban a végén KERO® a „mindenki boldog és az elnök beszédet mond” részben meg is erősített. Szerintem ez felesleges és több helyen kifejezetten zavaró, de végső soron az is egy politika, hogy akinek nem tetszik a szöveg, az figyelje a zenét meg a táncot. Ami jól is elsülhetne, ha nem tűnne fel, hogy néha mintha nem pont ott lenne a zenekar (vagy a dallam, viszonyítás kérdése), ahol kellene. Vagy mondom: talán máshogy terjedt a hang oda, ahol ültem, vagy rosszul hallottam, mert nem vagyok egy Mozart. A koreográfiában meg – amellett hogy aranyos volt és sok embert megmozgatott – én még annyira, de annyira éreztem további potenciált, azokból a jó kis táncolható számokból olyan sok szépet és látványosat ki lehetett volna hozni, amolyan operettes módra felpörgetni, lendületet beletolni… itt hiányérzet maradt bennem, ami hűségesen elkísért az előadás végéig. E. g. a Szendy-Kerényi párosról konkrétan tudom, hogy milyen lehetetlen bravúrokra képesek együtt, az ő táncbéli tehetségükben is maradtak még tartalékok. Volt viszont egy csomó ninja (vagy olyasmi), a funkcionalitást itt még nem sikerült megfejtenem, de majd igyekszem pótolni. És volt még szóló harcművésztáncos, akinek szép virágok voltak a testén, de szintén nem táncolt ki mindent, amit az eszméletvesztős zene lehetővé tett volna.

A hangulatra amúgy nem nagyon lehetett panasz: körülöttem csupa idősebb pár ült, akik elszántan tapsolni akartak és szeretni akarták a darabot. Ez persze végül sikerülhetett is, mert a társulat kitett magáért, és ezen a ponton (a pozitív gondolkodás jegyében) én is abbahagyom a piszkálódást. Például Kerényi Miklós Máté tetszett, jól állt neki a ványadt cigányprímás, aranyos volt a huszártiszt ellenpontjaként, jól kihasználta a helyzeteit.

Különben meg az első felvonás a „Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj” kezdetű dallal zárult, ami miatt az előadás összes hibáját bianco megbocsátottam, mert Dolhai Attila (aki egyébként nekem nem zsánerem, de) akkorát énekelt, hogy lepergett az összes szempillafestékem. Emellett végig a szerepben volt: magamban éreztem az „egész-világ-úgy-megy-el-a-búsba-ahogy-gondolom” hangulatot, a dühöt, becsapottságot; mindezt lazán rombolva, édesen-ziláltan, spiccesen. Ezt a dolgot nagyon tudja. A drámai fennforgásban olyan sármosan döglesztette a szíveket, hogy az is megérezhette a delejt, aki általában érzéketlen az ilyen típusú rezgéseire. A hangja pedig (számomra) tökéletes, erős, egyben halványan reszelős, ami miatt annyira különleges és olyan férfias tud lenni… ha semennyit sem adna színészi játékban, a hallószervi ingerek miatt akkor is megérné az este. Csak az a kár, hogy ezen az előadáson nem sok deszka kopik el a cipője talpától. És ezt nem úgy értem, hogy zokniban játszik, hanem hogy az én ízlésemhez képest elég keveset tüntet a jelenlétével a porondon.

Közben eszembe jutott, hogy végeredményben Huszti Péter lenne a főszereplő, bár ha valaki, akkor ő nem nyomul előtérbe. Szintén kedves a szívemnek, végig megérdemelten kapta a nagy tapsokat. Olyan hibátlanul hozza az idősödő úriembert, hogy gyakorlatilag képtelen vagyok őt farmerben elképzelni. Plusz szegénykém minden úriemberség dacára megint hoppon marad, ráadásul valamilyen fura véletlen folytán általában Dolhai viszi el az őt érdeklő nőket. Ennek ellenére örök gentleman: atyai módon segíti a szerelmeseket a románc kibontakozásában, félreáll az útból és elmegy máshova lakni. (Annyi különbség van az áthalláshoz képest, hogy a gerlepár most nem kapja meg a nagyköveti rezidenciát…)

Mindent összevetve mindenki jól csinálta amit csinált, („well done Mika, good job”). Az tényleg egyéni ízlés dolga, ha nekem valaki valamelyik jelenetben soknak tűnik, vagy ha a primadonna és a bonviván között valakinek (nekem) nem érzékelhető az elektromosság. Operettes keretekbe még ez is belefér.

Külön kiemelni már csak Faragó Andrást szeretném, aki személyes kedvencem, és a négyperces szerepét is olyan kedvesre formálja, hogy öröm nézni. (És csak én éhezem meg, valahányszor megszólal?!?!)

A tapsrend közepén (ahogy már hagyománnyá vált bemutatók alkalmával) KERO® beszédet mond. Azzal kezdi, hogy felsorolja a páholysort név szerint (gondolom az ott helyet foglalók őszinte örömére), majd elmond egy sor olyan dolgot, ami kicsivel több információ a témában, mint amennyit tudni szerettem volna. (Ismét csak magamat okolhatom: ha holnapra vettem volna jegyet, nem lenne beszéd.)

Végül az alkotógárdát és általában a művészeket őszinte és nagy taps búcsúztatja, összességében jogosan. Bár nálam ez az alkotás nem került be a kedvenc három közé, azért távoktatásos jelleggel a továbbiakban is figyelemmel kísérem.

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

4 komment

Címkék: Szendy Szilvi Kerényi Miklós Máté Dolhai Attila Faragó András Huszti Péter


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr115044322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felcsutisuttyo 2013.01.28. 07:29:23

Operett imádó voltam, gyerek koromban kívülről fújtam és zongoráztam az operettek majdnem minden betétdalát.
Sajnos amióta a KERO feszeng az Operettben, és megváltoztatta az ijesztően bandzsa Müller Péterrel ( biztos jogdíj befolyása miatt) a Csárdáskirálynő dalainak a szövegét ( s bizonyos értelemben a dramaturgiát is, ...azóta be se teszem a lábam az operettbe, s csak a TV-ben lévő részleteken szörnyülködök , és a nagyon törpe Kero gyermekén, a kis KERO-n , a aki lassan már a bonviván szerepekre is " be lesz nyomva). Nevetséges..
Dolhai tehetsége vitathatatlan ( bár lehet hogy a kis KERO azt ki fogja túrni az apja segítségével....

KultúrSzóda 2013.01.28. 08:32:19

Köszönöm, hogy írtál.
Meglepően sok hasonló véleményt hallani, a szövegek megváltoztatása pedig az én tollaimat is borzolja. Hátha egyszer arra ébredünk, hogy Keroékból magától elmúlt ez a késztetés :)

nyílméregbéka 2013.01.29. 18:26:09

@felcsutisuttyo: Ha KisKero kitúrja DOLHAIT, az
a., a világvége,
b., én az Operett előtt nyílt színen felgyújtom magam, az már biztos...

KultúrSzóda 2013.01.29. 20:02:09

@nyílméregbéka: kár lenne. Egyébként Kero (r) pénzérzékeny, tudja jól, honnan csörög a forint. Dolhai szerintem marad, ameddig van kedve. Ameddig aranytojást énekel.