Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.01.16. 10:56 KultúrSzóda

Éjszakai vakrepülés - kutyával

A kezdődő éj problematikája: hol fog aludni???

A nappaliban nyilván nem: van már függönyünk és több dolog is kedves a szívünknek. Ímhol fejeződött be a teljes felújítás, egyelőre túl szoros érzelmi kapocs fűz újjászületett fészkünkhöz. (Ha nem is törődnénk az esetleges anyagi károkkal. De törődünk.)

Heuréka-díjas ötlet: aludjon az előszobában! Odateszem a vizet, leviszek neki egy pulcsit, amin rajta van az én illatom, ha esetleg félne, és égve hagyunk neki egy éjjeli fényt. A lépcsővel felesleges bármit csinálni, a kutyák köztudottan félnek a mélységtől és magasságtól, biztos nem jön fel. Egyébként tőlünk is fél, a lépcsőfok meg magasabb nála, van belőle 17, ha akarna sem tudna feljönni.

Itt van a rongyocskád, látod, Kedvesem, ide szépen feküdj le, gömbölyödj össze, holnap reggel találkozunk! Legyél jó kislány, aludd végig egyből az éjszakát természetesen! Mi kutyusunk vagy, egyértelmű, hogy menni fog!

Nem, véletlenül sem veszek tudomást a bánatosan kerekedő, csizmáskandúrosodó szemekről! Nem leszel egyedül, itt vagyunk fent, hallhatod a hangunkat, ha fülelsz. A lényeg ugyebár a következetesség és a szigorú, de igazságos nevelés. Márpedig én most azt mondtam, hogy te itt fogsz aludni, a nagyok felmennek, ez a házirend. Uff!

Férj csak mondja, hogy emeljünk valami akadályt a lépcső tetején, hátha feljön. Hiába ismétlen immár lassan és érthetően, hogy ez fizikailag lehetetlen. Ám rendben, első a családi béke. Odateszek három öntözőkannát az utolsó előtti lépcsőfokra, ha addig feljönne – ami le-he-tet-len, csak azért mondom el még egyszer, hogy rögzüljön, – a zajt meghalljuk.

Kimerítő napunk volt, új családtag érkezett. Milyen jó is az esti szertartás, meleg zuhany, elektromos fogkefe… Vár a pihe-puha ágy (vagyis nincs ágyunk, de a matrac is istenek fekhelye a földön, így legalább olyan keleties) és az Álomtündér. Olvasunk még elalvás előtt? Kicsit olvassunk, amíg elalszik.

 Khm. Te is hallod? Mi a túró ez a zaj? Nos… ez számomra is hihetetlen, de szerintem a kannák motoszkálnak magukban. A kutya nem lehet, ugye, hiszen 16 lépcsőfokot nem tud leküzdeni a genetikailag tériszonyos (ÉS APRÓCSKA!!!) kutyakölyök?!?!

 Megnézem, várj… De. De igen. Le tud.

Igaz, hogy fél tőlünk, de lent lenni a relatív sötétben, egyedül, valószínűleg még jobban félt. Megfontolta és úgy döntött, hogy akármilyen félelmetes a két óriási ember, egyedül lenni még sokkal rosszabb, Anya sincs itt és a tesók sem, minden tele idegen és furcsa szaggal, és talán tőlük ott fent lehet kapni egy kis melegséget. Olyan nehéz így, új helyen, egyedül elaludni...

Tehát nekivágott. Kisebb volt, mint egy lépcsőfok, tehát ugrania kellett. Néha vissza is csúszott, de nem adta fel (látod? mi kutyánk…). Most sem adja fel, pedig már remeg, annyira fáradt, és a kannákon tényleg nem tud átjutni. Amíg nem vesz észre, figyelem, már mindegy, vissza kell vinni úgyis.

Hopp… az egyik kannát lelökte. Pattog, jaj, nagyon hangos! Megijedt, odapisilt a lépcsőre. Majd fel kell mosni. Egészen lelapult, szinte lépcsőszínű lett. Viszont a kanna helyén megnyílt az út. Még egy utolsó ugrás… most észrevett. Először megijed és visszahuppan a fenekére, de aztán bátran és eltökélten kihívja az utolsó lépcsőfokot… ez már nagyon nehéz, előszörre nem is sikerül. Rám néz, ahogy megint nekiveselkedik, a két kis tömzsi hátsó lába kalimpál a levegőben, pillanatra úgy tűnik, vissza fog csúszni, de sikerül neki. (A legfurább az egészben, hogy azon veszem észre magam, hogy én is neki drukkolok.) Legyőzte millió félelmét az ismeretlentől, tőlünk, csak hogy közel legyen hozzánk. Ez annyira megható, hogy elfelejtem megszidni (jól van, na, ez az első napja még csak, majd holnaptól leszek következetes!), ha már így esett, hagyom, hadd szaglásszon körbe az emeleten is.

 Igen, azok a mosott ruhák. Nem, az nem jó játék, hogy Férj atlétáit lehúzgáljuk a szárítóról. Na jó, elég vicces, amint a lepedőnyi trikó ráesik a fejedre, és nem látsz tőle, és egy csomót kell mocorognod a lepel alatt, mire megtalálod, merre van a kifele… de ezzel mégsem játszhatsz! Női hajszál még hagyján, de fekete kölyökkutya-pihék?!?!

A másik szobában nem kapcsolom fel a villanyt, akkor nem mersz bemenni… Hú, bátor vagy, nem hittem volna, hogy mégis… igaz, elég lassan, és mindentől megijedsz (nicsak! elfogyott a pisi?!?! – ja, nem. Csak a sötétben nem láttam), de rendületlenül haladsz előre.

No, azért ezt már mégse! Az ágy tabu.

Férj megelégeli az aranyosságos idillt és elkapja az emigráns grabancát, elindul vele lefelé. Lina ránéz rettegéssel teli szemekkel és a szokott módszer szerint végigpisili. Férj nem törődik vele, végigviszi, amit akart, és letoloncolja a kis árvát a rongyocskájára. Sárga csík jelzi útjukat. Búcsúzóul még rezignáltan közli a magányossal, hogy legközelebb kísérleti célú szerepcsere: vajon akkor is tud-e ártatlanul nézni, ha a gazdi pisili le őt. Vizuális alkat lévén kirobban belőlem a jókedv. Lelkem Társa is érzékeli a helyzet abszurditását és velem nevet. Könnyek között – egyre lazább rutinnal – indul a pisitakarítás. Átmeneti megoldásként a lépcsőfordulóba beszorítjuk a két fitnesslabdát, ezek egyrészt nagyobbak, semhogy Kölyök tenni tudna ellenük bármit, másrészt megijed tőlük, harmadrészt fáradt már ő is.

Kicsit még nyöszörög (később, a felszállongó penetra rávezet minket, hogy nem hiába nyöszörgött: jelzett hogy kimenne), eltakarítom a transzmutált kutyatápot, majd az eseménydús nap után álomtalan, katatón alvásba zuhanunk mindannyian.

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr955021338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.