Kultúrszóda

Azért, mert érdekel a színházművészet. Mert a valódi színművészek hitem szerint régi istenek szentelt papjai, és mert taszítanak a méltatlan színműipari szakmunkások. És azért is, mert a színház – értő kezekben – mágia. Továbbá - a magasröptű kultúra szüneteiben - egy s más életszilánk miatt kutyákról, lovakról, egyebekről innen-onnan, amelyek talán segítenek valakinek (bárkinek) hátrahagyni egy időre a feszültségbe zárt monotóniát.

Támogatás

Ez a gomb alakítja mesévé a támogatást. Köszönöm.

Facebook

Friss topikok

  • uZsoNNa: Szia! Az eredmenyerol is van beszamolo? Illetve, hogy vegul kellett-e a dupla spot on meg a nyakorv. (2013.08.12. 09:03) Nincskullancs
  • KultúrSzóda: @tbubrfdves: És köszönöm, hogy válaszoltál. (2013.05.30. 07:54) Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
  • KultúrSzóda: Köszönöm szépen :) Nem teljesítménytúráztatás a célom, hanem kikapcsolás, továbbgondolás, mesébe r... (2013.05.14. 15:28) Tényleg Mohács kell?
  • Jazzy01: Nagyon jó ez az írás! Könnyeket fakasztott! :) Mi is nyersen etetünk és nincskullancsozunk 2 leon... (2013.04.26. 21:37) Kutya vacsorája
  • KultúrSzóda: Elnézést kérek Kovács Gábortól, amiért átkereszteltem! Biztosan azért történt, mert az járt a feje... (2013.04.26. 07:32) Hangok a gyermekekért

Címkék

Abigél (1) Abodi Nagy Blanka (1) Adorján Bálint (1) Ágoston Katalin (1) Alföldi Róbert (2) Almási Sándor (2) A bolondok grófja (1) A good day to die hard (1) A kaukázusi Krétakör (1) A Nagy Négyes (1) A teljes tizedik évad (1) Balogh Anna (1) Bárka Színház (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Béres Ilona (1) Black Comedy (1) Blaskó Péter (1) Bódi Barbara (2) Bódy Gergő (4) Boldoghy Borbála (2) Bolha a fülbe (1) Boncsér Gergely (2) Borbás Gabi (1) Borbély Krisztina (1) Boros Zoltán (1) Bot Gábor (1) Bruce Willis (1) Cane Corso (4) Centrál Színház (1) Cigányszerelem (1) Csányi Sándor (1) Csuha Lajos (1) Csuja Imre (1) Debreczeny Csaba (1) Dévai Balázs (1) Die Hard 5 (1) Dolhai Attila (3) Dózsa László (1) Dózsa Zoltán (1) Dunai Tamás (1) Egyházi Géza (3) Éless-Szín (1) Elisabeth (1) Equus (2) Eszenyi Enikő (1) F. Várkonyi Zsuzsa (1) Faragó András (3) Fazekas Andrea (1) Fazekas Zsuzsa (1) Fegya (2) Feketeszárú cseresznye (1) Fesztbaum Béla (1) Fischl Mónika (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Fröccs (1) Fullajtár Andrea (1) Für Anikó (1) Gados Béla (1) Gazsó György (1) Gergely Róbert (1) Gömöri András Máté (1) Göttinger Pál (1) Gregor Bernadett (2) Gyógyír északi szélre (1) György-Rózsa Sándor (1) Gyuriska János (1) Harsányi Bence (5) Helyey László (1) Horváth Lili (1) Hunyadkürti György (1) Huszti Péter (1) I. Ferenc pápa (1) Ifj. Farkas Sándor (1) Ifj. Jászai László (1) Impro (1) Impróreggeli (1) Improvizációs színház (1) Jantyik Csaba (1) Janza Kata (3) Játékkiállítás (1) Játékország (1) Jávori Ferenc (1) Jóembert keresünk (1) Jótékonysági koncert (1) Jövőre Veled Itt (1) József Attila Színház (1) Kálid Artúr (1) Kardos Róbert (1) Karinthy Színház (1) Katasztrófahelyzet (1) Kautzky Armand (2) Kékkovács Mara (2) Kerekes József (1) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztes Ildikó (1) Kiskovács Attila (4) Kiss Ramóna (1) Klem Viktor (1) Kocsis Dénes (1) Költözünk! (1) Koncz Gábor (2) konklávé (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Adrián (1) Kovács Gábor (1) Kovács Lajos (1) Kovács Patrícia (3) Kováts Adél (1) Közlekedési Múzeum (1) Kramer kontra Kramer (1) Kristóf István (1) Kulka János (1) KultúrSzóda (1) Kurkó József (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Lakatos Mihály (1) Lehoczky Zsuzsa (2) Lengyel Ferenc (1) Lengyel Tamás (1) Liptai Claudia (1) Lukács Sándor (1) Lux Ádám (1) Mácsai Pál (1) Madár Veronika (1) Mahó Andrea (1) Március 15. (1) Márkó Eszter (1) Márton András (1) Máthé Zsolt (1) Menyasszonytánc (1) Mészáros Máté (1) Mészáros Sára (1) Mészáros Tibor (1) Mihálka Gyuri (1) Mikó István (1) Miller Zoltán (1) Mindszenty (1) Molnár Áron (1) Molnár Levente (5) Molnár Piroska (1) Momentán Társulat (6) Musical Plusz (1) Nádasi Veronika (2) Nagy-Kálózy Eszter (1) Nagy Ervin (1) Nagy Levente (1) Nagy Zoltán (1) Nemcsák Károly (2) Nemes Takách Kata (4) Nemes Wanda (1) Németh Kristóf (1) Nincskullancs csepp (1) Nulladik Óra (2) Nyertes Zsuzsa (1) Nyírő Bea (1) Operett (1) Operettszínház (5) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkció (2) Őze Áron (1) pápa (1) pápaválasztás (1) Papp János (1) Parti Nóra (1) Patonai Zsolt (2) Peller Anna (1) Petrik Andrea (1) Pikali Gerda (1) Pirgel Dávid (2) Pirisi László (2) Plaszkó Éva (1) Pogány Judit (1) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (2) Rárósi Anita (1) Rátóti Zoltán (1) Rékasi Károly (1) RögvEst (1) Sári Évi (1) Sárközi-Nagy Ilona (1) Schmied Zoltán (1) Schneider Zoltán (1) Siménfalvy Ágota (2) Simon Kornél (1) sitcom (1) Sövegjártó Áron (1) Spinoza Ház (1) Szabó Emília (1) Szabó Máté (1) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sipos Barnabás (1) Szabó Zsuzsa (1) Szacsvay László (1) Szamosi Donáth (2) Szandtner Anna (1) Szarvas Attila (1) Szávai Viktória (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (2) Szerényi László (1) Szeretlek Faust (1) Szervét Tibor (1) Szimpla Kert (1) Szimpla Piac (1) színház (1) Színház reggel (1) Szolnoki Zsolt (1) Szomor György (1) Szorcsik Kriszta (1) Tamási Áron (1) Telekes Péter (1) Thália Színház (4) Tolcsvay László (1) Tordai Teri (1) Törőcsik Mari (1) Tóth Barnabás (1) Tóth Roland (1) Tóth Tamás (1) Újszínház (3) Uránia (1) Vágó Zsuzsi (1) Vaknyugat (1) Várady Zsuzsi (5) Vári-Kovács Péter (1) Vári Éva (2) Vass György (1) Verebes István (1) Vida Gábor (2) Vígszínház (1) Viselkedés a színházban (1) Vörös Edit (1) www.kulturszoda.hu (1) YAMATO (1) Címkefelhő

2013.01.13. 15:50 KultúrSzóda

Spinoza, Pilinszky, Kaszás

Helyszín: Spinoza Ház

Időpont: 2013. január 12., 19 óra

Programfüzet:

Pilinszky – Kaszás Attila zenés est

Pilinszky János verseit Kaszás Attila dalaival oldva, élő zongorajátékkal színesítve 3 fiatal művész adja elő. A verseket Szolnoki Zsolt, a dalokat Zádor Szilárd adja elő.

A zongorajátékról, a Kaszás dalok kíséretéről pedig Kovács Adrián gondoskodik.”

 _________________________________________

Rögtön emberi gyengeség megvallásával kell kezdenem. A prospektus becsapós, mi már úgy vettük meg a jegyet, hogy Mihálka Gyuri énekel. Ő nekem egyfajta etalon, örök kedvenc, de még biztos lesz Róla szó, ha olyan darabról írok, amiben szerepel. Mert ebben végül nem szerepelt sajnos, beteg lett. Helyette Gömöri András énekelt (akit nem ismerünk, nem tudjuk, jó lesz-e és különben is…) És a gyengeség: fontolóra vettük, hogy ha nem Gyuri lesz (ha ő nem lesz), érdemes-e elmennünk. Szakad a hó, vidéken lakunk, a hajunk is megfájdult… Végül úgy döntöttünk, adunk a dolognak egy esélyt.

spinoza2.jpg

A Spinoza fura hely, most járunk ott először. Belépvén kávéházi hangulat fogad az elmaradhatatlan parányi székekkel és asztalokkal, vörösbarna meleg színek, jó illat, meghitt légkör. Mosolygó felszolgálók, furán fiatalok. Meg bárzongorista: kedves(nek tűnő) idősebb úr, akit nem tudok sokáig nézni és hallgatni, mert eszembe juttatja Péter Bá’-t, A Bárzongoristát, és könnybe lábasztja a szemem.

Hétköznapi ajtó aprócska előtérbe vezet, onnan nyílik a szintén pici színház. Mivel minden jegy egyedi emlék, megkérem a jegyszedő urat, ne tépje el a papírfecnit. Nem teszi, és még humora is van. (Szabadon adható plusz pont.)

 

Részemről jobban kedvelem a nagy tereket; az ilyen stúdióhelyiségek feszültséget keltenek bennem az intimitásukkal: itt nem annyira arctalan a néző, az egy főre jutó érzelem-mennyiség mindig nagyobb, és olyan jól el sem lehet rejtőzni. Azért megteszünk mindent: hátra ülünk.

A színpadkép egyszerű (nem is vártam mást): balra egy standard kávéházi asztal székkel, jobbra zongora (vagyis azt hiszem, ez inkább pianínó), mögötte bárszék. Ebből még bármi lehet.

A bármi: három fiatalember, három szerep, a találkozási pont a közös pódium, az összekötő szál a zene, a hangokkal mesterien bánó – nekünk háttal ülő, így arctalan – zongorista.

A versek fajsúlyosak, minden szavuk telitalálat, nagyon nehezek (mondjuk erre lehetett számítani: jelenlegi – nyilván hézagos – tudásom alapján a „Pilinszky vidám versei” nem lenne egy vaskos kötet…). Szolnoki Zsolt korrekten megoldja, bár tőlem némileg idegen az Alföldi Róbertéra hajazó beszédstílus, gesztuskészlet. Viszont ha ezen túlteszem magam, láthatom, hogy meglepően éretten és átélten hozza a verseket. Kissé furcsa is és ellenkezik a jól bevált sztereotípiáimmal ilyen kemény verseket hitelesnek hallani egy csibészes mosolyú kölyökarcú férfitól. Némelykor talán beszélhetne lassabban is, hogy a súlyos szavak megérkezhessenek, kinyílhassanak az időben. Mindent egybevetve azonban hiszek Neki. Tetszik az is, hogy az önmaga szabta szűk határok között (közül) olykor kommunikál velünk. Sőt, néha elmosódik a határ a saját élményekből táplálkozó színpadi átélés és a megtanult (vagy okosan nem megtanult) szöveg között.

Ennek a komor, nehéz (zenével is alátámasztott és tovább árnyalt) oldalnak lenne elvileg ellenpólusa és feloldása Kaszás Attila dalainak éneklése. De nem lesz, mert ezek a dalok sem könnyedek, mondanivalójuk nem old fel semmit, sőt! (Kis hamisak, lehet, hogy direkt!)

Szégyen, de Kovács Adrián neve sem mondott előzőleg semmit. Nos, ez mostantól máshogy van, mert nagyon megjegyzem magamnak. Történt ugyanis, hogy ha jól láttam, Adrián előtt a kottatartón csak a versek és a dalszövegek voltak, semmi más. Az mondjuk egy dolog, hogy valaki egy műsort megtanul fejből, ilyet láttunk már. A különleges élmény nekem abban áll, hogy Adrián adja az előadás hangulatait, alakítja az érzelmeket, valahogy úgy, mint a homokfestők (akik a homok árnyékával rajzolnak, nem jut eszembe a pontos nevük). Mintha egzakt módon tudni lehetne, mit kell ahhoz tenni, hogy rosszul érezzem magam, feszült legyek, vagy az emlékezés könnyei gyűljenek a szemembe. Nem, pontosítok: a farmeres, csíkos inges ember szerintem tudja is ezt pontosan, csak elsőre nem gondolná az ember, mert ugyanakkor meg alázattal varázsol (ismétlem: végig háttal nekünk). Elvileg „kísér”, pedig inkább alapot és teret ad, hangulatot vált, hátteret rajzol, átvezet… Teljes elismerés.

Végül az énekes: Gömöri András Máté. Utoljára hagytam, mert minden körülmény figyelembe vételével – szigorúan csak akkor, ha kötelező valakit megjelölni – számomra ő volt az est favoritja. Nem azért, mert ne hallottam volna már valakit tisztábban, szebben, jobban, bonyolultabban, egyszerűbben, fehérebbe, feketébben (stb.) énekelni. Nem. Hanem azért, mert (i) vállalt egy beugrást egy beteg kollega helyére úgy, hogy (ii) egy hétnél nem volt hosszabb ideje a felkészülésre (aki ezt nem tudta volna, annak kedvéért Szolnoki Zsolt ezt a végén külön megemlítette, ami Fair Play díjat érdemel); (iii) olyan ember helyett vállalt beugrást, aki helyett fellépni orbitálisan hálátlan feladat lehet, mert M. Gy. objektíven (mármint olyan saját szubjektív-objektíven) is klasszis (hát még ha a lényében lévő kontrasztokat is figyelembe vesszük), kiváló színész és nagyszerű énekes (további tulajdonságok már tényleg csak akkor, ha valóságosan is jelen lesz egy előadásban); (iv) Kaszás Attila dalait vállalta elénekelni, aki ugyan inkább volt színész, mint énekes, de ugye nem kell mégsem elmagyaráznom, miért volt ez nagyon kemény András Máténak? Végül mindeme hátrány és nehézség ellenére élménnyé vált. Laza eleganciával énekelt, nagyrészt bizonyos távolságot tartva, de néhol jó érzékkel mélyen beleolvadva a dalba.

 

Összegzés: szívesen néztem volna még az előadást, ha tovább tartott volna. Tetszett az est nyilvánvaló „nagyok előtt tisztelgés” nem agyoncsámcsogott, de jól hangsúlyozott jellege. Ha máskor is lesz, megnézzük még egyszer. Köszönjük az élményt.

Ha rápendültél a blogra, figyelheted a Facebookon is:

Szólj hozzá!

Címkék: Spinoza Ház Kovács Adrián Szolnoki Zsolt Gömöri András Máté


A bejegyzés trackback címe:

https://kulturszoda.blog.hu/api/trackback/id/tr95015761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.